Magyar sportsikerek nyomában #10

Hócipő szerkesztőség
Nyomtatás
2007. 02. 13. · Hócipő 2007/04
Tisztelt Farkasházy Tivadar!

Az ön által említett szatmárnémeti motoros fiatalember, Gyenes Emanuel, aki az összesítettben 46. lett a 242 induló között, valóban magyar (és annak is vallja magát, tisztelt Hajós úr). A személyes okok mellett, az adott okot levelem megírására, hogy január 29-én, hétfőn 11 ó 10 perckor a szatmárnémeti és nagykárolyi City rádióban szóba került az Ön felvetése, mely szerint azokról a magyar a sportolókról (és nem sportolókról) is illene megemlékezni, akik nem önszántukból választották, hogy a „határon túli magyar”* címet viseljék (*saját megjegyzésem).

Az Ön által felvetettek mellett törtek lándzsát, és azt üzenték a City rádión keresztül, hogy „Imádunk Farkasházy Tivadar Úr!"

Véleményem szerint, sokan nem tudják, hogy mit jelent egy „határon túli magyar”-nak, ha akárcsak kisebbségbe szorult társán keresztül is, magyarsága elismerését, elfogadását érzi az anyaország felől. Hogy érzékeltessem, elmondom: a „Világot" jelenti, amely több, mint a magyar állampolgárság, melynek megadása teljesen természetes velejárója kellene, hogy legyen a nemzethez tartozásnak.

Köszönet Önnek és mindenkinek, aki a magyar nemzet tagjainak tekint bennünket, nem magyar állampolgárságú magyarokat.

http://www.szatmar.ro/content/view/8982/71
http://www.city-radio.ro

Üdvözlettel és nagy tisztelettel:
Varga Arnold
(most már Magyarországról)


Tisztelt Farkasházy Úr!

Úgy érzem nagyobb a füstje mint a lángja a határon túli magyar sportolók felvetésének, ugyanis több könyv is megjelent ebben a témakörben:

- Áros Károly: Erdélyi magyar sportolók az olimpiákon (Szentendre, Szabó Károly magánkiadása)
- Magyarok az olimpiai játékokon 371-378 oldalig.

Üdvözlettel:
Kis János
elnök
Európai Sport Hagyományőrző Egyesület
Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör
Zalai Sportmúzeumért Alapítvány


Tisztelt Farkasházy úr!

A nevem Bálint Zsombor, a Marosvásárhelyi Népújság sportrovatának vagyok a szerkesztője, s nagyon örültem a Heti Hetesben elhangzott bejelentésének, mely szerint a Magyarország határain kívül élő sportolókkal kívánnak többet foglalkozni.

Munkakörömnél fogva engem már nagyon régen foglalkoztat a külhoni magyar nemzetiségű sportolók sajátságos státusa, az a kettősség, amibe néha belekerülnek az erdélyi magyar sportemberek, amikor történetesen Románia mezében Magyarország képviselőivel kell felvenniük a harcot.

A legérzékletesebb példa erre a jégkorong, hisz csak néhány éve történt, hogy egy döntő jelentőségű magyar-román meccsen a két csapatból összességében a Székelyföldön született játékosok voltak abszolút többségben. Elmondhatnám továbbá a kiváló marosvásárhelyi labdarúgó, Bölöni László esetét, aki játékosként csupán magyar klubok ellen játszott (egyébként többször választották meg az év labdarúgójává Romániában, 108 mérkőzése van Románia színeiben, de politikai okokból nem hívták be a válogatottba a Magyarország elleni 1980-81-es Eb-selejtezőkön), a román válogatott edzőjeként viszont a két csapat közötti első román győzelem fűződik a nevéhez.

Meggyőződésem, hogy ilyen esetben az erdélyi magyar sportembernek az egyetlen méltó viselkedése - mint ahogy minden esetben, amikor lakó- és születési helye szerinti hazáját képviseli -, hogy a sportszerűség keretein belül mindent megtegyen saját maga vagy csapata győzelméért. Aki ezt nem érti meg, semmit sem ért a sport lényegéből. Ezért engem személy szerint, s véleményem szerint az egész erdélyi magyarságot, nagyon sértettek bizonyos magyarországi lapok Bölönire vonatkozó véleményei az adott időpontban.

