Vége

Farkasházy Benedek
2014. 07. 08.
0-5-nél abbahagytam a brazil-németet, szűk fél óra elég volt hozzá, hogy ez a focinak nevezett izé elveszítse a maradék vonzerejét is. Nem arról van szó, hogy keserű a pirula. Nem is arról, hogy latinos stílus kontra erőfoci, hiszen a németek már sokkal kreatívabb és élvezhetőbb focit játszanak, mint tizenikszéve. Hanem, hogy ez a sok sebből vérző brazil csapat (nem Neymarra, hanem az elől "játszó" Fred-Hulk-Oscar vicctrióra értve) először próbált meg úgy támadni, ahogy illik.

Az utolsó két hét meccsei (amikor már volt tét) minden idők talán legrosszabb vébéjén arról szóltak, hogy: jaj, csak gólt ne kapjunk, aztán majd lesz valahogy. A nyolc között a mérkőzések fele úgy dőlt el, hogy valaki rúgott egy gólt az első negyedórában, az ellenfél pedig csupán az utolsó 5-10 percben indult neki, úgy igazán, emberesen, hogy egyenlítsen. Az ezt megelőző 17 meccsen nem akadt csapat, amely kettőnél többet rúgott volna.

Ma este viszont először ment pályára egy csapat azzal a mentalitással, hogy gyerünk, nyerjük meg. Kaptak egy gólt. Még mindig mentek előre: nem baj, majd egyenlítünk. Aztán sorozatban megkontrázták őket. A hülyék. Támadni??? Hogy jutott ilyen marhaság az eszükbe?

Éljen a betonvédekezés!
Éljen a hatékonyság!
Éljen a kevesebb kapott gól!
Éljen a labdabirtoklás!
Éljen a tolódás!
Éljen a kontra!
Éljen a kapu előtti tömörülés!
Éljen a szent nulla-nulla!
Éljen a... ja igen, a dögunalom!

Ez a meccs most fehéren-feketén megmutatta az egész világnak, hogy nem szabad gólra játszani, mert aki átlépi a félpályát, ne adj Isten az ellenfél tizenhatosára téved, ráadásul mindezt sorozatosan, és előre megfontolt szándékkal követi el, az egy életre nevetség tárgyává válik. Ebben a csóró országban most egy generáció utolsó örömforrása semmisült meg (nincs semmink, de mi vagyunk a legjobb focisták) csak azért, mert az a tizenegy elmebeteg elindult előre, hogy megpróbáljon a kedvükben járni és gólt lőjön. Tessék elfelejteni Pelét, Puskást, Messit, meg a cselezést és a kreatívkodást: a támadójáték értelmetlen.

Ne akarjunk semmit!
Legyenek a jövő nagy példaképei Uli Borowka és Jap Stam!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.