Overdose nyert, azaz mégse, pedig mégis
Farkasházy Benedek
2008. 10. 07.
Sok
levelet kaptunk, hogy mivel konyítunk valamicskét a lóversenyhez,
magyarázzuk már el, mi is történt a magyar csodaló, Overdose párizsi
futásán. Hogyan lehet, hogy nyert, de mégsem, és hogyan lehet még
mindig veretlen, amikor nem ő nyerte versenyét, pedig mégis. Nyugalom,
nem mi hülyültünk meg, csak a világ. Ezért megpróbáljuk a magyar lóversenyzés talán
legnagyobb drámáját a laikusok számára is élvezhetően tálalni.
Kezdjük az alapokkal, hogy ki is Overdose, és miért volt olyan fontos neki (és nekünk) a vasárnapi verseny.
Mikóczy
Zoltán szlovákiai magyar üzletember (aki magyar színekben futtatja lovát!!!) 2000 guineasért azaz nagyjából
700-800 ezer forintért vette Overdose-t a lóversenyzés legnevesebb
árverésén, az angliai Newmarketben (ott a lovakat még mindig a régi,
hivatalosan már nem használatos angol pénznemben adják-veszik). Most
nem bonyolódnék hosszasabb elemzésbe, de ennyi pénzért ott általában
csak olyan lovat árulnak, akitől - finoman szólva - nem várnak túl
sokat tenyésztői (tehát ennyi pénzért nem lehet tudni, mit veszel).
Mivel ez utóbbiak sem tévedhetetlenek, ráadásul esetünkben az iménti
általánosítás is megdőlt, Overdose elkezdte egymás után nyerni a
versenyeket. Mégpedig Budapest és Pozsony után a legnagyobb német
pályákon Hamburgban és Baden-Badenben is. Megnyerte a rövidtávú lovak
legnagyobb német versenyét, a 138-adszor megrendezett Goldene Peitschét
(azaz Arany Ostort) is. Eddig a pillanatig csak a német sajtó volt
hangos tőle, ezután, már hazánkban is elkezdtek cikkezni róla, mivel
ezzel szerezte meg a jogot a párizsi versenyen történő indulásra!
Mielőtt
rátérnénk erre, még annyit, hogy ma már ritkaságszámba megy, hogy egy veretlen ló
ilyen sok versenyben induljon. Angliában gyakran megesik, hogy egy-két
győzelem után visszavonultatják a veretlen lovakat, hiszen úgy többet
érnek. Overdose 10-es szériája a maga nemében ezért is páratlan.
Viszont a német versenyek még mindig nem Európa legjobbjai voltak, csak
majdnem azok. (Ezekhez képest a magyar, szlovák, osztrák futamok pedig
pláne). Ezért Overdose megdicsőüléséhez elengedhetetlen volt, hogy a
legjobbakat is megverje.
1920 óta futják Európa első számú
lóversenyfutamát, az l’Arc de Triomphe-ot 2400 méteren, azaz
derbytávon. Mivel a lovak legtöbbje távspecialista, és van közöttük
rengeteg klasszis, akik rövidebb távokon jók, de a közép- vagy hosszútáv már sok nekik (ahogy egy 100-as futó sem jó 400, pláne 1500
méteren és fordítva), ezért a kétnapos versenyhétvégén, több rangos
betétfutamot is rendeznek. Ezek egyike az 1000 méteres Prix de
l’Abbaye, ami - ugyan hivatalosan nincs kimondva róla, de - az
elsőszámú európai rövidtávú lóverseny futam. Ennek a 20-as mezőnyébe
jutott be Overdose, elsőként a magyar lovak közül. A Prix de l’Abbaye-t az elmúlt 20 évben 16-szor
angol, kétszer francia, egyszer-egyszer pedig ír, és ha jól
emlékszem japán telivérek nyerték.
Kincsem óta nem futhatott magyar ló ilyen rangos
versenyben! Mi az, hogy futhatott, Overdose egyenesen a második esély
volt a világ legnagyobb bukmékereinél - csak azért nem az első, mert
indult benne egy kiváló francia sprinter, Marchand d’Or is. A franciák
pedig elég önérzetesek ahhoz, hogy a saját lovukat játsszák. Viszont
Overdose-nak 1700 kilométert kellet utaznia, a többiek ehhez képest
csak átgaloppoztak a párizsi Boulogne-i erdő közepén található
versenypályára, még, ha egy csatornán át is kellett kelnie közülük
néhány angol és ír lónak. Azért ez is különbség.
Overdose-t
remekül felkészítették, jól is érezte magát, annak ellenére, hogy
amikor elhagyta a jártatót, egy idősebb lovász az útjába állt, akit
fellökött, de sem neki, sem a lónak nem esett baja. A verseny is jól
indult, Overdose egészen rendkívüli rajtot vett, a mezőny elején vágtázott, és
ekkor...
