Az Orbán-rezsim börtönében (részletek)

Császy Zsolt

2015. 11. 11. · Hócipő 2015/23

Érted jöttünk, nem ellened
2010. augusztus 31. (kedd)
„... Reggel nyolc óra előtt pár perccel megcsörren az ágyam mellett a mobilom, s én fölveszem az idegen számot. – Halló, Császy úr! – szólal meg a telefonban Kunyák Gergely ügyész, akivel jó egy éve kerültem személyes ismeretségbe, midőn a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egyik vezetőjeként engem ért a megtiszteltetés, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) sukorói nyomozásához sorozatban átadhattam az iratokat. – Itt vagyunk az ön ajtaja előtt, csöngetünk egy ideje, de nem kapunk választ.

Egyszerre belém hasít a fölismerés: ha most házhoz jöttek, ez azt jelenti, hogy az iratokon kívül talán engem is el akarnak vinni. Az első technikai problémát pedig ebben a törekvésükben a csengőm jelenti, amely Kunyák ügyész úr szerint nem szól, hiába nyomják, ezért megkér, fáradjak ki ajtót nyitni. Magamra kapok valamit, odamegyek a bejárati ajtóhoz, kinyitom. Az ajtó előtt a folyosón hat-hét ember szorong, akik közt ott látom Keresztes Imre főügyész urat is, a KNYF vezetőjét. Elsőként megmutatom a lakásom csengőjét, ami helyett az ügyészség képviselői a folyosói világítás kapcsolóját nyomkodták, majd megkérem az ismeretlen fiatalembert, aki „házkutatás!” felkiáltással be akart nyomulni a lakásomba, hogy valami papírt azért legyen szíves mutatni. (Erre a kérdésre bizonyára a bűnügyi filmekből szerzett ismereteim alapján jutottam, minthogy az egyetem elvégzése, azaz közel húsz év óta nem foglalkoztam büntetőjoggal, s őszintén szólva nem is hiányzott nekem ez a szakterület...”

A Csaló
szeptember 20. (hétfő)
„... A Venyigében egy földszinti csurmába raknak, már ketten vannak itt. Az egyikük rendkívül szimpatikus csaló (megjegyzem: az összes csaló, akivel a börtönben összefutottam, mind rendkívül szimpatikus volt, ez nyilván alkalmassági feltétel náluk). A kolléga rendőrnek adta ki magát, nem csoda, hogy ezzel a szimpatikus stílussal hamar lebukott. Kérdem a családját, azt mondja, nincs gyereke, de talán jobb is, mert egy ilyen életmódot folytató embernek inkább ne legyen. (Megjegyzem, az országot vezető hazai elithez képest kevesebb társadalomra veszélyes vonást vélek felfedezni benne.) A másik csurmatárs erős testalkatú, harmincas férfi, az elfogását pár napja láthattam a fehérvári zárka tévéjében. Őt egy külföldi rablás miatt kiadott elfogató parancs alapján csukták le. A csomagellenőrzés előtt a szélhámos elrejti a bádogkanalát, amit tilos behozni a börtönbe, s az ellenőrzés nem is találja meg... ”

Rabosítás
október 6. (szerda)
„... Következő momentumként (talán az aradi vértanúkra emlékeztető kedves figyelmesség gyanánt) az ügyészek mára időzítették a rabosításomat, azaz a bűnügyi nyilvántartóba való felvételemet. Lekísérnek az első emeletre, ahol ujjlenyomatot vesznek tőlem. A művelet kicsit a középkor technikai szintjén működik: egy tintahengerrel befestik a tenyeremet, majd egy papírlapra nyomják. Aztán az ujjaimat egyenként is rányomkodják egy tintapárnára, majd következik megint a papírlap. A tömzsi bűnügyi technikus szenvtelenül végzi a munkáját, valami mosókrémet kapok letisztítani a kezemet. Következik a fotózás a mérce előtt, előttem egy állványon a nyilvántartási számom. Mivel súlyos bűncselekménnyel vádolnak, ezért DNS-mintát is vesznek egy gézes pálcikával a számban lévő nyálból. Mindennek nem igazán látom a jelentőségét, hisz tudtommal nem kellett nyomokat rögzíteni. Nem tudom, keresnek-e ujjlenyomatot a szerződéseken, netán úgy vélik, az értékbecsléseket nyalogattam? Akkor még nem tudom, hogy a következő két évben további három alkalommal rabosítanak, így a végén akár önállóan is meg tudtam volna csinálni az egész műsort...”

A főgonosz
december 13. (hétfő)
„... Végül fájó szívvel elválok Kekectől, és bevonulok a csurmába. Itt megakad a szemem egy rendkívül erős felépítésű, tetoválásokkal bőven ellátott rabtárson, aki első blikkre Oscar-díjasan tudná alakítani a brutális főgonosz szerepét bármely nívós bűnügyi filmben. Az elmúlt hónapok alatt valamelyest hozzászoktam a társadalmon kívüli rabokhoz, de ettől az illetőtől kezdek tartani. A kolléga ráadásul szintén kinéz magának, és beszélgetést kezdeményez. A tekintélyére jellemző, hogy a teljes csurma elhallgat, csak mi ketten beszélünk. Megkérdi, miért van nálam mankó. Röviden vázolom a kórtörténetemet, s kicsit szomorúan utalok arra, hogy nem lesz ebből már láb sosem. Főgonosz azonban megsajnál, és azzal vigasztal, hogy neki már térdprotézise van, nemrég egy fél tár skorpió géppisztolygolyót operáltak ki belőle. Továbbá kétszer is nyakon szúrták, valamint mű szívbillentyűje van (harminc-egynéhány évesen), és mégis milyen masszívan néz ki. Megerősítem, hogy hozzá képest nekem kutya bajom. Beszélgetőpartnerem céloz korábbi tevékenységére, majd mesél a családi hátteréről. Édesapja ukrán volt, édesanyja magyar zsidó. Tasnádit jól ismeri, megkér, hogy adjam át neki az üdvözletét. Annak ellenére, hogy az illető puszta látványától egy átlagos polgártárs hosszabb-rövidebb pszichiátriai kezelésre szorulna, végül is kellemesen elbeszélgettünk...”

