Neccketrec 37.0

Murányi Marcell
2004. 02. 03. · Hócipő 2004/03
Ott hagytam abba, hogy tudnod kell, mit akarsz felrakni a saját honlapodra. Ha a tartalom megvan, akkor már olyan könnyű megcsinálni, mint Draskovicsnak a 120 milliárdos ráfaragást. Jé, ráfaragást írtam, pedig lefaragást szerettem volna. Fő a bizalom.

Vegyünk akkor egy viszonylag egyszerű tartalmat: közzé akarod tenni Shakespeare LXXV. szonettjét rétorománul, ehhez van legalább két eredeti képed a mesterről, amint Globe művészbejárójánál autogramot osztogat a kortárs angol dámáknak, miközben Bohémiában gyártott Romeo és Juliájába szeretne beülni, de ez nagyon nem tetszik a The Sun által odarendelt, vadállat lesifotósoknak.

Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen a fordítás lófütty, a képet beszerezni, beszkennelni, esetleg letölteni, nem okoz gondot. Már csak el kellene rendezned az egészet úgy, hogy jól is nézzen ki, legyen valami friss szépsége - szép az, ami érdek nélkül -, és ne érezze senki, amikor majd egyszer a te kis oldalad a hálón lesz, és rákattint, hogy emiatt a Kossuth rádió elé kell menni tüntetni, zászlót égetni, meg ismeretlen férfi által odakínált cukorkát szopogatni.

Tehát ezzel nincsen semmi gond. Most következik a nagy csavar. Hogyan rakod fel ezt a kis satnya tartalmat a hálóra? Megpróbálsz valami sumér átkot elmotyogni, megfejteni László Csaba mosolyát, vagy kitalálni, miért nem emlegetik Henoch apokalipszisét a Való Világ 3-ban?

Nem.

Ezer cég közül választhatsz, amelyik elintézi a szükséges formaságokat, a domainnév-bejegyzést, a tervezést, létrehozást, karbantartást - neked semmi dolgod nincs, csak fizetned kell, nem is túl sokat, és esténként, amikor beírod a saját címed a böngészőbe, párás tekintettel nézegetheted, hogy mennyire frankó is, amit mások csináltak meg helyetted.

De ha szeretsz tenni-venni, cseréltél már CD-meghajtót a gépedben, esetleg rájöttél már arra, milyen érzés tisztára sikálni a vinyót, és mindent elölről kezdeni, akkor érdemes ezzel a barkácsra-buherára szocializált személyiségeddel egy kissé nehezebb megoldást keresni, és a saját kezedbe venni a sorsodat.

A neheze most következik.
Hogyan tudod a nagy egészhez képest elenyésző kis tartalmadat olyan file-lá alakítani, amiben a szöveg és a kép is benne van, mégpedig olyan formában, hogy a világ bármelyik részén élő netkollégád rá tudjon kattintani, és meg tudja azt jeleníteni saját használatára enkezével működtetett PC-jén vagy Mac-jén?
Próbáljunk ki egy nagyon egyszerű változatot.

Tegyük fel persze, hogy van számítógéped, amelyiken szövegszerkesztő is található. Az egyszerűség kedvéért nézzük meg a WinWord 97-et.

Ha beírsz egy szöveget ennek a programnak a segítségével, máris olyan tudást kaparintasz meg, ami nincs ám mindenkinek. Szerinted a magyar politikai élet szereplői könnyedén át tudnak alakítani egy egyszerű doc kiterjesztésű file-t html kiterjesztésűvé? Azt hiszed, nekik minden sikerül? Á, dehogy!

Kanyarodjunk persze vissza egy kicsit a kezdetekhez, amikor a http-ről, meg a html-ről beszéltünk.

Talán még emlékszel arra, hogy az internet nem más, mint egymással valamilyen formában - dróttal, műhold segítségével, optikai kábellel, szélsőséges esetben gatyamadzaggal és biztosítótűvel - öszszekapcsolt számítógépek hálózatainak hálózata. Az, hogy néha baromi lassú, most nem ide tartozik. Többféle hálózati protokoll létezik, a legfontosabb - már a te szempontodból - a http, a Hipertext Transfer Protokol, ennek segítségével a web, tehát az internet színes, képes, hangos, mozgó része működik. (Talán kínzásnak tűnik, de emlékszel, egyszer megpróbáltalak rábeszélni arra, hogy írd be a böngésződ kis ablakába, hogy "mailto", s jó esetben a böngésződ azonosította a protokollt, és azonmód el is indult a levelezőprogramod.) A http jelenik meg a böngésződ sokat emlegetett kicsi ablakában, ha beírsz egy címet, a bal oldalon.

A html, azaz a Hipertext Markup Language pedig az a programnyelv, amit minden böngésző ért, s amelynek segítségével, nagyjából ugyanabban a minőségben tudja megjeleníteni a te kis oldaladat a világ bármelyik pontján található számítógép.

Na, ez eddig hihetetlenül egyszerű volt, már szinte égnek áll a hajam, annyira. Pedig. Nincs pedig.

Ha nincs még szövegszerkesztőd, próbálj megszerezni egyet.

Innen folytatjuk, ha igen.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.