Szabadságszobrok árnyékában

Sinkó Péter
1990. 01. 11. · Hócipő 1990/01
- Hello, John! - kiáltottam vidáman a telefonba harminckét villogó foggal, mikor megtudtam, hogy meg vagyok híva a United Statesba. Estére már tökéletesen Jimmy Carterra vigyorogtam magam, természetesen némi whisky segítségével, a fenét érdekli, a nőgyógyász kap majd Unikumot. Elvégre az embert egyszer az életben hívják meg a Szabadság Hazájába.
Másnap sombreróban és egy akkora adag rágóval, mint egy kocka Liga margarin, be is pengtem ízléses hímzett sarkantyús csizmámban (John bácsi küldte) az Államok követségére vízumkérő lapért. Négyoldalas könyvecskét nyomtak a kezembe. Fel a buszra, belelapoztam.
Fejemben az angolos műveltség váltója azonnal átkattant a kötelező nyelvre… Goppá! 36 masszív kérdés! Mire elindult a busz, arcomon Cartert lassan felváltotta Brezsnyev. De tisztességesen szélütött korából. Mire a kanyarban eltűnt a Szabadság tér a Szabadság Hazájának nagykövetségével, lelkemet belepte a kisinyovi hó…

A vízum nem jelent biztosítékot az Egyesült Államokba történő belépésre… Jelentkezni kell a Bevándorlási Hivatal tisztségviselőjénél, akinek jogában áll megtagadni a bebocsájtást…” - olvasta Brezsnyev, és a szemem előtt lidércként pergett a film: Az ezervalahány forint illetékért megszerzett vízummal, a negyvenvalahányezer forintért megszerzett repülőjeggyel megérkezek a J. F. K. Airport-ra, és ott egy filippino választékos amerikai angollal közli, hogy nem vagyok beengedhető, mert a munkahelyem, a Magyar Rádió, a kommunizmus szócsöve.

-All right! Oké! - mászik az arcomra Carter - Ilyet csak nem csinálnak! Nézzük a kérdéseket…

„20. - Folyamodott-e valaha bevándorló, vagy nem bevándorló vízumért az Egyesült Államokba?”
„22. - Szándékában áll-e munkát vállalni az Egyesült Államokban?”
„29. - Mennyi ideig kíván az Egyesült Államokban tartózkodni?
„30. - Szándékában áll-e a jövőben az Egyesült Államokba utazni? Ha igen, mikor?”
„32. - Benyújtottak-e valaha az Ön részére bevándorlási kérelmet? Jelezte-e Ön, vagy bárki más az Ön ügyében az amerikai konzulnak, bevándorlási tisztviselőnek, bevándorlási szándékát az Egyesült Államokba?”
„33. - Tartózkodik-e valaki az alább felsoroltak közül jelenleg az Egyesült Államokban? Férj / vőlegény / testvér / apja / fia.”


Csupa vendégszerető kérdés.

- Aga! - mondja Brezsnyev. - Ezek azt hiszik, hogy ott akarok maradni, azért van ez a szekus kérdéssor.

- Oké! Ez így jó! - szól közbe Carter. - Amerika megtelt, nem kell több bevándorló. Kultúrállam így védekezik.

Szűzanyám! A vizsgakérdések belém szuggerálják: Mi van, ha nem adják meg a vízumot?

- Á, ezt nem teszik! - vigyorog Carter. - Hisz nem vagyok kábítószer-csempész, kommunista, még csak KISZ-tag se, sem pedig egyéb deklasszált elem.

- No, akkor olvasd, továris! - bök Brezsnyev a 35. pontra.

„35. - FONTOS! MINDEN VÍZUMKÉRELMEZŐNEK EL KELL OLVASNIA ÉS MEGVÁLASZOLNIA A KÖVETKEZŐKET:
Vízum nem adható olyan személynek, aki a törvény által meghatározott „nem bebocsájtható” kategóriába tartozik… Ezek a kategóriák általában magukban foglalják azokat a személyeket, akik
- kábítószer élvezők vagy azzal kereskedők
- azok a személyek, akik bizonyos szervezeteknek tagjai voltak, vagy jelenleg is tagjai, beleértve a kommunista szervezeteket és a hozzá tartozó alszervezeteket…”


S ide még egy kiegészítést is fűznek:
„35/a - Sorolja fel, hogy Magyarországon vagy másutt milyen szervezeteknek volt, vagy jelenleg is tagja (politikai, kulturális, társadalmi, szakszervezet stb.).”

Szakszervezet… persze… nem is kérdezték annak idején , hogy belépek-e, csak elkezdték vonni a tagdíjat. Itt bizony sáros vagyok. Pártot, Kiszt, mindent megúsztam, de a szakszervezetet nem… Tehát benne vagyok nyakig a „nem bebocsájtható” kategóriában. Több mint 20 esztendeje! Rettenetes!

A buszmegállóban kisebb lelkes tömeg fogadta a 15-ös menetrendszerű autóbuszról nagyon nehezen lekászálódó Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat. A kirendelt lelkes úttörők nem értették, hogy miért visel covbojkalapot, pengő csizmával.

P. S. - Persze külön kérelem alapján eljutottam Amerikába. Talán azért, mert a 35/b pontba beírtam, hogy kilenc hónapig az Édesanyám szervezetének is tagja voltam. Mint ember.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/12  •  VI. 4. – VI. 17.
Smuzewitz Ilona: Legyünk bátorak, merjünk BL-döntőre gyalogolni! Para-Kovács Imre: a ketamin hatása a gazdaságpolitikára, avagy hogyan szaladgáljunk láncfűrésszel a kezünkben a szüreti bálon Nagy Bandó András búcsúestje a Szegedi Zsinagógában Váncsa István: kötelezni fogják az önkormányzatokat, hogy péntekenként zsíros kenyeret dobáljanak a nyugdíjasok közé Farkasházy Tivadar: a KDNP olyan, mint a Felcsút a fociban, nem kell hozzá ember se a tribünre, se a pályára Havas Henrik beszivárgott a Karmelitába a Magyar Nemzeti Védelmi Tanács ülésére Lendvai Ildikó nem érti, miért kesereg Orbán, hogy az Unió lenullázná a magyar növekedést, amikor az előrelépés volna, hiszen épp mínuszban van Dési János Haraszti Miklóssal beszélget arról, hogyan kell újra megtanulnia a stencilezést az ellenzéki újságíróknak A Heti Kamu megtudta, alapítvánnyá alakul Magyarország is Selmeczi Tibor alig várja a kormány 30 ezres élelmiszerutalványát, hogy megduplázza vele a vagyonát!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.