Ácskapcsot nyelt a sztár! Veszélyben az élete! (Elefántcsontpart - Portugália 0:0)

Farkasházy Benedek
2010. 06. 15.
Természetesen a címben foglaltaknak semmi közük az alábbiakhoz, itten fociról lesz szó, csak mit tehet manapság egy újságíró, ha azt akarja, hogy egy 0:0-ás meccsről szóló beszámolójára bárki is rákattintson.

Tehát akkor: Foci!

Már lélekben fellélegeztem, amikor megláttam az elefántcsontpartiak kispadján Sven-Göran Erikkson, volt angol kapitányt, ugyanis a feketeafrikai csapatok mindig az edzőn véreznek el. Iszonyatos volt tegnap Kamerunt nézni, olyan játékosokkal, akiknek az árából majdnem egy Chelsea-féle keretet lehetne összevásárolni, de nem ismerték egymást, azt se tudták, hol a másik a pályán, taktika nélkül ténferegtek csak úgy kizavarva a harsogó arénába. Törvényszerű ugyanis, hogy egy ilyen társaság egy középszerű angol másodosztályú csapattól is simán kikap, ha az hónapok munkájával, tisztességgel össze van rakva. Apropó! Tudják ki a kameruni edző? Bizonyos Paul Le Guen, akit épp kirúgtak a Paris Saint-Germaintől, és pont kapóra jött neki, hogy „nagy kegyesen elvállalja”, pedig lehetett volna munkanélküli is. Hát Ghánáé? Milovan Rajevac, aki előtte a világverő Borac Cacak edzője volt, és nem mellesleg csak annak köszönheti, hogy legyőzte hazáját, mert a szerbek már megint megverték magukat. Ennyi erővel akár László Csaba is jobb választás lett volna bármelyiküknél, hiszen már látott afrikai csapatot, és még szégyent se vallott vele, hiszen az addig pofozógép Ugandát hajszál híján majdnem kivitte az Afrikai Nemzetek Kupájára.


- Addig örülj, amíg én üvöltök veled és nem az IMF!


Miért nem adja össze akkor Song, Geremi, Etoo és a többi, magát Európában szénné kereső sztár fél- vagy egyhavi keresetét egy világszínvonalú edzőre, hogy az világbajnokot csináljon belőlük? Mert azt a szövetség nem hagyja, nehogy már a játékosok rakják össze a csapatot. Így marad a megfizethető, az olcsó középszer, annak is inkább az alja.

Elefántcsontpart mellett egyedül Dél-Afrika kispadján ül értékelhető tréner (mi az hogy, Parreira világbajnok lett Brazíliával), de a házigazdák mindig áldoznak ilyesmire, mert egyszerűen beleszámolják a rendezés költségeibe. Úgyhogy örüljünk, hogy e négyesből akad még egy csapat, amelyik nem eleve esélytelen.


- Kit érdekel a labda? Csak a lábamat ne rúgd szét!


Hiába támadja azonban végig az első félidőt az elefántcsontparti tizenegy, ha hiányzik Drogba. Ugyanis akármekkora sztár a két Touré, Salomon Kalou, Keita, Zokora vagy Eboué, ők még mindig kevesek, ha nincs ott az az egy, akitől a világ összes védője összeszarja magát, nemcsak amikor rávezeti a labdát, hanem az is elég, ha ránéz. Céronaldo lő egy kapufát, majd szokás szerint elkezd dumálni, amivel beszed egy sárgát, így adja magát, hogy csak cukkolni kéne egy kicsit, és máris meglenne az emberelőny, de ezek a srácok nem olyanok, igazi úriemberek. Ami nem sejtet sok jót, mert, ahogy egy csatában, úgy a focipályán sem az urak nyernek, hanem a lehetőségeivel jobban „garázdálkodó” fél. A második félidőben egyre többször halnak bele a szépségbe, ami nem volna baj, ha nem ez a meccs döntene a továbbjutásról. Mert ugye Brazília verhetetlennek tűnik, Észak-Koreának meg bár a neve sem áll jól, de azok a játékosok a vezetékes melegvízért és napi öt deka húsért harcolnak, ami azért lássuk be, nem lebecsülendő motivációs tényező a világ legnagyobb ketrecében.


- Nyugi öcsi, tök jó a séród!


Miért nem foglalkozom a portugálokkal? Mert semmit nem csináltak, láthatóan jó volt nekik a döntetlen, egy dekával több zsírt nem voltak hajlandóak elégetni a feltétlenül szükségesnél, talán abban bíznak, hogy a hozzájuk hasonlóbb stílusban játszó egykori gyarmatuk ellen többre vihetik. Egy emberként üvöltött fel a közönség, amikor Drogba vetkőzni kezdett, és tudván, hogy nem egy pornófilm megy a tévében, ez több mint biztató. Még a vuvuzelákat is túlüvöltötték, Afrika legfényesebb csillaga végre pályára lépett. Aztán jól nem csinált semmit. Igaz, abban kétségtelenül komoly része volt, hogy a portugálok az utolsó perceket a római légiókat megszégyenítően tökéletes sündisznó alakzatban töltötték. Querioz meg majd biztosan elmondja a sajtótájékoztatón, hogy milyen büszke a csapatára, merthogy az milyen taktikusan játszott. Ha ez volt a taktika, akkor tisztességesebb lett volna, ha szólnak előre, hogy Várhidi Péteren és Zombori Sándoron kívül más nehogy odakapcsoljon.

Holnap veszek egy narancssárga mezt és drukkolni fogok, hogy Elefántcsontpartnak meglegyen a kétharmad.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.