Egy hosszú, őszinte barátság vége

Smuzewitz Ilona
2015. 12. 09. · Hócipő 2015/25
A távoli múltban, a magyar emberekre leselkedő veszélyek előtt – valamikor az év elején –, amikor még nem lehetett tudni, hogy Soros ismeretlen eredetű arab emberekkel árasztja el Európát, és amikor az emberek még nem döntötték el, hogy az országot meg kell menteni, akkor váratlanul véget ért egy rég­óta tartó, mély és őszinte férfibarátság. Pontosabban a nagyközönség számára volt váratlan, hogy Simicska úgy döntött, mindenkinek elérhetővé varázsolja magát, és teljesíti a betelefonálók kívánságát. Elég volt mondani egy nevet, és ő készségesen rávágott valami durvaságot.

Orbán? Geci.

Mi lesz azokkal, akik éppen felmondtak a lapjánál? Bemegy, és kibasz mindenkit. És így tovább. A műsor egész nap tartott, aztán Simicska újra elmerült, nem lehetett hallani felőle. Nagyobb rengés akkor sem történhetett volna, ha Magyarország négy aktív vulkán tövében feküdne.

A sajnálatos februári eseményeknek látványos következményei lettek. Az egyik, hogy a Közgép már nem a magyar gazdaság zászlóshajója. Kiderült, hogy a Közgépnél sem mindig tudnak közbeszerzést nyerni, sőt, egyik napról a másikra teljesen elfelejtették, hogy is kell közbeszerezni. Akármelyik pályázaton indultak, akárhogy is számolgattak a logarléccel és az abakusszal, csak nem akart összejönni semmi. Ráadásul ott is bajok lettek, ahol már nyerésre álltak. Például az M4-es építése is leállt, hogy a Közgépnek ne legyen jó egy kicsit se. Nem is lett. Kifejezetten rossz lett.

A Közgépben annak bonthattak pezsgőt, hogy nyertek egy fahidat. Nem tízezerkétszáz fahidat, hosszában a Dunán. Egyet. Nem azt rendelték tőlük, hogy valósítsák meg a Nemzeti Fahídprogramot: szó sem volt a magyar emberek boldogulására épített végeláthatatlan fahídtengerről. Egy nyomorult fahídra futottak be. Alig költöttek fafestékre és szúirtóra.

A Közgépnek az se jött be, amikor alacsony árakkal próbálkoztak: a döntnökök átláttak a trükkön, és megállapították, hogy az ajánlat túl olcsó. Az olcsóság pedig nem áll a magyar emberek érdekében. A magyar embereknek az áll az érdekében, hogy a munka jól legyen elvégezve, kerül, amibe kerül – elvégre az oligarcha is ember. Neki is keresnie kell valamit, mert csak így tud fizetést adni annak a sok embernek is, akiket alkalmaz. Mert ha az oligarchánál nincs elég bevétel, akkor bizony leépítések lesznek. Pont ez történt a Közgépnél is: a birodalom eresztékei megreccsentek, és jónéhánynak máshol kellett folytatniuk a pályafutását. Nem tudom, Mészároséknál volt-e felvétel, hogy ott hasznosítsák a tapasztalataikat. Egy szereplőválogatás persze biztosan volt. Amikor eldöntötték, hogy Mészáros ugrik be Simicska szerepeibe. És ezentúl minden közbeszerzést ő nyer meg. A gázszereléstől eljutott az építkezésekig. És persze közben elvitte a földeket is.

Simicska viszont már nem viszi a földeket, hanem tőle veszik el, ez lett a szakítás másik következménye. Az állam annyira meg akarja óvni tőle a magyar földet, hogy inkább osztrákoknak adja. Inkább legyen a labancoké, semmint Simicskának köze lehessen hozzá. Egyébként az osztrákok is tudnak akkora parasztok lenni, mint ha itt nőttek volna fel. És akkor már törvényesen vehetnek földet. Persze még a kormány sem tud minden földet elvenni a valamikori pártpénztárnoktól. Ott csak visszamenőlegesen megemeli a bérleti díjat.