Pongrácz Antal, egykori kiváló marosvásárhelyi párbajtőröző, ma már nevetve mesélte nekem egy beszélgetésünk során, hogy a müncheni olimpián, ahol a 4. helyen végzett, magyar vívókat is legyőzött. Hazatérése után az utcán egyik idősebb ismerőse kitámadta, hogy miféle magyar ő, hogy merészelte ezt tenni?
De hát mit tehetett volna? Félre kellett volna állnia!?

Az eseteket még sorolhatnám, de arról szeretném biztosítani nagyra becsült kollégáit a Heti Hetesből, hogy enyhén maliciózus megjegyzéseik ellenére a határon túli magyar sportolók igenis magyarnak tartják magukat, s büszkék arra, hogy magyarok, még ha esetleg más államnak is szerzik a dicsőséget. Gyenes Emánuel is magyarnak vallja magát, még akkor is, ha magyarországi híradásokban a Dakar raliról elhallgatták a nevét. Pedig igen szépen szerepelt!

A közelmúltban Schulek Csabával, az MTV sportszerkesztőségének vezetőjével egy rövid interjú erejéig beszélgetve, felvetettem, hogy a nemzetközi események kommentátorai nem igazán tudnak mit kezdeni az erdélyi magyar sportolókkal, ha azok felbukkannak egy-egy eseményen. Ő akkor megígérte nekem, hogy ez változni fog. Én nagyon remélem, hogy hamarosan nem csak megemlítenek egy-egy határon túli magyar sportolót a közvetítések során, hanem követni, figyelni is fogják eredményeiket, beszámolnak róluk. Ha nem másért, akkor azokért a külhoni nézőkért, akik most már rendszeresen a magyarországi adókat követik figyelemmel.

Elnézést, ha picit hosszúra nyúlt az eszmefuttatásom, de mindez kikívánkozott belőlem, ha már úgy tűnik, valaki kíváncsi rá. Egyébként pedig Marosvásárhelyről magyar nemzetiségű sportolók egész sora indult el, akiket mi itt úgy is nagyon szeretünk, ha nem jutottak olimpiai bajnoki címig. Neveket is sorolhatnék, de igen hosszúra nyúlna a lista. Ám ha segítségemet konkrétan is igénylik, nagyon szívesen…

Tisztelettel,
Bálint Zsombor
Marosvásárhely


Tisztelt Farkasházy Tivadar Úr!

Múlt vasárnapi Heti Hetes műsorában kezdeményezte mindazoknak a magyarok nevének összegyűjtését, akikre büszkék lehetünk, híressé válásuk, illetve Magyarországról való származásuk helyétől függetlenül.

Amennyiben komolyan gondolta, szeretnék egy kis segítséget nyújtani, a következő linkkel. amelyet többek között valószínűleg hasonló gondolat IS motivált: http://thehungarypage.com/

A kezdőlap jobb felső részében található a "Nobel Prize Winners & Famous Hungarians" pont.

Eredményes kutatást, tisztelettel,
Hargita Csaba


Tisztelt Farkasházy Úr!

Az elmúlt vasárnapi Heti Hetesben közzé tett felhívása - határon túli sportolók nevének gyűjtése - nagyon meghatott. Végre valaki felébredt. De az bánt, hogy Fradi drukker.

