Bazi nagy görög blama (Görögország - Spanyolország 1:2)

Farkasházy Benedek
2008. 06. 19.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

Ahogy azt megszokhattuk ezen az Eb-n, a már továbbjutott csapat trénerei a kispadon pihentetik, akit csak lehet. A másik három csoportból a holland és a horvát B-csapat legalább győzelemre játszott, a portugálok viszont vagy a svájciakra fogadtak nagy tételben, vagy egyikük sem akar jövőre a Chelsea játékosa lenni. A 2-1-es arány akár bizakodásra is okot adhatott volna, csakhogy a spanyolok is ibériai együttes. Ráadásul velük kapcsolatban mindig az az igazi nagy kérdés, hogy le tudják-e győzni saját magukat; mindig jó a keretük, mindig esélyesek, de mindig elbuknak. Hát, most legalább következmények nélkül ronthatják el ezt a meccset. És remélem el is rontják, mert, ha most nem kapnak ki, akkor félő, hogy az olaszoktól fognak sajnos.


- Már megint csak én tudok gólt lőni?

Azt viszont nem értem, hogy miért siratja a teljes magyar sajtó a görögöket. Rendben, hogy ők a címvédők, de az első két meccsen szerzett 0 pont, 0 rúgott góllal semmi mást nem jelent, mint a totális antifutball bukását. Mert valljuk be, négy éve sem voltak túl szimpatikusak a meccsenkénti egy rúgott góljukkal, és az általuk feltalált egészpályás védekezéssel. Számukra annyi tét maradt, hogy szépen búcsúztatják-e Nikopolidisz kapust. Egyetlen esélyük az lett volna, ha titokban becsempészik az öltözőbe Portokalos apukát, hogy minden
gorogot lefújjon Windex-szel, mert az eddig látottak alapján ezen a csapaton már csak a mindenre jó kék lötty segíthetett volna.

Szóval én ma este a kettős vereségnek drukkoltam. Tudok élni!


- Uraim! Maguk már kiestek, maguk meg továbbjutottak.
Akkor meg mit reklamálnak?

Az első 20 percben semmi említésre méltó nem történt, ha csak az nem, hogy még mindkét szakvezető a pályán volt, és a bíró sem fújt hülyeségeket - bár mentségére szóljon, hogy nem is tehette volna, hiszen nem történt semmi. Ahogy múlik az idő a görög arcok egyre elszántabbak. Düllednek a szemek, dagadnak az izmok, koncentrálnak ezerrel, szinte megfeszülnek. Szegények, ha kívülről látnák, hogy ezt a nulla-nullát egy ilyen gyengén játszó spanyol csapat ellen őrzik foggal-körömmel, talán nem láttatnák, milyen heroikusan küzdenek.


- De la Red! Mint a mezünk színe!

Aztán a félidő végén megint jött a semmiből a görög gól. A szokásos recept: beívelés, védő nem figyel, szabad ember, fejes, nyújtózkodás, hálóba nyúlás labdáért. És persze megint Hariszteasz, aki négy éve is három gólt szerzett. (Ebből a negyeddöntőt és a döntőt is az ő góljával nyerték 1-0-ra.) Mielőtt folytatódna az antifoci, az angol bíró lefújta a félidőt, ő meg, hogy el ne aludjon, gondolom a titokban becsempészett mini DVD-lejátszóján nézett egy kis Monaco-Deportivót, vagy Liverpool-Milant a szünetben.


- Bocs, öreg. Tudom, hogy az utolsó meccsed,
de nekem ez az első gólom!

Aragonés mester nem cserélt, tanítványai pedig olyan elszántsággal vetették bele magukat a második félidőbe, mint macska a teli fürdőkádba. Xavi Alonso kapufája mégis azt sejtette, hogy nincs még vége, ráadásul ettől a görögök is beijedtek, és eszükbe jutott, hogy ők tulajdonképpen a védekezéshez értenek csak igazán, annak rendje és módja szerint visszaálltak, hogy gyakorlhassák a bekkelés számukra oly kedves művészetét. Fel is jöttek a spanyolok, De la Red pedig az elé fejelt, éppen felpattanó labdából irgalmatlan nagy gólt lőtt tizenötről a léc alá. Aragonés először a meccsen felállt, és elkezdett füttyögve magyarázni a kispadról. Játékosai viszont inkább a gólörömöt tervezgethették fejben, mert egymás után hagyták ki az egyre ordítóbb helyzeteket. Végül is egy visszavonuló Európa-bajnok kapusnak igazán jár annyi, hogy utolsó meccsén naggyá teszik. De hiába, Güiza a vége előtt három perccel máshogy gondolta, és egyedüliként nulla ponttal búcsúztatta a címvédő csapatot.


- Szerződtessetek a helyemre egy lepkét!

Az előző két meccsen nem működött a görögök támadójátéka, most meg, hogy valami isteni csoda folytán gólt lőttek és végre vezettek, a máskor oly idegesítően hatékony védekezésük mondott csődöt. De legalább egy tét nélküli meccsen mindkét csapat nyerni akart.

A mérkőzés után az MTI kiadott egy rövid közleményt, miszerint brit tudósok megállapították a Windexről, hogy hétköznapi ablakmosó folyadék.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.