A trombitaárus
Majláth Mikes László
2008. 12. 29.
Kakuszi bácsi, a trombitaárus már hajnal óta kinn volt a placcon.
Elrendezte a papírtrombitákat nagyság szerint, az újévi malackákat,
kéményseprőket, lufikat és a milliónyi kis marhaságot. A Hócipő
riportere, aki a karácsonyi ünnepeken öt napig henyélt, körbekerülte
Kakuszi bácsit, a trombitaárust és mélyinterjúnak vetette alá.Hócipő: Kakuszi bácsi, mikor készül el az ezernyi más és más méretű papírtrombita, van itt húszcentistől másfél méteresig minden.
Kakuszi: Egész novemberben éjt nappallá téve dolgozik a család, a mi bódénk az első a Körúton, december elején.
Hócipő: És mit csinálnak januártól novemberig?
Kakuszi: Én speciel Jamaicában pecázom. Tudja, mekkora dög nagy halakat lehet ott fogni. Úgy élek ott, mint Hemingway papa Kubában. Majd ha nyugdíjba megyek, írok is egy kisregényt egy öreg halászról és a tengerről.
Hócipő: Bocsánat, de azt már elírták ön elől.
Kakuszi: Jó, akkor legyen a címe, Háború és béke.
Hócipő: Petárdákat nem árul Kakuszi bácsi?
Kakuszi: Isten ments, még pult alól sem. Akkora büntetést sózhatnak rám, hogy nem tudok Jamaicán halászni. A szabályok szerint járok el, kis tűzijátékot árulok, azt is csak december 29-től. De használni csak december 31-én este hattól hajnali hatig lehet. Ez a törvény. Ha valaki nem tartja be, vessen magára, én nem vetek.
Hócipő: Megpróbálta már elemezni, hogy az egyik ember miért vesz húszcentis trombitát, a másik meg másfél métereset?
Kakuszi: Egy jó kereskedőnek jó pszichológusnak is kell lennie. Óriástrombitákat vesznek a papucsférjek, és azok, akik a munkahelyen kussolnak a főnök előtt. Ezek az alakok szilveszterkor kitrombitálják az egész évben felgyűlt keserűségüket.
Hócipő: És kik viszik a kis trombikat?
Kakuszi: Jó anyák és jó feleségek. No meg az Audisok, a terepjárósok, a náthások, a viagrások... Legutóbb egy állatkerti gondozó vásárolt ilyet.
Hócipő: Azok kinek?
Kakuszi: Az elefántoknak. Ilyenkor télen be vannak rekedve szegény trópusi jószágok. Legyen egy jó napjuk nekik is!