Az örmény grísa

Andrassew Iván
2012. 09. 19. · Hócipő 2012/19
Az a baj, hogy elfelejtettem az örmény harcos nevét, akivel elkövettünk egy súlyos őrszolgálati katonai bűncselekményt a Varsói Szerződés vitézeiként. Persze valamilyen ...jan-nal végződött a családi neve, de sajnos Grísának mondtuk, mint általában minden szovjet katonát. Ebben nem volt semmi lenézés, hanem praktikum és filmkultúra, hiszen nyilván A tizedes meg a többiek hatására cselekedtünk így.

Maradjunk abban, hogy Grísa volt. Mindegy is már.

A laktanyánk szomszédos volt egy szovjet laktanyával. Senki nem mondta, hogy nem érintkezhetünk, de valahogy úgy volt elkönyvelve, hogy ne nagyon. Lehet, hogy ha bevallom, parazsat teszek a fejemre, de az volt az igazság, hogy kicsit csodáltuk őket. Ugyanakkor reggeli tornáztak, mint mi, azzal a különbséggel, hogy ők vagy egy órával többet, a hóesésben is félmeztelenül, és nem úgy csináltak, mintha lelkesen mozognának, hanem futottak, ugráltak, és a szabadtéri tornapályájukon volt nyújtó, korlát, gyűrő, minden, ami a kellemes kínzáshoz kell. Lehet, hogy nekik megmagyarázták, hogy azért képzik őket, mert a legnagyobb bajban is kötelesek életben maradni. Nekünk ezt nem mondta senki. Egyszer véletlenül egy őrtoronyból láttam egy aknavetős kiképzésüket. Aki hibát követett el, azt valamelyik fölöttese puskatussal ütötte háton, és még bele is rúgott, ha nem esett a földre ügyesen. Mindez meglátszott abban, ahogy például a szovjet katonák trappoltak vigyázzmenetben - hozzánk képest.

Szóval álltam az őrt a laktanyaudvar sarkán, ott, ahol a szovjet laktanyasarokkal érintkezett. Többnyire azzal szórakoztattam magam, hogy verseket mondogattam fejből, hangosan.

Egyszer csak ott állt előttem. Le kellett volna lőnöm, de rögtön észrevettem, hogy nem amerikai, és arra nem készítettek föl, hogy egy szovjet katonával mit kell tennem.

Szóval egyszer csak ott volt a félhomályban ez a Grísa, és fölemelte a karjait, aztán szép magyarsággal megkérdezte, hogy van-e gyufám.

Mondtam, hogy nincs, de menj a picsába, mekkora barom vagy, mi van, ha azonnal lelőlek? (Közben arra gondoltam, hogy mégiscsak le kellene lőnöm, mert ez hátha valami próbatétel, és mindjárt visznek a futkosóra.)

Röhögött rajtam. A félhomályban láttam, hogy föltűnően nagy orrú, brezsnyevi szemöldökű, és talán húszévesnél is idősebb, vagyis öregebb, mint a szovjet kiskatonák túlnyomó többsége. Akkor eszembe jutott: milyen fura, honnan tud ez magyarul. Zavaromban megkérdeztem. Kiderült, hogy hosszú hónapokon át beszerző volt egy teherautón, járt a vágóhidakra, a piacokra, meg mit tudom én, hova, és szépen megtanult magyarul. Nyilván nyelvzseni volt.

Miközben én ravaszul arrébb mentem, hogy körülnézzek, nehogy lebukjunk, úgy eltűnt, ahogy elém pattant.

De másnap átjött, és megtalált. (Ők gyakran jöttek át kereskedni. Hozták a hülye szovjet találmányokat, amelyeknek később az öcsémmel - nem tökéletes nyelvhelyességgel - a „kákája csudésztvennaja szavjétszkaja tyéhnyika” kategóriát találtuk ki. Ilyen volt a kézzel hajtható generátoros zseblámpa, a fölhúzhatós „villanyborotva, a katonausánkába rejthető detektoros rádió, vagy éppen a digitális lépésszámláló, a szovjet technika csúcsa például.)

Akkor végre megkérdeztem, hogy honnan jött.

- Otthon mindig látom azt a hegyet az ablakomból, amelyiken Noé bárkája megfeneklett. És ott volt a Paradicsom is. Ez az az ország, ahol az emberiség történetében utoljára feszítettek meg embereket. Terhes nőket is.

- Kik? - akkor már tudtam, hogy örmény, de kíváncsi voltam, hogyan ravaszkodik.

- A törökök. És a miénk volt az első keresztény állam. Olvastad a Musza Dagh negyven napját?

- Nem, de tudom, miről szól. Miért irtották az örményeket a törökök?

- Azért, amiért ti a zsidókat. Úgy képzeld el az én országomat meg a népemet, hogy ott Trianon is volt meg holokauszt is, de úgy, hogy a magyarokat irtották ki.

Persze megkérdeztem, hogy honnan ismeri a mi történelmünket, amire azt válaszolta, hogy tud olvasni. Meg hogy itt a laktanyában egy kárpátaljai magyar zsidó a legjobb barátja.

Aztán arról is beszélgettünk, hogy mi szeretne lenni. Orvos, méghozzá Magyarországon, mert ő ide akar jönni, ha megteheti. És magyar feleséget akar, és az első fiát úgy hívják majd, hogy Bátor.

Emlékszem, hogy megkérdezte: utáljuk-e az oroszokat. Mondtam, hogy én nem, de távolról jobban tudnám szeretni őket.

- És ti?

- Vegyél egy Izvesztyiát, és hátul a bűnügyi rovatban nézd meg a Kaukázus környéki gyilkosságok áldozatainak neveit. Ne lepődj meg, ha több oroszt találsz, mint örmény vagy muszlim eredetűt.

Aztán még megbeszéltük, hogy másnap is átjön.

Nem jött. Soha többé nem láttam. Persze hogy rá gondoltam, amikor az azeri baltáscirkusz kitört. Hogy visszajutott-e valaha Magyarországra, és lett-e egy Bátor nevű magyar gyereke. Vagy meghalt úgy, ahogy arrafelé időnként szokásosnak mondható.

Eszembe jutott, ami éveken át piszkált: hogy ha akkor többet tudtam volna a világról, a saját történelmünkről, azt kellett volna mondanom, hogy igen, volt itt Trianon, de rosszul tudta: magyarokat öltek meg. Csak sajnos nem a törökök, hanem a magyarok. Ezért nekik egy kicsit könnyebb a történelmükkel szembenézni.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.