Előkarácsony
december 14. (kedd)
„... Este nekiállok valamit készíteni a holnapi bibliaórás ajándékozásra. Elvileg szellemi ajándék, néhány gondolat vagy vers is elég, de milyen karácsony az, amin nem tudunk kézzelfogható ajándékot adni? Eszembe jut, hogy gyerekkoromban, amikor nem volt pénzem, magam csináltam ajándékot. Körülnézek a zárkában, milyen alapanyagot találhatnék hozzá. Összeszedek egy üres kerek margarinos- dobozt, a tévé mellett találok egy elszakadt kisrádió-fülhallgatót, valamint egy üres tusfürdős flakon kupakját: ebből a három dologból gyártok egy marionettfigurát. A testét a margarinosdoboz, a fejét a tusfürdős kupak, a kezeit és a lábait a fülhallgatózsinórja adja, az orrát pedig a fülhallgató csatlakozódugója. Szerintem jól sikerült. Ábel szerint kiköpött Budai Gyula lett, amit a marionettfigura nevében visszautasítok. (Szerintem gyermekkorom Zsebtévéjének Hakapeszi Makijára hasonlít.)

A jól sikerült munka után könnyen jön álom a szememre.

2010. december 15. (szerda)
Séta a lefagyott hóban, csúszkálok a jégfoltokon, igyekszem nem elesni. Hagyótól kapok üzenetet, hogy Lelovics házi őrizete jogerős lett. Őszintén örülök neki.

A bibliaóra nemcsak az ajándékozás miatt fontos, hanem azért is, mert a jövő héten Krisztina lelkésznő nem tud jönni, ezért előrehoztuk a karácsonyt. A csapatból hiányzik Tasnádi, rovarirtás van a zárkájában, ami karanténnal jár, így nem tudom neki átadni a tegnapelőtti csurmatárs bérgyilkos üdvözletét. A rövid ima után megkezdjük az ajándékozást.

A csepeli Deme a Főtávos Kovács Lajost húzta, az ajándéka egy levél tele bölcs idézetekkel, fel is olvassa. Kovács Lajos a következő, neki Hunvald jutott. Ő is levelet írt, valamint készített egy váltót, amit barátságra lehet beváltani. A következő én vagyok, nekem a csendes minisztériumi kolléga jutott. Nem vagyok annyira lírai, mint az elődeim, viszont ajándéktárgyat csak kevesen tudunk adni. Átadom a Budai Gyula-imitátor Hakapeszi Maki figurámat, a társaságban kisebb vita alakul ki, hogy Budaira vagy Hakapeszire hasonlít-e jobban. Aztán én következem, de már nem ajándékozói, hanem ajándékozotti minőségben. Engem Hunvald húzott, kapok tőle egy levelet, amit felolvas, és egy könyvet Hodorkovszkijról, ezt még Strasbourgban, az Európai Parlamentben vette.

A könyv mellé kapok még egy Ford Musztáng gépkocsit, amit napokkal ezelőtt a tévében mutattak mint Hunvald flottájának egyik darabját (úgy látszik, nem tudta elsózni az elmúlt napokban). A dolog szépséghibája, hogy a bemutatott kocsi a valóságban nem az övé, a szabadulásom után komolyan gondolkodtam is azon, hogy beperlem a tévécsatornát, adják ide nekem a Hunvaldnak tulajdonított autót. Hunvald után a Gróf jön, ő is levelet írt, szintén szépet. A dolog annyira meghatóvá válik, hogy utolsó ajándékozó társunk elsírja magát.

Az ajándékozás után imádkozunk egyik bibliakörös társunkért, aki ma kap ítéletet. Egy bankrablásért bíróság elé került volt rendőr őrnagy az illető. Aztán beszélgetés jön a párválasztásról és a házasságról. A Gróf idéz egy ókori mondást, miszerint a házassággal az ember a saját másik felét keresi. Én felvetem, hogy a törvény ugyan ismeri a jegyességet, de a házassággal ellentétben nem korlátozza a számát. E joghézagot szeretném kihasználni, és több hölgyismerősöm egyidejű eljegyzésével létesíteni közeli hozzátartozókat, akikkel nem tudják majd a kapcsolattartási igényeimet megtagadni. Krisztina lelkésznő szerint lehet, hogy jogilag működne a dolog, de erkölcsileg aggályos.

Visszafelé menet a zárkába Hunvald idézi a tévében reggel látott kúszó feliratot (beküldött SMS-t), miszerint aki manapság nincs börtönben, az nem is számít. A zárkában nekiállok a Hodorkovszkij-könyvet nézegetni, amit Moszkvában adtak ki 2005-ben. Orosztudásom hiánya miatt csak a képekkel tudok foglalkozni, a zárkafotók alapján nekünk jobb az elhelyezésünk. Később levelet írok a parancsnoknak az önkormányzati választáson való részvételem megtagadásával kapcsolatos panaszomról...”

Részletek Császy Zsolt: Az Orbán-rezsim börtönében című könyvéből.
A szerző szíves hozzájárulásával.

A Hócipő legolvasottabb cikkei

A Hócipő legfrissebb cikkei

archívum

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8 • IV. 10. – IV. 23.

Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!

Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.