Csempészek és cápák nyomában

Minden amit nem érdemes tudni Montenegróról III.

A szállásadóink csupán alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. A sajátos fejlesztési stratégiától a telepek úgy néznek ki, mintha Hundertwasser tervezte volna őket. Feltéve, hogy Hundertwasser szürke betonkockák szinteltolásos egymáshoz illesztésével akart volna maradandót alkotni. És hamar elunva a feladatot, egyszer csak úgy hagyta volna az egészet.

A szemközti telken egy deszkákból tákolt sufniból négyen jöttek elő reggelente. Az ablakon viszont volt függöny. Sokan irigykedtek ezért.

A házak eredeti belsőépítészeti megoldásokkal is szolgálnak. Rájöttek ugyanis, hogy a zuhanyfülke fölösleges. Hiszen elég a mennyezetig kicsempéznünk a fürdőszobát, és miénk lehet a világ legnagyobb zuhanyfülkéje. Szállásadóink mindezt azonban a világ legkisebb zuhanyfülkéjénél is szűkösebb alapterületen oldották meg. Úgy, hogy még a vécé, a mosdó és a bojler is befért. Meg a bojlerből kilógó, szigetelés nélküli drótok. Reakciók? A) válasz: „Nem, uram, önöknél nem szikráznak a vezetékek. Csak tűzijátékot adunk tiszteletére, amiért zuhanyozni méltóztatik.” B) válasz: „Mit rinyál? Úgysincs víz.” C) válasz: „Leszarom.”

Ahol így építkeznek, ott sajátságos elképzelésekkel bírnak a vendéglátásról is. A legtöbb házigazda szerint elég, ha érkezéskor megkínálnak egy kupica pálinkával. És onnantól kezdve minden kérés bántó pofátlanság. Elvégre ők is pihenni jöttek. „Szeretjük a tengert. Itt a ház, miért ne keresnénk egy kis pénzt?” És ezt komolyan gondolják.

Montenegró nem alkalmas a tömegturizmusra. Ahhoz túl kicsi. Próbáltam kiszámolni, mennyi bevétele lehetett rajtunk a montenegrói államkincstárnak. Áfával és az (állítólag befizetett) idegenforgalmi adóval eléri-e a százötven eurót? Szerintem a pénzügyminiszterük sem mondaná, hogy ez elképesztően nagy összeg. A többi pedig a szezon végén zsebben visszament Szerbiába. Evvel nyilván majd a montenegrói kormánynak is kezdenie kell valamit. Azt nem mondom, hogy a nyaralótelepeket le kell dózerolni. De biztosra veszem, hogy néhány jogvédő tiltakozása miatt nem is kell azonnal elvetni ezt a lehetőséget.

A montenegróiak büszkék hagyományaikra. Mivel hagyományosan csempészettel is foglalkoznak, ezért arra is büszkék. És nem tudják abbahagyni. Bár állami szinten már nem űzik. Legalábbis a kormányuk szerint. A kétoldalú tárgyalásokon ezt rendszerint közli is külföldi partnereivel. Az elszánt olasz ügyészek ennek ellenére változatlanul megpróbálnak vádat emelni volt kormánytagok ellen. Az Olaszországba irányuló cigarettacsempészet miatt, és azért, mert menedéket nyújtottak a maffiának. A montenegrói kormány ezen mindig meg tud lepődni. „De hiszen már évek óta nem csempésszük a cigarettát!” Azóta, hogy privatizációs bevételekkel is feltölthetik a költségvetést. Olasz maffiózó sincs már az országban. „Nagyjából tavaly lövettük le az utolsót.”

Bar kikötőváros központjában a kartondobozból cigarettát áruló árus két euróért kínálja az aranyszínű kovbojos cigarettát. Tíz lépéssel odébb, a közértben ugyanaz a termék egy euró harminc cent. Azt hiszem, valaki nem értette meg a lényeget. Nem ismerek senkit, aki lopott fényképezőgépet vagy videót venne, de kizárólag drágábban, mint a boltban. A pesti aluljáróban a csokit, a tartós elemet és a paprikát egy százasért árulják, nem pedig kétezer forintért. Igaz, a pesti aluljárókban menekülnek, ha megjelenik a rendőr. Vagy legalábbis nem veregetik hátba, üdvözlésképpen. A parton lévő bódéban három eurót kérnek egy doboz szerb zárjegyes cigarettáért. Ez nagyjából hétszázötven forint. Szerbiában az a cigaretta kb. háromszázharminc forintba kerül. Sokáig azt gondoltam, megtaláltam a világ leghülyébb árusát. Aztán láttam, hogy sokan direkt hozzá járnak vásárolni. Utána már azért szurkoltam, hogy a kereslet nyomja fel az árakat.

Mivel sem az eső, sem a tűzvész nem érkezett meg, megkönnyebbültem, amikor az egyik belgrádi bulvárlap címlapon közölte, hogy a strandunk közelében emberevő cápát láttak. A hírt a Nagy Fehér Cápa fényképével illusztrálták. Amint éppen azon gondolkodik, hány Gyanútlan Montenegrói Turistát kapjon be. Gondoltam, ha felbukkan, annak több haszna lesz. Mivel mindenki elmenekülne, végre jutna napernyő. És az akváriumba sem kellene belépőt venni. A cápát azonban hiába keresték. Eltűnt. Azóta sem tudom, mit gondoljak erről. Tovább bírtam a montenegrói tengeren, mint egy emberevő cápa? Vagy inkább azt, hogy még egy halnak is több esze van, és hamarabb lelépett?

Nem szeretném azonban, ha azt hinnék, kizárólag a negatív jelenségeket említem meg. Holott jó pillanatok is akadtak. Például váltságdíj megfizetése nélkül elhagyhattuk az országot. És szinte minden este megjött a víz.