Vége
Farkasházy Benedek
2014. 07. 08.
0-5-nél abbahagytam a brazil-németet, szűk fél óra elég volt hozzá, hogy ez a focinak nevezett izé elveszítse a maradék vonzerejét is. Nem arról van szó, hogy keserű a pirula. Nem is arról, hogy latinos stílus kontra erőfoci, hiszen a németek már sokkal kreatívabb és élvezhetőbb focit játszanak, mint tizenikszéve. Hanem, hogy ez a sok sebből vérző brazil csapat (nem Neymarra, hanem az elől "játszó" Fred-Hulk-Oscar vicctrióra értve) először próbált meg úgy támadni, ahogy illik.Az utolsó két hét meccsei (amikor már volt tét) minden idők talán legrosszabb vébéjén arról szóltak, hogy: jaj, csak gólt ne kapjunk, aztán majd lesz valahogy. A nyolc között a mérkőzések fele úgy dőlt el, hogy valaki rúgott egy gólt az első negyedórában, az ellenfél pedig csupán az utolsó 5-10 percben indult neki, úgy igazán, emberesen, hogy egyenlítsen. Az ezt megelőző 17 meccsen nem akadt csapat, amely kettőnél többet rúgott volna.
Ma este viszont először ment pályára egy csapat azzal a mentalitással, hogy gyerünk, nyerjük meg. Kaptak egy gólt. Még mindig mentek előre: nem baj, majd egyenlítünk. Aztán sorozatban megkontrázták őket. A hülyék. Támadni??? Hogy jutott ilyen marhaság az eszükbe?
Éljen a betonvédekezés!
Éljen a hatékonyság!
Éljen a kevesebb kapott gól!
Éljen a labdabirtoklás!
Éljen a tolódás!
Éljen a kontra!
Éljen a kapu előtti tömörülés!
Éljen a szent nulla-nulla!
Éljen a... ja igen, a dögunalom!
Ez a meccs most fehéren-feketén megmutatta az egész világnak, hogy nem szabad gólra játszani, mert aki átlépi a félpályát, ne adj Isten az ellenfél tizenhatosára téved, ráadásul mindezt sorozatosan, és előre megfontolt szándékkal követi el, az egy életre nevetség tárgyává válik. Ebben a csóró országban most egy generáció utolsó örömforrása semmisült meg (nincs semmink, de mi vagyunk a legjobb focisták) csak azért, mert az a tizenegy elmebeteg elindult előre, hogy megpróbáljon a kedvükben járni és gólt lőjön. Tessék elfelejteni Pelét, Puskást, Messit, meg a cselezést és a kreatívkodást: a támadójáték értelmetlen.
Ne akarjunk semmit!
Legyenek a jövő nagy példaképei Uli Borowka és Jap Stam!