Nahát!

Andrassew Iván
2009. 03. 25. · Hócipő 2009/07
Megtudtam, hogy az öregedés huszonhét évesen kezdődik, azután már csak hanyatlásról beszélhetünk. Gyorsan fejben összeszámoltam, hogy én már kétszer annyi is elmúltam. Mindenekelőtt megörültem annak, hogy a művelet sikerült, mert akkor mégsem vagyok teljesen leépült. De az is lehet, hogy csak hiszem, hogy az ötvenhat több, mint a kétszer huszonhét.

Nyilván belém férkőzött ez az öregedésdolog, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy olyan írásokat olvasgatok az interneten, amelyek arról szólnak, hogy miféle ételekkel meg más jószágokkal, valamint életmódos izékkel lehet lassítani a folyamatot. Ezek engem eddig soha nem érdekeltek. Megállapítottam, hogy ha nem szokom le a dohányzásról, valamint sokat zabálok és iszom, nem mozgok, viszont idegeskedem, akkor hamar megöregszem. Nahát!

Mindenesetre elkezdtem vizsgálni az életmódomat, és rájöttem: ahhoz, hogy az undorító dohányzásról leszokjam, nyugalom kellene, vagyis az, hogy legalább egy hétig - pláne hónapig - senki ne idegesítsen föl. Elkezdtem figyelni, hogy mi idegesít.

Legelőször azt észleltem, hogy az egymást hazudtoló információk. Huszonnégy órán belül megtudtam azt a rémes tényt, hogy először is, ha húst eszem - például marhát -, akkor megpusztulok a savasság miatt rákban, tehát legyek vegetáriánus, másodszor, hogy a vegetáriánusok között sokkal gyakoribb a bélrák, mint a marhahúsevők között. (Kéretik a sunyiba fáradni a tudósoknak.)

Na jó, az egészségemmel nem vagyok hajlandó idegesíteni magam. Akkor mi öregít, mi pusztít el erős rángásokkal? A világválság már nem. A kormány teszetosza tehetetlensége, az ellenzék káprázatos semmitmondása már nem, dehogy idegesít. Haljunk meg így, ahogy szoktunk, inkább semmit se tegyünk, mert a fáradt hulla csúnyább, mint a kipihengélt.

Ami idegesít, öregít, az az állam. Pitiáner dolgok. Az, hogy hónapok óta képtelenek befoltozni a gödröket a Fóti úton, ahol naponta járok. Van olyan száz, legalább. Nem megy nekik. Eszméletlen károkat, balesetveszélyt okoznak, de nem számít. Emberek nem végzik a dolgukat, pedig az eltartásukra viszik az adókat, sarcolják a benzint.

Na de mit tesz az állam, ha bajba kerülök? Ellopták a rendszámtáblámat. Az azért veszélyes, mert mostanában lopni járnak levett rendszámokkal, például benzinkutakhoz. Vesznek benzint, azután elmennek, hiába a kamera. Aztán én magyarázhatom, hogy nem is voltam ott.

Fölhívom a rendőrünket. Ő biztat, hogy azonnal menjek az okmányirodába, mert ha így mászkálok, ki vagyok téve a rendőrök kegyelmének. Hívom a szentendrei okmányirodát: két hét múlva tudnak időpontot adni. És hiába magyarázom, hogy két hétig nem tudok autó nélkül járni a télvízben. A válasz: ha hétre odamegyek, az is lehet, hogy esetleg délre soron kívül bejutok. Ha ez nem tetszik, menjek másik irodába.

Jó, kipróbálom: mit tesz isten, a veresegyházi hivatalban tizennégy perc várakozás után negyed óra alatt elintéződik minden. Kapok papírt, amivel járhatok, két hét után megjön a rendszám is. Hogyan létezik, hogy ekkora különbség van két, szinte szomszéd városban az állam működésében?

Azt hiszem, egy időre megszabadulok az államtól, amikor csöndes családi estén egyszer csak rendőrök jönnek, és keresnek valakit, aki azelőtt a házunkban lakott. Miután kiderül, hogy nincs nálunk, kiderül az is, hogy elfogatási van ellene, és az is, hogy nálunk van bejelentve. A jó rendőr tanácsol: szaladjak kijelenteni, mert csakugyan bajom lehet.

Szaladok. Kiderül, hogy nem elég, ha igazolom magam, nem elég, hogy a szomszédok tanúságával igazolva írásban nyilatkozom, hogy nálunk egy olyan ember van bejelentve, akinek ehhez semmi joga, és bajom lehet belőle, mert mi van, ha éjszaka kommandósok jönnek érte… Nem elég a büntetlen előéletű szavam. Kell még kérvény, megint tanúkkal, földhivatali papír, szerződés. De az igazi meglepetés akkor ért, amikor rákérdeztem, hogy nem lakik-e még valaki a lakásunkban, akiről nem tudunk. A válasz: azt az előadó nem mondhatja meg nekem!

Mindegy, ez egy ilyen ország. Végül minden elintéződött, még azt is megtudtam, hogy papíron egy csecsemő is maradt a lakásunkban, tévedésből. Meg azt is kifigyeltem az interneten - mert már ravasz vagyok -, hogy a derék körözött egy céget is alapított nálunk akkor, amikor már eladta nekünk a házat, és benne is laktunk. Kíváncsi vagyok, hogy hány napomba és mennyi pénzembe kerül, mire törlik. Mert nyilván nem elég, ha csak úgy nyilatkozgatok a bíróságnak. Ki hinne nekem?

De ez semmi ahhoz képest, ahogy a Brikóban jártam. Beugrottam fűmagért, mert ugye rittyen a tavasz. Szépen fizetek, megyegetek kifelé. Egyszer csak elém áll egy igen ifjú őrzővédő, hogy mutassam meg az árut és a blokkot.

- Loptam?
- Nem.
- Kifigyeltek valami nézőkén?
- Nem, nekem ez a kötelességem.
- Akkor én meg nem jövök ide egy darabig.

Elvitte a csomagomat, nézelődött, osztott, szorzott, azután visszaadta. Én meg egy hónapot öregedtem szégyenemben.

Itt az ideje figyelmeztetni a világot: „A szívinfarktus vagy a szélütés kétszer gyakoribb azoknál, akik fiatalon az idős korhoz negatív módon viszonyulnak.”

Kár, hogy ezt is valami tudományos szakhírben olvastam, így aztán vagy igaz, vagy nem.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22  •  X. 23. – XI. 5.
Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.