A trombitaárus

Majláth Mikes László
2008. 12. 29.
Kakuszi bácsi, a trombitaárus már hajnal óta kinn volt a placcon. Elrendezte a papírtrombitákat nagyság szerint, az újévi malackákat, kéményseprőket, lufikat és a milliónyi kis marhaságot. A Hócipő riportere, aki a karácsonyi ünnepeken öt napig henyélt, körbekerülte Kakuszi bácsit, a trombitaárust és mélyinterjúnak vetette alá.

Hócipő: Kakuszi bácsi, mikor készül el az ezernyi más és más méretű papírtrombita, van itt húszcentistől másfél méteresig minden.

Kakuszi: Egész novemberben éjt nappallá téve dolgozik a család, a mi bódénk az első a Körúton, december elején.

Hócipő: És mit csinálnak januártól novemberig?

Kakuszi: Én speciel Jamaicában pecázom. Tudja, mekkora dög nagy halakat lehet ott fogni. Úgy élek ott, mint Hemingway papa Kubában. Majd ha nyugdíjba megyek, írok is egy kisregényt egy öreg halászról és a tengerről.

Hócipő: Bocsánat, de azt már elírták ön elől.

Kakuszi: Jó, akkor legyen a címe, Háború és béke.

Hócipő: Petárdákat nem árul Kakuszi bácsi?

Kakuszi: Isten ments, még pult alól sem. Akkora büntetést sózhatnak rám, hogy nem tudok Jamaicán halászni. A szabályok szerint járok el, kis tűzijátékot árulok, azt is csak december 29-től. De használni csak december 31-én este hattól hajnali hatig lehet. Ez a törvény. Ha valaki nem tartja be, vessen magára, én nem vetek.

Hócipő: Megpróbálta már elemezni, hogy az egyik ember miért vesz húszcentis trombitát, a másik meg másfél métereset?

Kakuszi: Egy jó kereskedőnek jó pszichológusnak is kell lennie. Óriástrombitákat vesznek a papucsférjek, és azok, akik a munkahelyen kussolnak a főnök előtt. Ezek az alakok szilveszterkor kitrombitálják az egész évben felgyűlt keserűségüket.

Hócipő: És kik viszik a kis trombikat?

Kakuszi: Jó anyák és jó feleségek. No meg az Audisok, a terepjárósok, a náthások, a viagrások... Legutóbb egy állatkerti gondozó vásárolt ilyet.

Hócipő: Azok kinek?

Kakuszi: Az elefántoknak. Ilyenkor télen be vannak rekedve szegény trópusi jószágok. Legyen egy jó napjuk nekik is!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22  •  X. 23. – XI. 5.
Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.