Leintették a futamot. Ugyanis az egyik ló nem tudott
elstartolni, mert nem nyílt ki a startgép ajtaja. Ez eddig rendben is
van, csak éppen túl későn tették. A 100 méteres futók megtesznek három
lépést, mire a pisztoly újra elsül. Semmi gond. A Forma-1-es
versenyeken a pálya 28 pontján lengetik a piros zászlót, ráadásul
rádión is bemondják a pilótáknak, mi az ábra. Ez is tiszta sor. A
tradícióira méltán büszke lóversenyen viszont ilyenkor egy öreg bácsika szalad
be a pályára egyetlen piros zászlócskával a kezében, pedig itt is
eurómilliós pénzdíjak vannak. A zsokék ezt tudják, és figyelik, de az
sehol nem szokás, hogy ezt akkor teszik, amikor a lovak már 100 métert
megtettek. A starter nem várhat ki ennyit! A zsokéknak ilyenkor már csőlátásuk van, hiszen 1000 métert
55-60 másodperc alatt tesznek meg a lovak, ami minimum 60 km/h. Üljenek csak be a kocsijukba, gyorsítsanak fel 60-ra, és mondják meg, mennyit látnak a járdán történtekből úgy, hogy közben mereven
néznek előre.
Szóval, mire a bácsika berohant - az amúgy
meglehetősen széles - pálya jobb szélére, addigra olyan közel járt
hozzá a mezőny, hogy a bal szélen, az élen haladók nem vehették észre,
hogy lenget, csak a startnál elkésők, akik a pálya üres oldalán, a jobb szélen igyekeztek
felzárkózni. A mezőny fele pedig - akik nem látták - Overdose-zal az élen teljes erőbedobással futotta le a versenyt, amit a magyar ló óriási fölénnyel nyert
meg. Csak halkan jegyzem meg, hogy a franciák legnagyobb esélyese
Marchand d’Or a leintés pillanatában a vert mezőnyben volt - eszem ágában sincs
azt feltételezni, hogy ez is hozzájárulhatott a kései visszastarthoz,
hiszen a franciák mindig is végtelenül korrektek voltak velünk,
magyarokkal szemben a világtörténelem sorsfordító pillanataiban.
Overdose a hivatalos mérés szerint 54,4 másodpercet futott, bár hírlik, hogy igazából 54,2-vel pályacsúcsot repesztett, amit a francia rendezők megváltoztattak, ki tudja miért, lehet, hogy jogosan. Mindegy, maradjunk a hivatalos időnél, azaz így is csupán egy tizeddel maradt el a pályacsúcstól. Ráadásul úgy, hogy az utolsó 50 méteren
már lovasa is visszafogta, és többször hátranézett, mert gyanús volt
neki, hogy nem hallja a többieket, tehát a ló olyan versenyt futott,
amiben mindent kiadott magából. Jött is a felháborodás, amiben egy riválisunk, a
legnevesebb francia zsoké, Dettori járt az élen. Azonnal
lenyergelt, jelezve, hogy neki esze ágában sincs mégegyszer megfuttatni a
lovát. Akik versenyben maradtak, mind azt nyilatkozták, hogy nem
lehetett látni a piros zászlót, mert azt túl későn lengették be.
Botrány volt, amit a francia rendezők próbáltak minél kisebb presztizsveszteséggel megúszni. Ezért a
versenybizottság úgy döntött, hogy 4 órával később (a versenynap végén) fogják újrafutni a
versenyt, legyen idejük regenerálódni a lovaknak. Ennyi idő persze "lószarra"
sem elég. Képzeljék csak el Hamiltont, vagy Massát a verseny után,
amikor egymás után döntik be pihegve az ásványvizeket, és a győzelmi
serleg átadása helyett közlik velük, hogy nem ér az egész, tessék csak szépen visszaszállni az autóba, és kezdjék előröl az egészet.
Miért
indultak mégis a többiek, és miért nem indult újra Overdose? Mert ekkor már csak
a mi lovunknak volt veszítenivalója, mégpedig a veretlensége. Amit
teljesen érthetően nem mert kockáztatni a ló messze sem tökéletes
állapotában a tulajdonos és a tréner. Miért indultak mégis a többiek (Overdose, és az első verseny dobogósai kivételével)?
Hát már, miért is ne? A veretlenségük már régen oda, ráadásul
nyerhetnek egy rakás pénzt egy 4.-5. helyezéssel is. Mit veszíthetnek? Maximum lemaradnak,
zakson.
Nem állítom, hogy Overdose egy teljesen tiszta rajtnál
is biztosan nyert volna, de tekintve, hogy legalább azonos
időt ment könnyedén (54,4 másodperc), mint az újraindított versenyt nagy küzdelemben futó és megnyerő Marchand d’Or,
megkockáztatom, hogy maximum egy váratlan napfogyatkozás tudta volna
megzavarni annyira, hogy ne adjon legalább két hosszt a teljes mezőnynek.
A
magyar lóversenyzés előtt több, mint száz éve nem állt ekkora
lehetőség, ráadásul egy bombaformában lévő esélyes lóval. És mindez egy
későn lengető bácsikán úszott el. Csak egy Monty Python jelenet
átköltésével tudom leírni, mit érzek. Állok a várfalon miközben tehenek röpködnek a fejem felett és kiabálok: - Hülye franciák, francia hülyék...