Sziget ajánló - péntek
Hócipő online
2010. 08. 13.
Pénteken 19:00-tól ismét vár mindenkit a Hócipő kabaré, ahol Pataki Balázs és Dombóvári István lépnek fel, azután megyünk a Papa Roach-ra, Paradise Lostra, 30 Second To Marsra és Kiscsillagra zúzni.Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
PAPA ROACH
(Nagyszínpad, 16:30)
Tisztán emlékszem 2000 szilveszterére, amikor is egy házibuliban vártuk az ezredfordulót, közben ment a német MTV és gyakorlatilag minden fél órában felcsengett a Last Resort. Annyira fülbemászó volt a dal, hogy harmadik hallgatás után már mindenki egyszerre óbégatta a szövegét. Nagyon nagy sláger volt ez akkoriban, ami egyből sztárrá avanzsálta az akkor már hét éve működő és próbálkozó kaliforniai nu-metal zenekart. Aztán jött még egy-kettő klipes nóta, ami bár jó volt, de nem szólt akkorát, mint a Last Resort, mégis kellően sok rajongót toborzott a zenekar mellé. Ez pont elég volt, hogy a lemezeladási piacon felugorjanak az első helyre. Népszerű zenekar lévén nem volt olyan neves fesztivál, ahová ne hívták volna el őket, mint fő fellépő. És akkor el is érkeztünk a jelenhez. Merthogy hosszú várakozás után hozzánk is sikerült elhozni őket, csak épp jó pár év késéssel. Elég sokat elmond a zenekar jelenlegi helyzetéről, hogy nálunk csak a 16:30-as idősávba fértek be. Pedig folyamatosan jelentkeznek új albumokkal, turnézgatnak, csak valahogy nem sikerül megismételniük a debütáló albumuk sikerét, vagy csak a fiatalok ízlése változott meg. Én még azért drukkolok nekik, mert annál azért tehetségesebbek és jobb zenét csinálnak, mint hogy csak úgy eltűnjenek a süllyesztőben. (Balázs)
PARADISE LOST
(MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, 21:00)
Sosem értettem azokat a fazonokat, akik ülőjegyet vesznek egy metálkoncertre. Oda nem azért járnak a zemberek, hogy oldalba bökjék egymást, hogy hú, de jól énekel a csávó, meg, hogy hallottad micsoda riffet nyomott? A metál lényege tulajdonképpen az energiamegmaradás törvénye: iszonyú erővel (hangosan), a szív ritmusára (négy negyedben) árad a színpadról, és benned csapódik le: jó esetben napokra felöltődsz, mint a nokiás aksi. Persze ott kell állni a színpad előtt, hogy működjön. (Mondjuk ez a Szigeten máshogy nem is volna lehetséges.) Azért vetettem ezt ide, az elejére, mert sokkal többen bömbölésznek a színpadon, mint ahányan képesek erre, a Paradise Lost viszont nagyon is.
96-ban már jártak a Nagyszínpadon, csakhogy akkor még többségében hazai volt a közönség, a magyar metálos pedig lökdösődik és kétméteres körben ugrál, örülhetsz ha csak a vesédet rúgja le, vagy lehány (ellentétben a fesztiválkörutazó franciákkal és hollandokkal, akik a belezősmetál-zenekarokon is jólnevelten bólogatnak a sörükkel, lévén ez idén már a negyedik fesztiváljuk zsinórban, és örülnek, hogy ennyit bírnak). Hiába szoktam a darálót előtte hosszú évekig, kis híján életveszélybe kerültem, amikor kikötődött a cipőfűzőm, amitől képtelen voltam másodpercenként 5 méterekkel odébb sodródni a hullámzó tömeggel. Szégyenszemre ki kellett somfordálnom, a visszaút pedig már zárva volt.
A Paradise Lost azon kevesek egyike, akik hangulatot akarnak közvetíteni, és tesznek a slágeres riffekre. Sehol egy klisé, semmi hatásvadászat, egyszerűen adják, ami jön belőlük. A zenéjükből áradó melankólia már-már az Alice in Chainst idézi, és mindez a súlyos, középtempós gót alapokkal olyan mélyen érinti az embert, amitől még a drogfutárok is hazamennek átgondolni az életüket. Persze az se baj, ha nem attól kemény a zene, hogy az énekes úgy vinnyog, mint Kalapács Józsi a fogorvosi székben. Az egész tűzokádó sárkányos, ragnarökös, farkasemberes, odinos, skandináv metálkülönítmény elbújhat a hátsójukban.
