Ország Isten háta megett

Lengyel László

2004. 01. 20. · Hócipő 2004/02

Már Kurszán vezér havában éreztem, hogy baj lesz. Merre s hová forogjanak az igaz magyariak? Hiába, hiába, és megint hiába, hogy a világnak közepén vagyunk, energiánk sugárzik, fényünk terjed - még mindig nem jutottunk a világ átalakításához. Most, Undul vezér havában - fehér ló áldozásának idején -, gyanúm beigazolódott. A fősámán keserű szóval volt kénytelen tudtunkra adni, hogy Rákosi (Rosenstein) Mátyást újratemették, s közösen vittek koszorúkat Orbán és Medgyessy. Nem használ itt semmi - magunkra maradtunk.

Még az sem vigasztal, hogy kinyitom a New York Review of Books múlt heti számát, a számtalan híresség - mondjunk sámánul hírhedtséget - között egyetlen magyari se találtatik: nem írta alá senki a közös izraeli-palesztin genfi békekezdeményezést. Majd rajt’vesztenek ezen a Geremek, Suchocka, Dienstbier nevezetűek, nem beszélve a rosszféle Brzezinski, Lake, Carlucci, McNamara, Genscher, Vranitzky, Delors, Rocard, Lord Carrington, Lord Owen, Gorbacsov, Zedillo és társaikról - minek írdogálnak. Azt adja meg a magyarok Istene, hogy valamelyik idegen hitű odamerészkedjen, odapacázza a nevét!

Annak még jobban örültem, hogy Madeleine Albright, volt amerikai külügyminiszter visszaemlékezés kötetében egyetlen magyar politikus se szerepel. A Madam Secretary lapjain megelevenedik Havel és Dienstbier, Klaus és Geremek, de szerencsére se jó, se rossz magyarok nem keveredtek amerikai - mi több, cseh zsidó - rossz társaságba. Clinton szaxofonozik Prága óvárosának Arany Oroszlán sörözőjében. Hogyan is jönne ahhoz, hogy erkölcstelen lényével magyar dombjainkon bóklásszon! De jó, hogy Schröder német kancellár is csak két órát töltött Budapesten, milyen kellemetlenül hosszú idő volt ez is.

Albright megírja, hogy életének célja volt - Amerikában tudják, merre van Csehország, kik azok a csehek. (Micsoda fura és értelmetlen életcél!) Felidézi Jan Masaryk cseh külügyminiszter látogatását a háború után az Egyesült Államokban. Az egyik szenátor ezt kérdezte tőle: - Hogyan tudott az ön édesapja oly tökéletesen játszani hegedűn! Masaryk így válaszolt: - Uram, attól tartok, hogy kisebb félreértésben van. Alighanem Paderewskire gondol és nem Masarykra. Paderewski zongorán játszott, és nem hegedűn, nem Csehszlovákia, hanem Lengyelország elnöke volt. A mi elnökeink közül, egyedül Beneš játszik, de ő sem hegedűn vagy zongorán, hanem futballt játszik. Minden egyéb dologban az ön információi korrektek.

A magyar érzületbe hegedű és zongora nem fér, futballistánk van. Mindenütt szeretet és tisztelet övezi - ki is ő? Egyik célunkat már elértük: senki se tudja, hogy kik és mik vagyunk, csak mi, de mi aztán tudjuk. Eljön az idő, amikor mindenki hallani fog rólunk!

Megírta már e jövőt Kardos G. György - mecsoda alak! - Ezoterikus nyomizás című hatkötetes tornakönyvének 1121-ik oldalán: "Gyermekem még iskolába jár, de pályaválasztása mindeddig komoly fejtörést okozott, már a harmadik középiskolába írattuk be, hogy felfedezzük a hajlamainak és képességeinek legalkalmasabb foglalkozást. Ez a súlyos súlyos gond most megoldódni látszik, miután nemrég tudomást szereztem róla, hogy dr. K. András vezetésével megnyílt az első magyar táltosiskola. A beiratkozás gondolatát gyermekem is elfogadhatónak találta, bár én előre látom, hogy a kezdeti felbuzdulást csakhamar kudarcok követik, s már az első évben rossz jegyeket fog hazahozni rovásírásból, béljóslásból és tűztáncból. De hát mindegy, fő, hogy szakma lesz a kezében, amit idővel névjegyére is rávehet: okl. táltos, vagy címz. sámán."

Hohó, de mi lesz a lányos apákkal! Ezért meredek magam elé szomorúan. Mit csináljanak a magyari leánkák? Legyenek amerikai külügyminiszterek, magyar belügyminiszterek? Pfúj, miféle lib-bols-zsid-am tempó! Vigasztalan vagyok leányom jövőjét illetően. Adjatok neki helyet! Kicsit-nagyon, nagyon-kicsit nem igaz magyar - rossz szülőket választott -, de ezen lehet segíteni. Szívesen kitagad minket. Ó, ha sámán, ó, ha táltos lehetne! Engedjétek! Jobbik leszen, elzarándokol az alcsúti kegyhelyre. Megfelelő pillanatban kokárdát veszen, más pillanatban hallgatni fogja vasárnap reggelenként az egyedül helyes gondolatokat és érzeményeket. "Az út - visszafelé egy civilizációból - sokkal rövidebb, mint hinné az ember" - írta Márai, Töhötöm havában. Van még remény.

Lengyel László
legolvasottabb cikkei

Lengyel László
legfrissebb cikkei

Lengyel László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.