Napló gyermekeimnek - 1991/18

Déri János
Nyomtatás
1991. 09. 04. · Hócipő 1991/18
Augusztus 30., péntek

Ma három hete, hogy leszoktam a dohányzásról. Ilyenkor ugye az ember várja, hogy hosszú évek után végre megtelik a tüdeje friss, esetleg szabad levegővel, megállás nélkül fut fel a csúcsra, és egy szuszra mondja ki a legfontosabb körmondatokat.

Ehhez képest köpni-nyelni nem tudok, és ha éppen köhögök, hát légszomjam van, elöl szúr, hátul fáj. A kitűnő megfigyelő hírében álló Sebella bácsi diagnózisát idézve "ritka szarul nézek ki".
A szakember szerint ez így van rendjén, ezek elvonási tünetek, egyelőre csak rosszabb lesz, de majd figyeljem csak meg, ha már jó lesz, az milyen jó lesz. Én persze megérdemlem, minek szoktam rá annak idején nagy energiákkal. De mi lesz a passzív dohányosokkal, akiknek évtizedekig fújjuk a füstöt. Ha most, persze a saját érdekünkben, meg egy kicsit a dohánygyár csődje miatt is, itten tömegesen leszokunk, hát a passzív dohányosoknál is jelentkezni fognak az elvonási tünetek.

Úgy tűnik, az egyetlen megoldás az, hogy ha most ők gyújtanak rá. Már alig várom, hogy a pofámba fújják a füstöt.


Szeptember 2., hétfő

Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy nem történik semmi. Túl a lapzárta motiválta naplóírási kényszeren, ha éppen igényem van rá, hát tűvé kell tennem magam egy gondolatért. Vagy én kezdek tehát elhülyülni, vagy tényleg nem történik semmi. Persze cselekvések, történések és létezések folynak itten, csak úgy tűnik, tökmindegy.

Nem nagy dolgokra gondolok én, országformáló megbillenésekre, föltűrt ingujjak százezreire, földeken daloló traktorokra, esetleg felfénylő karizmákra, túlzsúfolt szószékeken. Kis dolgokra gondolok, egy fiúra, meg egy lányra, ahogy egymáshoz hajlítja őket az este, a társaságra a kertben, meg hogy holnap meg kell csinálni valamit. Csupa ilyen giccses ötletem van, és nem tudom, hogy vannak-e ilyenek mostanság, és csak én nem történek vagy tényleg nem történik semmi.

Miközben nyüzsgünk.

Szénási a büfében a minap nehezményzte, hogy filozofálgatok. Írjál sztorikat, mondta atyailag, és igaza is lehet, mert tényleg nem vagyok elég elvont ahhoz, hogy eszembe jusson valami, ha nem történik semmi. Illetve, hát a dolgok mennek a maguk útján, van aki szerint pl. sínen vagyunk; van aki szerint a kötött pályás gondolkodásnak hatalmas előnye, hogy könnyebben kezelhetők a jegyek, és jól bérletezhető.

Lehet, hogy tényleg valami sztori kellene. Pedig amolyan determinált antinihilistaként milyen jól elrágódhatnék azon, hogy az értelmetlenség létéből nem következik a lét értelmetlensége. Legalábbis nem azonnal.

A baj az, hogy nincsenek történetek, nincs mesélhető sztori, nincs mesélő, nincs kommunikáció. Se tömeg, se egyéb. Szertartások vannak. Begyakorlott mozdulatokkal, begyakorlott gondolatokkal, ismerős szavakkal. Az együgyűség nivellál, jelenthetném bölcsen, ha nem éppen ez lenne a szertartás szerinti szövege az én szólamomnak.

A kommunikációnak, úgy tartják az értők, mindig hírértéke van, újdonság van benne, friss információ,a kommunikáció mindig történik, a szertartás meg van, semmi új, semmi váratlan nincs benne annak, aki tudja a rendet.

Nem érdemes tehát komoly áldozatokat hozni, "faustos" pózokban lelkeket árulni, ha feltűnni látszik a nekünk tetsző örök pillanat, elég szertartással helyettesíteni a kommunikációt, és onnantól kezdve megint és újra nem történik semmi.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
A Hócipő legfrissebb cikkei
archívum
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/9  •  IV. 22. – V. 5. Para-Kovács Imre: Ha tartják magukat a pártközpontból kapott utasításokhoz, a valóság nem fog berobbanni a még mindig behunyt szeműek kis világába Farkasházy Tivadar: Hann Endre kérjen bocsánatot! Smuzewitz Ilona: Lehet, hogy most kevesebb magyar és nő szavazott rájuk, de az a demokrácia, amikor a Fidesz nyer Váncsa István: Nagy Márton számai örökké itt maradnak velünk, pedig feladta az életét értük Havas Henrik megalapította a Narancs Segélyt a karmelitában a bukott fideszes politikusok támogatására Juszt László: A felcsúti G. I. Joe elkövette a szerencsejátékosok legnagyobb hibáját: nem tudott nyerés közben felállni az asztaltól Dési János: Az állami média belső ellenállóinak rejtett társalgójáról Verebes István: Azért ez még mindig Magyarország! Propgandzsát szívtak – avagy a kognitív disszonancia és a választás estéjének legjobb mondatai A Heti Kamu megtudta: a külügyben nem darálnak, hanem környezetet védenek, a felesleges papírokat így értékesítik hörcsögalomként
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.