Overdose nyert, azaz mégse, pedig mégis

Farkasházy Benedek
2008. 10. 07.
Sok levelet kaptunk, hogy mivel konyítunk valamicskét a lóversenyhez, magyarázzuk már el, mi is történt a magyar csodaló, Overdose párizsi futásán. Hogyan lehet, hogy nyert, de mégsem, és hogyan lehet még mindig veretlen, amikor nem ő nyerte versenyét, pedig mégis. Nyugalom, nem mi hülyültünk meg, csak a világ. Ezért megpróbáljuk a magyar lóversenyzés talán legnagyobb drámáját a laikusok számára is élvezhetően tálalni.

Kezdjük az alapokkal, hogy ki is Overdose, és miért volt olyan fontos neki (és nekünk) a vasárnapi verseny.

Mikóczy Zoltán szlovákiai magyar üzletember (aki magyar színekben futtatja lovát!!!) 2000 guineasért azaz nagyjából 700-800 ezer forintért vette Overdose-t a lóversenyzés legnevesebb árverésén, az angliai Newmarketben (ott a lovakat még mindig a régi, hivatalosan már nem használatos angol pénznemben adják-veszik). Most nem bonyolódnék hosszasabb elemzésbe, de ennyi pénzért ott általában csak olyan lovat árulnak, akitől - finoman szólva - nem várnak túl sokat tenyésztői (tehát ennyi pénzért nem lehet tudni, mit veszel). Mivel ez utóbbiak sem tévedhetetlenek, ráadásul esetünkben az iménti általánosítás is megdőlt, Overdose elkezdte egymás után nyerni a versenyeket. Mégpedig Budapest és Pozsony után a legnagyobb német pályákon Hamburgban és Baden-Badenben is. Megnyerte a rövidtávú lovak legnagyobb német versenyét, a 138-adszor megrendezett Goldene Peitschét (azaz Arany Ostort) is. Eddig a pillanatig csak a német sajtó volt hangos tőle, ezután, már hazánkban is elkezdtek cikkezni róla, mivel ezzel szerezte meg a jogot a párizsi versenyen történő indulásra!

Mielőtt rátérnénk erre, még annyit, hogy ma már ritkaságszámba megy, hogy egy veretlen ló ilyen sok versenyben induljon. Angliában gyakran megesik, hogy egy-két győzelem után visszavonultatják a veretlen lovakat, hiszen úgy többet érnek. Overdose 10-es szériája a maga nemében ezért is páratlan. Viszont a német versenyek még mindig nem Európa legjobbjai voltak, csak majdnem azok. (Ezekhez képest a magyar, szlovák, osztrák futamok pedig pláne). Ezért Overdose megdicsőüléséhez elengedhetetlen volt, hogy a legjobbakat is megverje.

1920 óta futják Európa első számú lóversenyfutamát, az l’Arc de Triomphe-ot 2400 méteren, azaz derbytávon. Mivel a lovak legtöbbje távspecialista, és van közöttük rengeteg klasszis, akik rövidebb távokon jók, de a közép- vagy hosszútáv már sok nekik (ahogy egy 100-as futó sem jó 400, pláne 1500 méteren és fordítva), ezért a kétnapos versenyhétvégén, több rangos betétfutamot is rendeznek. Ezek egyike az 1000 méteres Prix de l’Abbaye, ami - ugyan hivatalosan nincs kimondva róla, de - az elsőszámú európai rövidtávú lóverseny futam. Ennek a 20-as mezőnyébe jutott be Overdose, elsőként a magyar lovak közül. A Prix de l’Abbaye-t az elmúlt 20 évben 16-szor angol, kétszer francia, egyszer-egyszer pedig ír, és ha jól emlékszem japán telivérek nyerték.

Kincsem óta nem futhatott magyar ló ilyen rangos versenyben! Mi az, hogy futhatott, Overdose egyenesen a második esély volt a világ legnagyobb bukmékereinél - csak azért nem az első, mert indult benne egy kiváló francia sprinter, Marchand d’Or is. A franciák pedig elég önérzetesek ahhoz, hogy a saját lovukat játsszák. Viszont Overdose-nak 1700 kilométert kellet utaznia, a többiek ehhez képest csak átgaloppoztak a párizsi Boulogne-i erdő közepén található versenypályára, még, ha egy csatornán át is kellett kelnie közülük néhány angol és ír lónak. Azért ez is különbség.

Overdose-t remekül felkészítették, jól is érezte magát, annak ellenére, hogy amikor elhagyta a jártatót, egy idősebb lovász az útjába állt, akit fellökött, de sem neki, sem a lónak nem esett baja. A verseny is jól indult, Overdose egészen rendkívüli rajtot vett, a mezőny elején vágtázott, és ekkor...

