Vacsiidőben
Andrassew Iván
2007. 04. 11. · Hócipő 2007/08
Mostanában egyre többször az az érzésem, hogy valakik beköltöztek a lakásba, és miközben mi a hitvesemmel nézzük a televíziót, ezek megpróbálják elvenni a kedvünket az élettől.
Hogy miért nézünk televíziót, noha értelmiségifélék vagyunk, és ebben a magas státusban ez nem illik, azt is elmagyarázom. Mondjuk, a „nem illik”-re annyit, hogy ismerek egy csomó magasan képzett nőt, akik annyira borzadnak a televíziótól, hogy már ki is dobták, ám valahogy kiderül: az összes sorozatot mélységében ismerik. Ez nyilván onnan van, hogy a szemét műsorszolgáltatók már kitaláltak egy frekvenciát, amelyik ébren is meg álmunkban is a mélyagyunkban támad, miután valami feneséges hullámhosszon beköltözik oda. A beköltözésen van a hangsúly, mert az úgy van, hogy amikor én kinyitom a tévét, akkor nem teszek mást, mint beengedek, vendégül látok embereket a magánszférámban.
Ja, elfelejtettem megmagyarázni, hogy finnyogós státusunk dacára miért nézünk tévét. Mert az jó. A világ egyik legcsodálatosabb találmánya. Fantasztikus mennyiségű és minőségű ismeretet lehet szerezni, kiváló művészi alkotásokat lehet nézegetni és a többi. Egy találmány, ami az emberiség tudás-, ízlés- és még mit tudom én, milyen közösségi szintjének osztályrendekkel való emelését szolgálhatná, ha nem végbugrisok döntenének arról, hogy mi kerül adásba.
Most nem arról akarok panaszkodni, hogy Fábry (mert ő kezdte) meg például a Heti hetes micsoda vetemítő hatással van a közbeszédre, vagy éppen arról, hogy a gyerekcsatornákon fertőző filmek kilencven százalékát be kellene tiltani gusztusvedlettség és erőszakosság miatt. Ha az ORTT-ben lennék, és közbecsülésre törekednék, nem a politikával piszmognék, az biztos. Persze végül is bármilyen műsor ellen lehet tenni: nem kötelező nézni őket. De ha mégis nézegetünk, a reklámok a legváratlanabb pillanatokban csapnak le. Például vacsoraidőben.
Ugye, a magunkfajta okleveles proletárok reggeltől alkonyatig dolgoznak, így aztán csak este van módjuk, például közös étkezésre. Az nálunk úgy megy, hogy a feleségem készít, mondjuk, melegszendvicset, kipakol hozzá ezt-azt. Közben többnyire beszélgetünk, de nézegetjük a képernyőt is. Nekiállunk, erre hirtelen fölbukkan egy némber, és közli, hogy amikor a fia fölhozta a barátnőjét, mocorgott a protézise, de most már nincs semmi baj, mert naphosszat ragasztóval a szájában mosolyog. Kész, nekem ettől el is megy az étvágyam. Biztos nem vagyok eléggé liberális, vagy túl erős a fogtudatom, vagy az is lehet, hogy imprintinges hatással volt rám az, hogy sose láttam fogatlanul az egyébként negyven éven át úgy élő nagyapámat, mert azt vélte, hogy úgy végképp nem jelenhet meg az ember, még a legszerettei előtt se - mindenesetre kevés dolgot utálok úgy, mint a protézis látványát. Nem hányok, de kicsit elmegy a kedvem.
Ha mégis folytatom a meghitt étkezést, akkor nagy valószínűséggel megjelenik egy pasi, aki valami vurstliban vigadva egyszer csak fölpuffad, de annyira, hogy lufiként száll, mert begázosodik a bele. Még jó, hogy nem valami gangxtás műsorban vagyunk, mert akkor minimum böfögne, de inkább fingana egy jókorát. Nem vagyok kíváncsi kora este fölfuvalkodott emberekre meg a belükre.
Némi bankolás után ilyenkor föl lehet készülni a szorulásos nőre, aki valami gutaizés dologtól végre fosik, boldogan, és ez milyen jó. Gratulálok, de nem vagyok biztos abban, hogy szeretem, ha a lakásomban a beengedett vendég ezt naponta, vacsoraidőben beszéli meg a világgal. Pláne, hogy jó okkal várható: pár hét múlva arról is képet kapunk, hogy már van egy ilyen gutafogó is, fosás ellen, és attól meg morzsolt tőzeg minőségű színtelent-szagtalant lehet majd székelni. Nem lehetne, hogy ezeket zárt borítékban küldött üzenetekben reklámozzák?
Ilyenkor várható egy kis szünet elégedett nyugdíjasokkal, akik közkívánatra - nyilván volt egy titkos népszavazás - huszonöt százalékot kapnak a lakásukért, esetleg egy papapapapapázós lakáskölcsönös, vagy egy nyertautós, aztán jön a tablettás hüvelygombairtós.
Eleve undorodom a „hüvely” kifejezéstől - egyrészt hímsovén, másrészt van vagy tízféle gyönyörű szó ama csodálatos dolog megnevezésére. Ugye, aki élt már nők közelében, az megbékél a szárnyasbetétekkel, mert azok csakugyan igen hasznosak. Sőt a tamponokkal is, még annak csavaros változatát is beleértve, amiből az a tudományos fölfedezés világlik, hogy a női ivarszerv lényegében csavaros, vontcsövű, mint a jó golyóspuska. Na de hogy miért kell nekem szendvicset majszolva elképzelni, hogy mire is ajánlják a hüvelytablettát. Persze a nők jelentős részének életében egyszer - többnyire a férfiak mosdatlansága miatt - lehet fehérfolyása. Na de ha van valami, ami nem rám tartozik, se nem senkire, hanem csakis arra, akinek ilyen szerencsétlenség jutott osztályrészül, akkor ez az.
Elég ebből. Az egészből. Pláne - és ez kartellgyanús -, hogy szinte minden adó egyszerre adja, és szinte ugyanazokat a reklámokat - tehát nem nagyon lehet menekülni.
Hacsak nem a Rettegés fokára, ahol olyasmiket lehet látni, mint például a féregevés. Ahhoz képest a protézis, a fos meg a folyás kifejezetten gusztusos. Én már a Való Világnál is azt hittem, hogy az az emberi vég. De nem. Messze van még.
Andrassew Iván
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Andrassew Iván
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
