Hiba rendelhető Londonban
Varga Ferenc József
2012. 06. 26.
Addig fűtöttem tajvani feleségem fejét azzal, hogy ha egyszer ellátogat Angliába, soha nem akar majd hazajönni, hogy most így június közepén, a gazdasági instabilitás és az Olimpiára való lázas készülődés közepette rávett: vigyem el. Nem volt nehéz rábeszélnie, még úgy sem, hogy Londonban a fent említett okok miatt alacsony árakról és elviselhető tömegről beszélni nagy kópéság lenne. Utunk előtt végig heklíroztam az asszonyt, mondván olthatatlan vonzalmat érzek a kövér fekete nők iránt. Már az első nap megvolt a túladagolás eme látványból, ám az igazi meglepetés az út végén ért minket.Merthogy a BBC egész nap folyó híreiben gyakran esett szó bizonyos buszvezető-sztrájkról, de más, megélhetéssel, életkörülményekkel kapcsolatos panaszok is terítékre kerültek. Panaszkodott ott mindenki a kékvérű angoltól a sri lankai bevándorlóig. Mi tagadás, egy font - kábé 400 forint - mondjuk egy félliteres ásványvízért valamelyik külvárosi delikáteszben nem kis pénz, és a legolcsóbb tétel, nevezetesen a 200 forint értékű rágógumi is azt sugallja az egyszeri magyar látogatónak, hogy nálunk azért igenis sokkal jobb, és most meg aztán jobban élünk, mint négy éve.
Azt, hogy ez mégsem így van, az arcokról könnyűszerrel leolvastam. Évtizedek óta világcsavargó vagyok, a strandidőben hiányt szenvedő briteknél meg már nem először jártam. Kialakult bennem valami furcsa érzék, amitől egy szempillantás századrésze alatt kiszúrom a magyarokat. Mint „Bélát” a Trafalgar téren. Még meg sem szólalt, de én már láttam a fején, hogy neki is olyan útlevele van, mint nekem. Tétován tipegett maga körül, mint a Sárkány Centerben kapható elemes robot, vakargatta az villanyszámláktól szántófölddé ráncolódott homlokát, szeme melankólikus, beletörődős, „nem lesz már jobb semmi” kifejezést hirdetett. Egy félvér utca-rapper épp nekifogott a nyitó-”dalnak”, mire, mint valami akciófilmben, előbukkant a tömegből a másik könnyen kiszúrható honfitárs, a magabiztos: negyvenöt körüli, egyenes hát, sportos forma, borostásan kopasz fej, és egy olyan önbizalom az arcon, ami csak „a szoci rendszer gyereke vagyok, de már nem élek úgy”-féle magyar embernek van. „Béla” a sportos zorall felé pingvinezett, majd megszólalt: „Há' mos' mi a helyzet?”.
Nem vártam meg a választ, vettem az irányt a Soho felé. Hadd lásson a feleségem gay-bárt, mert Tajvanon olyan nincs, bár melegek vannak ott is. Addig keresgéltem a tíz évvel ezelőtt felfedezett helyeket, míg magam is úgy csodálkoztam, mint a trafalgari hunok nőnemű kísérői. Londonban ugyanis sok minden megváltozott az elmúlt tíz évben. Akkor egymás mellett álltak, most elvétve akadt egy-egy. Kedvenc „múzeumom”, a Rock Circus is elköltözött, helyén valami bugyuta családi szórakozást kínáló rendkívüliség-panoptikum működik. Nincs már meg a régi szálloda sem, ahol akkoriban körökkel értelmesebb recepciósok fogadtak, mint a mostaniban, a régi emeletes buszokat új emeletes buszok váltották fel. Külön érdekes látvány, hogy a pubokban senki nem ül, a bejáratok előtt viszont annyian állnak, mint az oroszok. Elképzelem, ahogy a nálunk is működő antibagó-törvény miatt a Fenyőfa borozó előtt szobrozik az összes láncdohányos törzsvendég...
De London magasról lepotyogtatja a terein mélabúskodó izommagyarokat, a drágaságot, az unió problémáit. Az egész ország két nagy ügy lázában ég: az egyik a királynő gyémántjubileuma, a másik pedig az olimpia. Építkezések, túrás-fúrás mindenütt, de mégis minden út járható, méltatlankodásnak pedig nem sok jelét láttam. Remélem, nálunk is így lesz, ha majd egyszer „merünk nagyot álmodni”.
Addig azonban azt hiszem, még sokszor ellátogatok majd Albionba, mert szerintem a világon nincs jobb hely Salisburynél, de Canterbury sem kellemetlen városka, és bár az egyetemek világa nemigen vonz, Oxfordban is jól érezném magam, nemkülönben a fővárosban. Már csak azért is, mert lépten-nyomon belebotlok valamibe, ami magyar. Vagy annak látszik. Itt van például ez a vendéglő.
Ha nem lenne odaírva, hogy libanoni étterem, akkor simán bementem volna megkérdezni, hogy mégis ki az a hülye, aki gyors tévedést akar rendelni. De most utánanéztem: a „hiba” arabus nyelven isteni, vagy nagyvonalú ajándékot takar, és héberül is van jelentése: „imád”.
Sokszínű hát a világ, Londonban meg aztán minden van, amitől a konzervatív magyar lélek irtózhat: feketék, közel-keletiek, indiaiak, ázsiaiak, indiánok, ortodox zsidók, melegek, punkok, drogosok, részeg egyetemisták, meg még amit el tudunk képzelni.
És hogy mi volt a nagy meglepetés? Talán csak nekünk tűnt annak, de soha nem fogjuk elfelejteni a fekete buszsofőrt, aki a Luton Repülőtérre vitt. Ki hinné, hogy a buszvezetés is lehet élvezetes munka? A Denzel Washington-fazonú pali két lábon járó Google Erathként válaszolt mindenkinek az utcán, aki a londoni közlekedésről kérdezte. Minden metró-és buszmegállót ismer, milliméteres pontossággal irányította el az eltévedni készülőket, majd beült a volán mögé, emberbarát hangerőn beindította a zenét, és még azok is kellemesen utazhattak, akik amúgy nem reggae-kedvelők. Pedig a BBC-n buszos-sztrájkról beszéltek. Meg kéne keresni ezt a fazont, hadd reggeaezzen nálunk - mondjuk a 7-esen. Kíváncsi lennék, melyik győzne: a sofőr olthatatlan jókedve, vagy a hazaiak állandó, haraggal vegyülő fanyalgása...
Varga Ferenc József
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Győrfi Pál BluesVarga Ferenc József
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/24 • XI. 20. – XII. 3.
Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról!
Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik
Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án
Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez?
Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire!
Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz!
Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket?
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik
2024/24 • XI. 20. – XII. 3.
Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról!
Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik
Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án
Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez?
Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire!
Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz!
Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket?
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
