Fércnél maradandóbb

Révbíró Tamás
Nyomtatás
2014. 12. 10. · Hócipő 2014/25
Mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló angyalhoz! Belátásra mily hasonló egy istenséghez! A világ ékessége! És ezzel még keveset mondtam. Természetes hát, hogy e tulajdonságaikat sokan szeretnék valahogy aláhúzni, nyomatékosí­tani, hátha esetleg nem tűnik fel eléggé.

Akinek e sokak közül csak papírra és tintára telik, az írással igyekszik megörökíteni nevét. Horatius, a földönfutó költő nem kis önbizalommal jelentette ki, hogy ércnél maradandóbb emléket hagy maga után: a műveit.

Jó megoldás, de van egy hátulütője: tehetség kell hozzá, mondjuk ez Horatiusnak megvolt. Az élet egyik nagy igazságtalansága, hogy aki tehetséggel nem rendelkezik, de mégis az utókorra akarja hagyományozni az emlékét, az kénytelen pénzt költeni, pedig a tehetség ingyenes.

Az ókori Egyiptomban némelyik fáraó piramist emeltetett – a szükséges, nem kímélt költséget és fáradságot persze azok fedezték, akik nem voltak fáraók. Macedóniai Nagy Sándor néhány építménnyel nem érte be, ő komplett városokat alapított, és saját magáról nevezte el őket Alexandriának; egy friss forrásmunka tizenöt ókori Alexandriát tüntet fel. Ez is strapás megoldás volt, mert hadsereget kellett toboroznia, végig kellett járnia az ismert világot Hispániától Indiáig, és mindenütt csatákat kellett nyernie. (Walt Disney szintén önmagáról nevezte el Disneylandet, de ő a csatáit a mozivásznon nyerte meg, személyesen nem vett részt bennük.)

Az ókor óta eltelt évezredek során a grandiózus építmények nagy része a Feljebbvaló dicsőségét hirdette, kisebb részük a feljebbvalókét. Mindig akadt azonban olyan, zakkant elméjű politikai vezető, aki e helyesírási nüanszról szeretett megfeledkezni. A Harmadik Birodalom vezére Germániának nevezett, rideg és bájtalan fővárost terveztetett kedvenc építészével. Ugyanakkor tőle keletre a másik tömeggyilkos, a bajuszos grúz megirigyelte New Yorkot, ő is felhőkarcolókat akart látni a Kreml ablakából, de megfeledkezett arról, hogy Manhattan sziklára épült, Moszkva viszont egykori lápvidékre, így a megépült felhőkarcolók (egy még Varsóba is jutott belőlük) inkább emlékeztetnek piramisra – amennyiben széltében nagyobbak, mint felfelé.

A 20. század második felében itt a szomszédunkban is felütötte fejét a diktatúra, és ezeknek a diktátoroknak valahogy egy srófra jár az agyuk. Egyrészt a lehető legtöbb helyre felíratják a nevüket, másrészt saját dicsőségük ápolását nem bízzák az utókorra: hanem maguk intézkednek. A szomszéd diktátor megkerülhetetlenül monumentális bukaresti kormánynegyedre pazarolta a betont meg a vasat, de ezzel nem érte be: a szülőfalujában futballstadiont is építtetett, persze ő sem a maga pénzéből... A természet azóta visszafoglalta már a területet, az épület lassanként szétmállik, a pálya fűnyírót, gondnokot évtizedek óta nem látott zöld gyepén mezei pockok kergetőznek. A másik, személyi kultusz célját szolgáló stadion Akasztón épült, szorgos, fáradhatatlan áfacsalásból, és az is már a végleges demokrácia megvalósulása felé tart, amennyiben mindinkább egyenlővé válik – a földdel.

Ilyen előzmények után építették fel a világ harmadik személyi stadionját Felcsúton, a Fő utca és a Fő utca sarkán, a jelenlegi miniszterelnök házával átellenben, alig kőhajításnyira. Persze akárcsak a többit, ezt sem maga a megrendelő finanszírozta. A gondolat óriása, a cár meghittje csak egy nyomatékos tanácsot adott a vállalkozóknak: befizetéseikkel az állam helyett szíveskedjenek a szembeszomszédját támogatni, és akkor majd jó lesz nekik, legalábbis nem lesz annyira rossz, mint ha nem támogatnák.

Felcsút lakói tehát 2014-től kezd­ve jó ideig kénytelenek jártukban-keltükben egy ormótlan szépséghibát kerülgetni, amíg egyszer a Bastille sorsára nem jut, vagy egy jegyző ki nem adja rá a bontási engedélyt. De az a nap egyelőre messze van – távolabb, mint Makovecz Jeruzsálemtől.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
A Hócipő legfrissebb cikkei
archívum
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/21  •  X. 8. – X. 21. Para-Kovács Imre a Zsolti bácsi kifejezés tömegpusztító fegyverként történő alkalmazásáról, amelyet még nem tiltott be az ENSZ Nagy Bandó András Kossuth téri beszéde: Leltár Váncsa István: Marokkóban rendőrsorfallal háborúznak, aki kórházakat akarnak, nem stadionokat, minálunk meg telefonos appot töltenek le Smuzewitz Ilona: Andi díszpolgárságot kapott, holott Lölő Nobel-díjat is vehetett volna neki nőnapra Farkasházy Tivadar: miért akarná a brit titkosszolgálat lejáratni Orbánt, ha azt megteszi magától mindenféle külső segítség nélkül is? Havas Henrik jelentése a Karmelitából, avagy hogyan döntötték el, ki álljon ki párbajra Magyar Péter ellen Dési János: három Göncz Árpád-történet Lendvai Ildikó a gyermekvédelemről rémhíreket terjesztők elleni megtorlásról Verebes István: Hat örkényiáda A Heti Kamu ott volt, amikor Semjén Zsolt hazánkba berepülő ukrán drónokat és sárkányrepülőket lőtt Selmeczi Tibor a krumplibogarat pusztító poloskákról
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.