A felhívásnak eleget téve én is küldök egy sportolói nevet. Igaz, hogy nem egy nagyon felkapott sportágban versenyez, viszont eredményei figyelemre méltóak. Tekéző lányról van szó, 19 éves. Marich Évának hívják, Felvidéken, Nagymagyaron él. Ebben a községben 70 éves múltra tekint vissza a tekézés. Ebből a 70 évből 51 év a versenyszerű tekézés. De térjünk vissza Marics évikéhez. Az ifjúsági és utánpótlási időszakában nemzetközi eredményeket ért el. 2005-ben Lengyelországban, Gostynban az Európai Világkupán 4. helyezést ért el diákkorosztályban. Diákkorosztályban 2 szeres szlovákiai bajnok, a serdülőkorosztályban - ifi - szintén kétszeres szlovákiai bajnok. Ezeket az első helyezéseket négyszer egymás után, megszakítás nélkül érte el. 2004-ben serdülő versenyzőként 8 hónapig a felnőtt csúcsot is ő tartotta. A kiváló eredményt az is bizonyítja, hogy a nyolc hónapon át tartó csúcsot csak edzőnője tudta túldobni 2 fával, egy nemzetközi versenyen.

2006-ban Bolzanoban serdülők korosztályában rendezett Világbajnokságon ötödik helyezést ért el. Ugyan ebben az évben Szarajevoban ifi Világbajnokságon a sprint kategóriában 2 lett.
A fiatal sportoló előtt még nyitva az út, hisz köztudott, hogy a tekében 30 - 40 éves korban jön az igazi csúcsforma. Marics Évike egy falusi tekecsapat tagja. Igazi, jó tudású edzői nem voltak. 2005 től van első osztályú edzője, aki hetente kettő alkalommal foglalkozik Évával. Ízig vérig magyar lányról van szó, aki magyar szakközépiskolába is jár, és igazi álma, hogy az FTC magyar női felnőtt csapatban guríthassa a tekegolyót.

Üdvözlettel
Merva Tamás, Pozsony


Tisztelt Farkasházy úr, kedves Tivadar!

Szívemből szóltál a múltkori Heti Hetesben, amikor minden magyar származású sportoló pályafutásának napi követését hiányoltad.

Alapjában véve birkózó szakos sportújságíróként a legkedvesebb "magyaros" történetem: Valamikor a hetvenes években, a hagyományos Felszabadulási emlékversenyen a szabadfogás 68 kg-os súlycsoportjában egy alkalommal a következő végeredmény született:
1. Sándor Lajos (Románia)
2. Juhász Gábor (Csehszlovákia)
3. Katz Lajos (Magyarország)

Ebben a témában egy csipetnyi múlt. Voltam olyan szerencsés, hogy szerkeszthettem a Magyarok az olimpiai játékokon című könyvet, amelynek eddig két kiadása jelent meg (Sydney, majd Athén után), és zseniális sporttörténészek, olimpiakutatók munkáját ily módon elsőként élvezhettem. Az amúgy Ezüstgerely-díjas műben megtalálhatók a következő fejezetek, pontosabban, névgyűjtemények:
- Más ország színeiben is indult magyar olimpikonok
- Magyar bajnokok, válogatottak, akik más ország színeiben voltak olimpikonok (Torma Gyulától az öttusázó Partics Katalinig)
- Magyar származású külföldi bajnokok és érmesek
- Magyar edzők külföldi bajnok és érmes versenyzői

1986-ban Athénből, a pireuszi sportcsarnokból tudósítottam az Európa-bajnokságot. A kötöttfogás utolsó napján Sípos Árpád és Komáromi Tibor nyert aranyérmet. Egy oldalam volt (még nem említettem: a Népsportban), hogy beszámoljak a napról. Mi már akkor az úgynevezett bontott tudósítást alkalmaztuk, részekre, önálló fejezetekre bontottuk a történéseket, nem akartunk egybefüggő betűtengert az olvasóra önteni. Két nagy fejezetben írtam meg a két magyar aranyérmes sikernapját, míg egy kisebb, de önálló részben megünnepeltem a a vajdasági Törtei József aranyérmét (Gáspár Tamás súlycsoportjában, de az ő távollétében).

