Magyarország Nagyhercegség

Farkasházy Benedek
2011. 08. 10.
Már több évet töltöttem a Szigeten, mint nélküle, és a kezdetekkor (rokkerzsóti rossz paródiájaként) még nem sejtettem, hogy ebből valaha is Prince koncert lesz, (akkor már inkább a jugoszláv békaemberek), sőt még kedd reggel is úgy voltam vele, hogy majd belenézek kicsit a minden hangszeren játszó művész előadásába, aztán jól átsompolygok orosz ska-punkot hallgatni (Leningrad). Amiből persze nem lett semmi. Merthogy Magyarország hercegséggé változott, a Nagyszínpad előtt nemigen izgult senki az új alkotmány, a svejcifrank, pláne a drága benzinárak miatt. Ez alatt a két és fél óra alatt nem fájt semmi...

Egyetlen más koncertet sem tudok felidézni, ami 10 perces basszusgitár-szólóval (na jó, inkább monoton ritmussal) kezdődött volna: persze rázza csak a nagyérdemű a hátsóját, mire a domina színpadra lép. Megfogadtam, ha sellőként a habokból, vagy egy kagylóból kilépve arany susogósban emelkedik ki, lépek, ám ő azonnal gitárt vett a nyakába, amiből már sejteni lehetett, hogy itt most nem fog megismétlődni lükealadár tegnapi kín(rím)lódása, mert ez az ember lehet, hogy ugyanúgy pénzért játszik, de elsősorban azért jött, amiben a legjobb: zenélni, és ez nem elhanyagolható különbség.


Touch the sky!

Van olyan, hogy egy befutott sikeres zenész csak karrierje 20-25-ödik évében jut el hozzánk, amikorra már kicsit megfásult, megöregedett, de elnézzük neki, mert szeretjük, és sokat vártunk rá. Meg különben is, ismerünk mindent kívülről, énekeljük helyette is. Prince azonban csupa olyan dallal nyitott, amit alig ismert valaki a közönségből, és milyen jól tette. Tán még húsz évvel ezelőtti önmaga sem lett volna képes így beindítani a közönséget. Egymást követték a jobbnál-jobb funky témák, egyszerűen nem lehetett egy helyben maradni. Három generáció vigyorgott odalenn, hogy eeeez aaaz!

(Egy pillanatra meg kell emlékeznünk a Sziget technikusairól, mert rengeteget javult a hangzás, ami az elmúlt években azért jó néhányszor olyan gyatrára sikerült, hogy az se tűnt volna fel, ha a zenekar előtt Fásy Zsülike nyomja.)

Persze ne feledjük, az ily régóta pályán lévő zenészek többnyire már olyan helyeken játszanak, ahol a sokadik koncertjüket adják, amikre apa és anya még egyszer nekiveselkednek meghallgatni a kedvenc dalaikat. Nálunk viszont először járt, kiéhezett, mondhatni szűz közönség várta, és Prince, ahogy telt az idő, maga is egyre jobban élvezte, hogy ennyire vevők vagyunk a zenéjére.


I like funky music!

Persze megkaptuk a „nagy slágereket” is, de többnyire átdolgozva vagy blokkokban, röviden ledarálva. Miért is lett volna másként, húsz évig nem lehet ugyanazt ugyanúgy játszani. Aki az örökzöldekre kíváncsi, az hallgassa a mindenki rádióját. Nem hagyhatta ki azt a poént sem, hogy kopasz vokalistájával ő is elénekelje a Nothing Compares To You-t, ami persze a saját dala, csak éppen mindenki Sinead O’Conor-tól ismeri.

Az újságíró egy ilyen este után nehéz helyzetben van, mert nem nagyon lehet fanyalogni semmin, pedig azt olyan könnyű, szinte már hálás feladat. Hogy volt két 5 perces szünet a koncertben? Persze az 53 éves kor még nem a világ, de 2 óra 40 percbe igazán belefér ennyi. Az utolsó fél óra már igazi bulihangulatban folyt, pár tucatnyi embert fel is rángatott a közönségből maga mellé táncolni. Mintha egy klubkoncert folyt volna a Nagyszínpadon.

Prince nem lett királlyá. Az ugyanis már elért mindent, dölyfösen terpeszkedik a trónján, és csak bámul lefelé, nem akar semmit. Ő viszont minden percben az arcokat kereste odalent, látod, neked csinálom, hát érezd jól magad. Vonásai és hangja mit sem változtak, és tánckarra sem volt szüksége, megoldotta maga. Zenekara a dobos kivételével csajokból állt, akik nem csak díszletek voltak mellette, hanem maguk is főszereplők. Mert hagyta, elvégre egy Zenész nem veszi körbe magát akárkikkel. Mit játszott? Aki akar, nézzen utána, de ilyen hangulatban nem igazán számított. A tökély az akkor is tökély, ha nem az jön, amit vártál, vagy amire számítottál.

Ritka, amikor az előadó és közönsége ennyire egymásra talál, amikor jól szól a cucc, nem száll a por, nem esik az eső... tehát minden klappol. Ilyen volt Jovanotti, amikor Iggy Pop „meghágta” az összes színpadi hangfalat, vagy a 2009-es Faith No More, és...
de megkockáztatom, hogy mi, a tegnapi szerencsések, a Sziget 19 éves történetének legjobb koncertjét láthattuk-hallhattuk.


What a night, what a night!

Fotó: Farkasházy Attila
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2020/2  •  I. 15. – I. 28.
ORBÁN VIKTOR ÚJSÁGÍRÓKAT REGGELIZETT! Para-Kovács Imre megtudta: megszűnik hazánkban a professzionális labdarúgás, mert az nem lehet, hogy „emberek nagy jelentőségű összeget kapjanak mindenfajta munkavégzés nélkül” Farkasházy Tivadar gyanítja, hogy Orbán azért festeti ki a kórházakat, mert nem csak gázszerelő szomszédja van Kéri László jóslata: idén megünnepeljük a magyar-pingvin barátságot, és Kósa Lajos modellt ül Rodinnek Ágh Attila szerint Orbán kitűnően meg tudja oldani azokat a konfliktusokat, amelyek nélküle nem léteznének Smuzewitz Ilona: hazánknak illiberális időjárásra van szüksége Dési János katonadalokat énekel hazaszeretetből Bakács Tibormegszólaltatja Orbánék hatvanpusztai majorságának gondnokát A Heti Kamu megtudta: Tüntetőket fütyült ki Orbán Hősök? Miért ne! – Kilenc oldalon Ungváry új könyvéről, mely a Budapestet megszálló németeket méltatja, de nem az a fő baja, amit leír, hanem az, amit nem!
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.