A szakítás persze nem csak rombolással járt. Mert például azok, akik addig Simicska pénzéből éltek, de csalódtak benne, mert rájöttek, hogy Orbánt még jobban szeretik, otthagyták a birodalmát. Egy gazdasági napilap átalakult, és így jött létre a Magyar Idők. Így eggyel több újságot nem veszek meg. Ha pedig Simicska nem üzen hadat Orbánnak, a kormánypárti közönségnek most nem kellene azon tépelődnie, hogy előfizessenek-e az új lapra. Vagy várjanak egy kicsit, hátha az eddigi még jobboldalibb lesz.

Mert azt még nem látni tisztán, mit is tervez Simicska. Kiábrándul a politikából, és már csak a bosszú élteti? Vagy a bosszút inkább valamilyen politikai akcióval súlyosbítaná? Mert a fideszesek láthatóan ettől tartanak. Orbán legalábbis azt üzente a jobbikosoknak, hogy úgy hallja, új támogatójuk van. És nem Sorosra gondolt. Persze logikus is lenne, ha Simicska a Jobbikban látná meg a fényesebb jövő lehetőségét. Ha nem tett le a politikáról – és mivel nem hülye, tudja, hogy politika nélkül itt nem lehet üzletelni –, akkor csak a Jobbikra számíthat. Mert miben is reménykedhetne? Hogy majd a szocialisták és a többi baloldali párt váltja le a kormányt? Ahhoz nagyon elkeseredettnek kéne lennie. Legalább annyira, mint azoknak, akik azt remélik, hogy majd Simicska dönti meg a rendszert. És hogy a sajtószabadság bajnokaként a változást követelő erők élére áll.

Annál még annak is több az esélye, hogy Simicska megveheti a TV2-t. Azt majd a bíróság dönti el, hogy ki is az igazi tulajdonos. De azért igazán meglepő lenne, ha végül Simicska birodalma szerezné meg a csatornát. Annál csak az lenne a nagyobb csoda, ha lenne pénze a működtetésre is. Mert ki lesz az Magyarországon, aki képes lesz hirdetni egy olyan tévében, amelyiken rajta van a kormány célkeresztje? Legyünk reálisak: ennél kisebb hősiességre sem kell számítani.

Mindez persze felvet néhány tisztázandó kérdést. Például minek nevezzük most Simicskát? Oligarchaként tekintsünk rá még mindig, akiről nehéz elképzelni, hogy ne lenne néhány vaskosabb dossziéja a pincében, és ezekből idővel csepegtetni fog? Vagy ő lesz a rendszer legismertebb áldozata? Aki kiesett a család kegyeiből, és most megvetés sújtja. Képes volt elárulni a közös ügyet. És azt hitte, legyőzheti a kormányt.

Van a konfliktusnak pozitív hozadéka is. A Hírtévé váratlanul nézhető lett. Vajon meddig tarthat ez anélkül, hogy a kábelszolgáltatóknál váratlanul elsötétülne a képernyő?
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2019/25  •  XII. 4. – XII. 17.
SAJNOS A HÁZELNÖK ÚRNAK IDÉN MÁR TÍZ ROHAMA VOLT Para-Kovács Imre: Doktor Kövért világítótoronyba helyezték, ahol levont a delfinek fizetéséből hárommilliárdot, majd sirályt sütött Váncsa István okoskenyeret hajkurászik a pékségben Bartus László: Putyin medvenyelvet főz Németh Szilárd pacalreceptje alapján Farkasházy Tivadar: Szerezzen a szülő iskolát, műveltséget, tudást a gyereknek, az államnak pont elég a sok stadionnal vesződni Dési János: Hányat tudott Deák Ferenc dekázni? Képes volt-e fejelni gróf Bethlen István? Pedig ők is igazságügyminiszterek voltak Smuzewitz Ilona: Tudatfoglalási vészhelyzetet hirdetett a kormány! Bakács Tibor Settenkedő: Már a havat is ellopják, az elakadt hóekék csak tudatunk tartalmának letisztítására jók Vízcipő: új tudományos rovatunk Magyar Nemzeti Hungarikumtudatot mért a Ludovikán
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.