Könyörgöm, neveljetek át!

Dési János
2020. 02. 26. · Hócipő 2020/05
„Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora.”

Én kifejezetten drukkolok, hogy a kormányzat által tervezett ideológiai átnevelő táborok a lehető leghatékonyabban működjenek. Fent bedobják a kis gonosz csirkefogót, aki nem átall Harry Pottert olvasni, egész nap a telefonján babrálni, ideértve a pornófilmek szorgalmas megtekintését – ó I’tenem, ne hagyj el –, valamint nem hisz a tízparancsolat gyógyító erejében. Ám két hét múlva lent kiesik egy Orbán-rezsim-kompatibilis édes -szőke kisgyermek. Aki még véletlenül sem kételkedik abban, amit a kedves, nádpálcás tanító néni mond neki, szépen megköszöni, ha pálcával elverik, vagy megpofozzák pedagógiailag – ahogy azt a kormányzati szócsőlap, a valamikori Magyar Nemzet jeles szerzője ajánlja. Fejből tudja ez a különleges, magyar fából faragott kisgyermek, hogy a Rákóczi-szabadságharcot, a 48-as forradalmat, valamint mindkét világháborút a mi Orbán Viktorunk nyerte meg. A javított kiadású, Orbán-kompatibilis gyermek imádja a hazafias nevelést, hogy katonanótákat dalolva vonulgathat. Szép perspektíva neki, ami nagyapjával, dédapjával történt, hogy ha úgy alakul, katonadalokat harsogva fiatal életét áldozhatja e Kárpátok ölelte hazáért. Vasárnap templomba jár, fizeti az adóját, és még véletlenül sem teszi a kezét a paplan alá lefekvés után.

Az átnevelésen átesett lurkók szép diplomát kapnak arról, hogy ők már tudják, mi a dörgés. Ajánló nélkül veszik fel őket a Fidelitasba. Persze próba azért van. Bele kell rúgni két hajléktalanba, és ki kell borítani a fedél nélküli kutyájának ételes tálkáját. Ha a hajléktalan, vagy a kutya cigány/zsidó/ buzi/migráncs/niga/nihilista/diplomás libsi-komcsi, akkor akár alapszervezeti titkár is lehet egyből a kedves átnevelt.

Azért is jó ez az átnevelősdi, és sajnálom, hogy a korom miatt én már valószínűleg kicsúsztam belőle, mert nagyon leegyszerűsíti az ember életét. Nemcsak arra gondolok, hogy az átnevelt gyerekét előbb veszik fel az egyetemre, nem kell kiállnia a sort a stadionban, ha Felcsút- vagy Vidi-meccsre megy, hanem hogy minden valószínűség szerint tovább is él.

Mint egy friss statisztikából kiderült, az Európai Unióban a magyarok halnak meg a legnagyobb arányban rákban – olyan betegségekben, amelyekből más országokban simán kigyógyulnának.

Amikor egy onkológust neveztek ki az egészségüggyel is foglalkozó kormányszerv élére, őszintén szólva egy másodpercig azt hittem, azért van ez, mert ő majd teljes erejével, szakértelmével ráfekszik erre az ügyre, s hátha valamit tud enyhíteni ezen a szörnyűségen.

Hát nem. De ugye aki át van már nevelve, az vagy nem hal meg időnek előtte, sem ő, sem apja, anyja, húga, nénje – ez csak azoknak jár, akik kételkednek az orbáni nemzeti diktatúra bölcsességében. Vagy, ha ez mégsem teljesen igaz, akkor legalább elhiszik, hogy ez minden világok legjobbika, mert itt lehet gyűlölni, és ha van pénzed, lesz még több, és biztosan mehetsz a magánegészségügybe. És ez a tudat még akkor is sokat segít az életminőségükön, ha persze ugyan­úgy feldobják a pacskert fideszes tagkönyvvel a szívük felett.

És azt is értem én, hogy inkább az Árpád-házi királyok őstörténetével foglalkozik ez a miniszter, meg átnevelő táborokkal – mert itt gyors és könnyű sikereket lehet elérni, és a pénzeső is szépen hull az arra érdemesekre. Míg ugye az egészségügyi helyzeten változtatni sokáig tart, nem is olyan látványos, és különben is, ha nincs pénzed orvosra, akkor annyit is érsz. Cserélhető jobbágy vagy csak, hát így jártál, oszt jónapot.