Sosem állhattam, amikor egy zenekar kereskedelmi szempontok végett az új dalaira helyezte a hangsúlyt a bevált, régebbről ismertek helyett, ám a Paradise Lost legutóbbi albuma (Faith divides us - Death unites us / A hit választ szét - a halál köt össze) olyan elementárisra sikerült, hogy most kivételesen nem bánnám. Előzetesen ez a koncert tűnik az idei sziget (egyik?) csúcspontjának. Aki pedig nem érti, hogy mitől van annyi metálos a világon, az ide menjen el. Persze, ha kíváncsi a válaszra. (Bence)
30 SECOND TO MARS
(Nagyszínpad, 21:30)
(Nagyszínpad, 21:30)
A Papa Roach-os ajánlómban nagyjából felvázoltam, hogy milyen gyorsan sztárstátuszba tud kerülni bármilyen zenekar egy erős klipes nótával, főleg úgy ha az követi az aktuális trendet. Nincs ez másként a Thirty Second To Mars-al sem. A nagy nu-metal hullám szép lassan lecsengett, helyette jött az emo, ami annyit tesz, hogy a mai fiatalok, most már rohadtul érzékenyek, tapadós gatyába járnak, folyamatosan a szemükbe lóg a kivasalt hajuk, és feketére sminkelik magukat. Igen a fiúk is. A durvább riffeket felváltották a lazább, könnyebben feldolgozható gitártémák, az üvöltés helyett, meg lágy hangon dalolászik az énekes. Ráadásul még egy kis hátszéllel is indul az együttes, merthogy tudniillik Jared Leto személyében egy igazi hollywoodi filmsztár a frontember énekes-gitáros. (Juliette Lewis után ő a második állócsillag, aki zenekarával fellép a Szigeten) Ja, és majd elfelejtettem, hogy még a nagyon népszerű Guitar Hero játékba is bekerült az egyik szerzeményük. Mindezek után kijelenthetjük, hogy sikerre van ítélve ez a formáció. Az már más kérdés, hogy ideig-óráig, vagy esetleg sikerül magukat beírniuk a rock történelembe. Ezt majd az idő eldönti, de előbb nézzék meg őket élőben. (Balázs)
KISCSILLAG
(MR2 Színpad, 21:30)
Elmegyek, csillag leszek én is - dúdolhatja most, a búcsúkoncert után Radics Béla majd’ 40 éves dalát minden Kispál rajongó. Az igazi kérdés persze nem az, hogy jó-e Lovasi új formációja - ami most végre (?) minden tekintetben előléphet az elsőszámú zenekarává - mert persze, hogy jó! A nagy kérdés az, hogy hogyan érzi benne most magát Bandi. A hangsúly a moston van. Felszabadult mosolygássá fajul a dolog, vagy csak feszengéssé. Megismételhetetlen pillanat lesz, mert kis túlzással most dől el a friss Kossuth-díjas zenei pályájának jövője: élvezi-e? Legalábbis mi most következtethetünk majd rá először. Ez a koncert csakis Bandi arcáról fog szólni, és nem a hangosításról. (Bence)
(MR2 Színpad, 21:30)
Elmegyek, csillag leszek én is - dúdolhatja most, a búcsúkoncert után Radics Béla majd’ 40 éves dalát minden Kispál rajongó. Az igazi kérdés persze nem az, hogy jó-e Lovasi új formációja - ami most végre (?) minden tekintetben előléphet az elsőszámú zenekarává - mert persze, hogy jó! A nagy kérdés az, hogy hogyan érzi benne most magát Bandi. A hangsúly a moston van. Felszabadult mosolygássá fajul a dolog, vagy csak feszengéssé. Megismételhetetlen pillanat lesz, mert kis túlzással most dől el a friss Kossuth-díjas zenei pályájának jövője: élvezi-e? Legalábbis mi most következtethetünk majd rá először. Ez a koncert csakis Bandi arcáról fog szólni, és nem a hangosításról. (Bence)
A Hócipő legolvasottabb cikkei
Hócipő szerkesztőség: Zöldség / Gyümölcs- Zsidólakás, zsidóbútor egy nap alatt Sulyok filoszemita apjának
- Verebes István: Álom, álom, édes álom, álomkép
- Farkasházy Benedek: Fagyjon le a te tököd is!
- Váncsa István: Kétezer tonna szúnyoggal több
- Smuzewitz Ilona: Kéttannyelvű tarifa
- Dési János: A győztes politikus törzsfejlődése
A Hócipő legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