Leintették a futamot. Ugyanis az egyik ló nem tudott elstartolni, mert nem nyílt ki a startgép ajtaja. Ez eddig rendben is van, csak éppen túl későn tették. A 100 méteres futók megtesznek három lépést, mire a pisztoly újra elsül. Semmi gond. A Forma-1-es versenyeken a pálya 28 pontján lengetik a piros zászlót, ráadásul rádión is bemondják a pilótáknak, mi az ábra. Ez is tiszta sor. A tradícióira méltán büszke lóversenyen viszont ilyenkor egy öreg bácsika szalad be a pályára egyetlen piros zászlócskával a kezében, pedig itt is eurómilliós pénzdíjak vannak. A zsokék ezt tudják, és figyelik, de az sehol nem szokás, hogy ezt akkor teszik, amikor a lovak már 100 métert megtettek. A starter nem várhat ki ennyit! A zsokéknak ilyenkor már csőlátásuk van, hiszen 1000 métert 55-60 másodperc alatt tesznek meg a lovak, ami minimum 60 km/h. Üljenek csak be a kocsijukba, gyorsítsanak fel 60-ra, és mondják meg, mennyit látnak a járdán történtekből úgy, hogy közben mereven néznek előre.

Szóval, mire a bácsika berohant - az amúgy meglehetősen széles - pálya jobb szélére, addigra olyan közel járt hozzá a mezőny, hogy a bal szélen, az élen haladók nem vehették észre, hogy lenget, csak a startnál elkésők, akik a pálya üres oldalán, a jobb szélen igyekeztek felzárkózni. A mezőny fele pedig - akik nem látták - Overdose-zal az élen teljes erőbedobással futotta le a versenyt, amit a magyar ló óriási fölénnyel nyert meg. Csak halkan jegyzem meg, hogy a franciák legnagyobb esélyese Marchand d’Or a leintés pillanatában a vert mezőnyben volt - eszem ágában sincs azt feltételezni, hogy ez is hozzájárulhatott a kései visszastarthoz, hiszen a franciák mindig is végtelenül korrektek voltak velünk, magyarokkal szemben a világtörténelem sorsfordító pillanataiban.

Az első verseny, amit Overdose nyert

Overdose a hivatalos mérés szerint 54,4 másodpercet futott, bár hírlik, hogy igazából 54,2-vel pályacsúcsot repesztett, amit a francia rendezők megváltoztattak, ki tudja miért, lehet, hogy jogosan. Mindegy, maradjunk a hivatalos időnél, azaz így is csupán egy tizeddel maradt el a pályacsúcstól. Ráadásul úgy, hogy az utolsó 50 méteren már lovasa is visszafogta, és többször hátranézett, mert gyanús volt neki, hogy nem hallja a többieket, tehát a ló olyan versenyt futott, amiben mindent kiadott magából. Jött is a felháborodás, amiben egy riválisunk, a legnevesebb francia zsoké, Dettori járt az élen. Azonnal lenyergelt, jelezve, hogy neki esze ágában sincs mégegyszer megfuttatni a lovát. Akik versenyben maradtak, mind azt nyilatkozták, hogy nem lehetett látni a piros zászlót, mert azt túl későn lengették be.

Botrány volt, amit a francia rendezők próbáltak minél kisebb presztizsveszteséggel megúszni. Ezért a versenybizottság úgy döntött, hogy 4 órával később (a versenynap végén) fogják újrafutni a versenyt, legyen idejük regenerálódni a lovaknak. Ennyi idő persze "lószarra" sem elég. Képzeljék csak el Hamiltont, vagy Massát a verseny után, amikor egymás után döntik be pihegve az ásványvizeket, és a győzelmi serleg átadása helyett közlik velük, hogy nem ér az egész, tessék csak szépen visszaszállni az autóba, és kezdjék előröl az egészet.

Miért indultak mégis a többiek, és miért nem indult újra Overdose? Mert ekkor már csak a mi lovunknak volt veszítenivalója, mégpedig a veretlensége. Amit teljesen érthetően nem mert kockáztatni a ló messze sem tökéletes állapotában a tulajdonos és a tréner. Miért indultak mégis a többiek (Overdose, és az első verseny dobogósai kivételével)? Hát már, miért is ne? A veretlenségük már régen oda, ráadásul nyerhetnek egy rakás pénzt egy 4.-5. helyezéssel is.
Mit veszíthetnek? Maximum lemaradnak, zakson.

Nem állítom, hogy Overdose egy teljesen tiszta rajtnál is biztosan nyert volna, de tekintve, hogy legalább azonos időt ment könnyedén (54,4 másodperc), mint az újraindított versenyt nagy küzdelemben futó és megnyerő Marchand d’Or, megkockáztatom, hogy maximum egy váratlan napfogyatkozás tudta volna megzavarni annyira, hogy ne adjon legalább két hosszt a teljes mezőnynek.

Azonos idővel! Felül Overdose, alább Marchand d'Or győzelme

A magyar lóversenyzés előtt több, mint száz éve nem állt ekkora lehetőség, ráadásul egy bombaformában lévő esélyes lóval. És mindez egy későn lengető bácsikán úszott el. Csak egy Monty Python jelenet átköltésével tudom leírni, mit érzek. Állok a várfalon miközben tehenek röpködnek a fejem felett és kiabálok: - Hülye franciák, francia hülyék...
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.