Törtei papa, amúgy zentai kocsmáros, sportot szerető, nagyszerű ember volt, egy afféle kellemes úr, akivel éppen olyan baráti kapcsolatban voltam hosszú éveken át, mint a jugoszláv színekben világbajnok (Stevan) Horváth Pistával. De éppen annyira a sajátunknak éreztem a többi magyart is, az ausztráliai (már ott született, a magyart csak törve beszélő) Kelevitz Zsigától az amerikai Kancsár Karcsiig (akit például felhívtam akkor, amikor szóba került, hogy ő lesz amerikai kötöttfogású válogatott edzője, és hírt is adtam róla a lapban), de éppúgy állandóan képben volt nálunk egy "csehszlovák" Jankovics Tibi, egy "román" Csizmás Misi is (mind a kettő a mi Rácz Lajosunk súlycsoportjában).

Volt ennek egy nagy titka: mi akkoriban még nem telefonon akartuk beszippantani az információkat, hanem kicsit a sportágban éltünk, nem internetről vettük le a versenyek eredményeit, hanem a helyszínről mi magunk adtuk, és persze külföldről is (magam hat nyári és két téli olimpián, továbbá 11 sportág 68 világversenyén lehettem jelen). Nem a sportújságírók lettek rosszabbak, hanem a műhelyek tűntek el, mert a mai - zömében külföldi - médiatulajdonosok sajtóiparban gondolkodnak, hírgyárakat akarnak működtetni, és mindinkább a hülyebulvár irányába kívánják eltolni a sajtót.

No, ennyi minden jutott eszembe a múltkori megjegyzésed kapcsán.

Kívánok további jó munkát!

Baráti üdvözlettel:
Szekeres István


Tisztelt Uraim!

Elnézést, hogy kicsit megkésve válaszolok, de váratlan kórházba kerülésem, és előreláthatóan hetekig tartó gyógykezelésem elszakít az internettől. Ezért a többesért is elnézést, de kézzel ennyi kedves levélre válaszolni lehetetlen. Először is szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy semmiféle magánérdemeket nem kívánok szerezni a kérdés újólagos feltételével - természetesen tisztában voltam vele, hogy már sokan észrevették, és néhányan komoly gyűjtésbe kezdtek - de talán még az internet ilyen rohamos terjedése előtt. Ez a nagyszerű találmány viszont ragyogó lehetőséget ad egy minden eddiginél nagyobb gyűjtésre és némi rendezésre.

Ha nem veszik dicsekvésnek, meglehetősen szétágazó kapcsolatrendszerem révén talán némi áttörést is el tudunk majd érni a magyarországi sportsajtóban. Néha igyekszem beszámolni a Heti Hetesben is a dolog állásáról, az is alkalmanként több mint másfél millió ember.

Egyelőre nincs több erőm egy hosszabb levélre, kérem Önöket, küldjenek minél több nevet, adatot, archív cikket, saját visszaemlékezést, helyreigazítást mások téves megállapításairól, és tegyenek javaslatokat, ha úgy érzik, rosszul próbáljuk keretbe foglalni e neves mozgalmat, s kezd parttalanná vagy szétesővé válni. Nézzék el nekünk esetleges hibáinkat, mint egyszerű sportrajongó fogtam hozzá, máris nagyszerűen érzem magam az Önök társaságában, fel a magyar győzelmekre.

Talán nem ártana, ha e feltárások színesek és szórakoztatóak lennének, úgy bizonyára még többen keresnének fel bennünket. S várom javaslataikat a kialakítandó rendszerre, Pl: sportágak -1945-ig, 1945-től, ma is aktív, sportolók - Vajdaság, Felvidék, Erdély, Kárpátalja, stb. - Olimpia, Vb, Eb, - világ és Európa-csúcsok - kiemelkedő klasszisok, számtalan variáció lehetséges. Persze a gyűjtés sikeréhez az is nagyban hozzájárulna, ha a résztvevők a rendelkezésükre álló orgánumokban is közreadják felhívásunkat.

Üdvözlettel,
Farkasházy Tivadar
A Hócipő legolvasottabb cikkei
A Hócipő legfrissebb cikkei
archívum
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.