Bazi nagy görög blama (Görögország - Spanyolország 1:2)

Farkasházy Benedek
2008. 06. 19.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

Ahogy azt megszokhattuk ezen az Eb-n, a már továbbjutott csapat trénerei a kispadon pihentetik, akit csak lehet. A másik három csoportból a holland és a horvát B-csapat legalább győzelemre játszott, a portugálok viszont vagy a svájciakra fogadtak nagy tételben, vagy egyikük sem akar jövőre a Chelsea játékosa lenni. A 2-1-es arány akár bizakodásra is okot adhatott volna, csakhogy a spanyolok is ibériai együttes. Ráadásul velük kapcsolatban mindig az az igazi nagy kérdés, hogy le tudják-e győzni saját magukat; mindig jó a keretük, mindig esélyesek, de mindig elbuknak. Hát, most legalább következmények nélkül ronthatják el ezt a meccset. És remélem el is rontják, mert, ha most nem kapnak ki, akkor félő, hogy az olaszoktól fognak sajnos.


- Már megint csak én tudok gólt lőni?

Azt viszont nem értem, hogy miért siratja a teljes magyar sajtó a görögöket. Rendben, hogy ők a címvédők, de az első két meccsen szerzett 0 pont, 0 rúgott góllal semmi mást nem jelent, mint a totális antifutball bukását. Mert valljuk be, négy éve sem voltak túl szimpatikusak a meccsenkénti egy rúgott góljukkal, és az általuk feltalált egészpályás védekezéssel. Számukra annyi tét maradt, hogy szépen búcsúztatják-e Nikopolidisz kapust. Egyetlen esélyük az lett volna, ha titokban becsempészik az öltözőbe Portokalos apukát, hogy minden
gorogot lefújjon Windex-szel, mert az eddig látottak alapján ezen a csapaton már csak a mindenre jó kék lötty segíthetett volna.

Szóval én ma este a kettős vereségnek drukkoltam. Tudok élni!


- Uraim! Maguk már kiestek, maguk meg továbbjutottak.
Akkor meg mit reklamálnak?

Az első 20 percben semmi említésre méltó nem történt, ha csak az nem, hogy még mindkét szakvezető a pályán volt, és a bíró sem fújt hülyeségeket - bár mentségére szóljon, hogy nem is tehette volna, hiszen nem történt semmi. Ahogy múlik az idő a görög arcok egyre elszántabbak. Düllednek a szemek, dagadnak az izmok, koncentrálnak ezerrel, szinte megfeszülnek. Szegények, ha kívülről látnák, hogy ezt a nulla-nullát egy ilyen gyengén játszó spanyol csapat ellen őrzik foggal-körömmel, talán nem láttatnák, milyen heroikusan küzdenek.


- De la Red! Mint a mezünk színe!

Aztán a félidő végén megint jött a semmiből a görög gól. A szokásos recept: beívelés, védő nem figyel, szabad ember, fejes, nyújtózkodás, hálóba nyúlás labdáért. És persze megint Hariszteasz, aki négy éve is három gólt szerzett. (Ebből a negyeddöntőt és a döntőt is az ő góljával nyerték 1-0-ra.) Mielőtt folytatódna az antifoci, az angol bíró lefújta a félidőt, ő meg, hogy el ne aludjon, gondolom a titokban becsempészett mini DVD-lejátszóján nézett egy kis Monaco-Deportivót, vagy Liverpool-Milant a szünetben.


- Bocs, öreg. Tudom, hogy az utolsó meccsed,
de nekem ez az első gólom!

Aragonés mester nem cserélt, tanítványai pedig olyan elszántsággal vetették bele magukat a második félidőbe, mint macska a teli fürdőkádba. Xavi Alonso kapufája mégis azt sejtette, hogy nincs még vége, ráadásul ettől a görögök is beijedtek, és eszükbe jutott, hogy ők tulajdonképpen a védekezéshez értenek csak igazán, annak rendje és módja szerint visszaálltak, hogy gyakorlhassák a bekkelés számukra oly kedves művészetét. Fel is jöttek a spanyolok, De la Red pedig az elé fejelt, éppen felpattanó labdából irgalmatlan nagy gólt lőtt tizenötről a léc alá. Aragonés először a meccsen felállt, és elkezdett füttyögve magyarázni a kispadról. Játékosai viszont inkább a gólörömöt tervezgethették fejben, mert egymás után hagyták ki az egyre ordítóbb helyzeteket. Végül is egy visszavonuló Európa-bajnok kapusnak igazán jár annyi, hogy utolsó meccsén naggyá teszik. De hiába, Güiza a vége előtt három perccel máshogy gondolta, és egyedüliként nulla ponttal búcsúztatta a címvédő csapatot.


- Szerződtessetek a helyemre egy lepkét!

Az előző két meccsen nem működött a görögök támadójátéka, most meg, hogy valami isteni csoda folytán gólt lőttek és végre vezettek, a máskor oly idegesítően hatékony védekezésük mondott csődöt. De legalább egy tét nélküli meccsen mindkét csapat nyerni akart.

A mérkőzés után az MTI kiadott egy rövid közleményt, miszerint brit tudósok megállapították a Windexről, hogy hétköznapi ablakmosó folyadék.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25  •  XII. 1. – XII. 14.
ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.