És hogy az átnevelés szép példáit is itt sorakoztassuk fel a Hócipő aranylapjaira, idézzük fel a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő, Horthyt dicsőítő kiállítást. (E sorokat véletlenül éppen a Somogyi–Bacsó gyilkosság századik évfordulóján írom. Ahogy Horthy megjegyezte, amikor derék vitézei kifejtették, miért van elegük a libsi-bolsi újságírókból: Uraim, nem panaszkodni kell, hanem cselekedni.)

A kiállítás szerint a zsidótörvények célja az volt, hogy olyan társadalmat hozzanak létre „amelynek minden tagja elsősorban magyarnak tartja magát, és bármit kész megtenni a hazájáért. Sokan vélték úgy, hogy a zsidók nem ilyen nemzetben gondolkoznak, ezért átnevelésre szorulnak, vagy korlátozni kell őket.”

A szöveg még kitér arra, hogy ezzel együtt a lovagias magyar nép a német megszállásig nem bántotta a zsidókat – itt nagylelkűen átsiklanak Kamenyec-Podolszkij közel húszezer meggyilkolt áldozatán, vagy a munkaszolgálatban – a „mozgó vesztőhelyen” – megölt tíz- és tízezrekren.

És valahogy nincs szó a nagymamámról sem, akit a húszas évek elején, amikor egyetemre merészkedett, az akkori ideológiai átnevelésen átesett turulos és árpádista egyetemista bajtársak alaposan elvertek, lerugdostak a lépcsőn, felpofoztak, mert egy zsidó, egy nő ne járjon egyetemre és semmiképpen ne szigorlatozzon kitűnőre. És ha mégis, akkor végzés után lehetőleg ne kapjon munkát – ezt kívánja a haza üdve. És akkor még nem beszéltünk arról, mi minden történt velük 1944 március 19-e után, amikor a zsidóüldözésre kondicionált sokaság elérkezettnek látta az időt, hogy cselekvésre váltsa az addigi ideológiai átnevelést.

De a nagyapám sem került szóba, aki az első világháborúban évekig katona, majd hadifogoly volt rémisztő körülmények között. Igaz, pár kitüntetéssel próbálták kiszúrni a szemét. Aztán amikor hazajött, bár kitűnő sebész-urológusnak tartotta mindenki, sorra kirúgták mindenhonnan – persze nyilván csak a saját érdekében, hogy szépen átnevelődjön. Aztán annak rendje és módja szerint meg is ölték, mert a magyar hatóságoknak fontosabb volt, hogy halott legyen, mint hogy élve maradjon és Hor­thy-hívő magyarokat (is) gyógyítson.

A kiállítást amúgy a kormányzati ideológiai átnevelés alapanyagát szolgáltató ún. Magyarságkutató Intézet hozta össze, csak a szégyen a Magyar Nemzeti Múzeumé.

Ahol zsarnokság van, ott minden ideológiai átnevelő táborrá válik előbb-utóbb. Más kérdés, hogy azért nem olyan egyszerű átállítani az embereket egyik pillanatról a másikra. Nézzük jó Mészáros Lőrinc példáját. Ő magyar és európai közpénzekből lett egy pillanat alatt a leggazdagabb magyar (értjük persze, hogy ő csak a zseb ebben a játékban, de mégis), és ennek ellenére nem vált közszereplővé.

Maradt, aki volt. S talán rövidesen lesz, aki volt.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2020/14  •  VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Apa csak egy van, és apa illiberális demokráciát akar, apa komcsit hajt! Smuzewitz Ilona Szálasi Gergelyt látta a Duna partján, ahogy a Lánchíd romjai között biciklisávot keresett Farkasházy Tivadar: Le a történelemmel! Vigyünk el minden királyszobrot, hiszen gyilkosok voltak, sőt, a fecskeszobrokról is igen rossz a véleménye a repülő rovaroknak Kéri László Orbán győztes csatáiról, ahogy sárkányölő Szent Györgyként lóhátról, lándzsával ledöfte a vírust Dési János szerint hagyjuk a turult, ide már dögkeselyű kell Trunkó Barnabás minden magyar kiskert gazdájáról, Bálint Györgyről Bakács Tibor Settenkedő: Hős az, aki feláldozza magát a haza oltárán, vagy gólt lő a 90. percben Avar János szerint igaza van Vidnyánszkynak, hogy a színművészetis tiltakozóknak politikai motivációik vannak, ellentétben azokkal, akik rá akarják tenni a kezüket A Heti Kamu megtudta, Orbán személyesen fogja az égbe rúgni a tűzijáték rakétait a kolostora erkélyéről
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.