Ország Isten háta megett

Lengyel László

2004. 01. 20. · Hócipő 2004/02

Már Kurszán vezér havában éreztem, hogy baj lesz. Merre s hová forogjanak az igaz magyariak? Hiába, hiába, és megint hiába, hogy a világnak közepén vagyunk, energiánk sugárzik, fényünk terjed - még mindig nem jutottunk a világ átalakításához. Most, Undul vezér havában - fehér ló áldozásának idején -, gyanúm beigazolódott. A fősámán keserű szóval volt kénytelen tudtunkra adni, hogy Rákosi (Rosenstein) Mátyást újratemették, s közösen vittek koszorúkat Orbán és Medgyessy. Nem használ itt semmi - magunkra maradtunk.

Még az sem vigasztal, hogy kinyitom a New York Review of Books múlt heti számát, a számtalan híresség - mondjunk sámánul hírhedtséget - között egyetlen magyari se találtatik: nem írta alá senki a közös izraeli-palesztin genfi békekezdeményezést. Majd rajt’vesztenek ezen a Geremek, Suchocka, Dienstbier nevezetűek, nem beszélve a rosszféle Brzezinski, Lake, Carlucci, McNamara, Genscher, Vranitzky, Delors, Rocard, Lord Carrington, Lord Owen, Gorbacsov, Zedillo és társaikról - minek írdogálnak. Azt adja meg a magyarok Istene, hogy valamelyik idegen hitű odamerészkedjen, odapacázza a nevét!

Annak még jobban örültem, hogy Madeleine Albright, volt amerikai külügyminiszter visszaemlékezés kötetében egyetlen magyar politikus se szerepel. A Madam Secretary lapjain megelevenedik Havel és Dienstbier, Klaus és Geremek, de szerencsére se jó, se rossz magyarok nem keveredtek amerikai - mi több, cseh zsidó - rossz társaságba. Clinton szaxofonozik Prága óvárosának Arany Oroszlán sörözőjében. Hogyan is jönne ahhoz, hogy erkölcstelen lényével magyar dombjainkon bóklásszon! De jó, hogy Schröder német kancellár is csak két órát töltött Budapesten, milyen kellemetlenül hosszú idő volt ez is.

Albright megírja, hogy életének célja volt - Amerikában tudják, merre van Csehország, kik azok a csehek. (Micsoda fura és értelmetlen életcél!) Felidézi Jan Masaryk cseh külügyminiszter látogatását a háború után az Egyesült Államokban. Az egyik szenátor ezt kérdezte tőle: - Hogyan tudott az ön édesapja oly tökéletesen játszani hegedűn! Masaryk így válaszolt: - Uram, attól tartok, hogy kisebb félreértésben van. Alighanem Paderewskire gondol és nem Masarykra. Paderewski zongorán játszott, és nem hegedűn, nem Csehszlovákia, hanem Lengyelország elnöke volt. A mi elnökeink közül, egyedül Beneš játszik, de ő sem hegedűn vagy zongorán, hanem futballt játszik. Minden egyéb dologban az ön információi korrektek.

A magyar érzületbe hegedű és zongora nem fér, futballistánk van. Mindenütt szeretet és tisztelet övezi - ki is ő? Egyik célunkat már elértük: senki se tudja, hogy kik és mik vagyunk, csak mi, de mi aztán tudjuk. Eljön az idő, amikor mindenki hallani fog rólunk!

Megírta már e jövőt Kardos G. György - mecsoda alak! - Ezoterikus nyomizás című hatkötetes tornakönyvének 1121-ik oldalán: "Gyermekem még iskolába jár, de pályaválasztása mindeddig komoly fejtörést okozott, már a harmadik középiskolába írattuk be, hogy felfedezzük a hajlamainak és képességeinek legalkalmasabb foglalkozást. Ez a súlyos súlyos gond most megoldódni látszik, miután nemrég tudomást szereztem róla, hogy dr. K. András vezetésével megnyílt az első magyar táltosiskola. A beiratkozás gondolatát gyermekem is elfogadhatónak találta, bár én előre látom, hogy a kezdeti felbuzdulást csakhamar kudarcok követik, s már az első évben rossz jegyeket fog hazahozni rovásírásból, béljóslásból és tűztáncból. De hát mindegy, fő, hogy szakma lesz a kezében, amit idővel névjegyére is rávehet: okl. táltos, vagy címz. sámán."

Hohó, de mi lesz a lányos apákkal! Ezért meredek magam elé szomorúan. Mit csináljanak a magyari leánkák? Legyenek amerikai külügyminiszterek, magyar belügyminiszterek? Pfúj, miféle lib-bols-zsid-am tempó! Vigasztalan vagyok leányom jövőjét illetően. Adjatok neki helyet! Kicsit-nagyon, nagyon-kicsit nem igaz magyar - rossz szülőket választott -, de ezen lehet segíteni. Szívesen kitagad minket. Ó, ha sámán, ó, ha táltos lehetne! Engedjétek! Jobbik leszen, elzarándokol az alcsúti kegyhelyre. Megfelelő pillanatban kokárdát veszen, más pillanatban hallgatni fogja vasárnap reggelenként az egyedül helyes gondolatokat és érzeményeket. "Az út - visszafelé egy civilizációból - sokkal rövidebb, mint hinné az ember" - írta Márai, Töhötöm havában. Van még remény.

Lengyel László
legolvasottabb cikkei

Lengyel László
legfrissebb cikkei

Lengyel László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/19 • IX. 9. – IX. 22.

Para-Kovács Imre: Nem csoda, hogy Magyar Péter szerény képességekből válogathat, ha csak az jó neki, aki exfideszesként kritizálta az Orbán-kormányt Váncsa István egy nagyzenekari hegedűsről, akinek börtönőri állást ajánlottak Smuzewitz Ilona odafigyel, amikor a buszos fuvarozók szentjei, a cöfösök azt mondják, hogy Magyarország felszámolás alatt áll, már nem is létezik Farkasházy Tivadar nem érti, miért vált hátránnyá, ha valaki a Magyar Pétert megelőző tíz évben is dolgozott és tett a Fidesz ellen Havas Henrik megkísérelte összebékíteni Orbán Viktort Orbán Balázzsal Dési János kiszámolta, sok-e a hat év, pláne, ha 2010-től számítjuk Majláth Mikes László a szavazófülkében tüdőszűrésre váró öregúrról A Heti Kamu megtudta, új kommandót szervez a Mi Hazánk, Palackvadászok néven Selmeczi Tibor megtalált a Duna medrében egy gyerekkorában elhajított kavicsot

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.