Fészekrakás Orbán módra 2.

Vegyük ki a két szélső értéket, hiszen a legolcsóbb udvari, a listavezetőt pedig iparművész hozta rendbe. A maradt tíz lakás átlagos alapterülete 53,1 m2, átlagára 12 millió 140 ezer forint. Bár ezek többnyire irányárak, vagyis általában lehet belőlük alkudni, továbbá az elmúlt három évben még ezen a nem túl keresett helyen is emelkedhettek az árak, mégse korrigáljunk, hanem vegyük úgy, hogy a Haris közi lakás eladása pillanatában, azaz 2002 nyarán egy kb. 50 m2-es Mester utcai ingatlan hozzávetőlegesen 12 millió forintot ért, azaz 51 millióval kevesebbet, az érte kapott Haris közi lakásnál.



Persze a csere anyagi áldozattal is járt, ugyanis ha valaki 1993-ban egy nagyobb önkormányzati lakást kapott, és egy kisebbet adott le, a különbözetért lakás-használatbavételi díjat kellett fizetnie. Megpróbáljuk ezt rekonstruálni. Ennek mértékét a 2/1971-es (II. 8.) kormányrendelet, illetve a végrehajtására aznap kiadott azonos számú ÉVM-PM rendelet szabályozta, amely változatlan összegekkel 23 éven át, 1994. január elsejéig volt érvényben. Az összegek rendkívül alacsonyak, lényegében jelképesek, mivel általában fedél nélküliek vagy albérletben, szükséglakásban élők számára lettek megállapítva. Egy 135 m2-es bérlemény díja a következő tételekből állt.

Háromszobás, összkomfortos lakás a legmagasabb, fővárosi övezetben 76 ezer forint, a negyedik szoba + 20 ezer. (Melléklet a 2/1971. rendelethez, 1. és 4. pont)
Az önkormányzat a kedvező fekvésért ezt maximálisan 50 %-kal növelheti. (2/1971 R. 4. § Vhr. 4)
Amennyiben a négyszobás lakás területe meghaladja a 90 négyzetmétert, újabb 20%-kal növelhető. (2/1971 R. 4. § Vhr. 3/A)

Vagyis a Haris közi főbérlet lakás-használatbavételi díja a fizetőnek legrosszabb esetben: 76+20+(96x0,5)+(96x0,2)=163,2 azaz 163 ezer 200 forint lehetett.

Ebből levonták a leadott Mester utcai kétszobás, komfortos lakás díját, ami a már említett rendelet mellékletében található táblázat szerint 44 ezer forint. Vagyis a rendelet alapján maximálisan 120 ezer forint lehetett a fizetendő különbözet, annak ellenére, hogy a Haris közi lakást a beköltözéskor az önkormányzat igen sok pénzért teljesen felújította, de erről majd később.

A Haris közi bérlakásért néhány hónappal későbbi megvételekor 563 ezer 760 forintot kellett fizetni. Ha összeadjuk a két összeget, akkor kevesebb, mint 700 ezer forintba került, hogy az Orbán házaspár 2002-ben nem egy 50 m2-es Mester utcai, hanem egy 135 m2-es Haris közi tulajdonnal rendelkezett. (Feltételezve, hogy a Mester utcai lakást is megvették volna 90%-os kedvezménnyel.) A belvárosi lakást 63 millió forintért adták el Kékessy Dezső vejének. Két eset lehetséges:

A) A volt francia nagykövet későbbi veje, Arno Michael Wimpf-fen az akkori forgalmi értéknél jóval többet fizetett érte. Az általunk megkérdezett ingatlanszakértők úgy vélik, hogy 2002 nyarán, a vétel időpontjában a Haris közi lakás nem ért többet 35-40 milliónál. Ez viszont egyesek szemében azt a látszatot keltheti, hogy a vételárban szerepet játszhatott a jövendő após nagyköveti kinevezése (Én az ő választása vagyok - K. D.), az Orbán-kormány idején a Kékessy-cégeknek juttatott 484 milliós állami támogatás, valamint a Lévai Anikóval való közös tokaji szőlészkedés. Mi ezt a továbbiakban nem vélelmezzük, mivel a keretes részből kitűnik, hogy ezért Orbán Viktortól pert kaphatunk a nyakunkba, és emiatt rettenetesen meg vagyunk ijedve, másrészt a volt miniszterelnök úr elővigyázatosságból egy híres nemzetközi céggel felbecsültette a lakását, és velük is adatta el, nehogy szó érje a ház elejét. Ráadásul a jutalékot is kifizették ezért, amit igazán megspórolhattak volna, hiszen a hirdetésre végül a legjobb ajánlatot barátjuk, régi tokaji üzlettársuk, a velük gyakorta összejáró Kékessy Dezső volt nagykövet veje tette, aki a belvárosi ingatlanárak meredek emelkedése ellenére pár évre rá már olcsóbban is hajlandó lett volna eladni, talán azért, mert közben szó érte a ház végét. De az is lehet, hogy mindez merő véletlen.

B) Kékessy Dezső veje pontosan az akkori forgalmi értéken vásárolta meg. Azaz a Haris közi lakás értéke 8 év alatt az eladó önkormányzat által 1994 márciusában megállapított 5 millió 872 ezer 500 forintról 63 millióra emelkedett, ami jó tízszeres emelkedés. Szorozzuk be az előbb kiszámított 700 ezres ráfordítást ennyivel, ami mai áron kb. 7 milliónak felel meg. Vagyis a Mester utca-Haris köz cserével az Orbán házaspár vagyona 51 millió mínusz 7 millió, azaz 44 millió forinttal emelkedett.

Elképzelhető persze, hogy a Fővárosi Ingatlankezelő többet kért a lakás-használatbavételi díj plafonjánál, mondjuk a dupláját. Ennél többet viszont egy még élő FIK-es se tudott elképzelni. Sajnos az erre vonatkozó adatok valahogy hiányoznak mindenhonnan. Ez esetben egy másik, kissé bonyolultabb módszerrel is hasonló vég-eredményt kapunk, hiszen ha maradva, a Mester utcai bérlakást veszik meg tulajdonként, azért is kellett volna legalább 120 ezret fizetni, tehát a ráfordítás nem 700 ezer, hanem 820 ezer, ám a másikhoz viszonyított többlet szintén 700 ezer, azaz ugyanez a kellemes, 44 milliós vagyonnövekmény jön ki.



Utánanéztünk az 1993-ban érvényben lévő lakásrendeletnek.

1/1971 R. 10. § (1) A lakásügyi hatóság olyan szobaszámú tanácsi bérlakást utalhat ki, amely a lakásigény mértékét nem haladja meg.
(2) A lakásigény mértéke - az együttlakó személyek számától függően - a következő:
3 személy: 1 1/2 - 2 1/2 lakószoba
4 személy: 2 - 3 lakószoba
5 személy: 2 1/2 - 3 1/2 lakószoba
6 személy: 3 - 4 lakószoba.

Orbán meghallgatásán elmondta, hogy a kérelem időpontjában már útban volt harmadik gyermekük. Ám Csernus doktorral és az állami lakástámogatásokkal szemben az ilyen típusú bevállalás a tanácsi (önkormányzati) lakáskérelmeknél nem játszott szerepet. De ez esetben se jön össze a négy szobához szükséges minimális hat fő.
Megpróbáltunk egy olyan indokot keresni, amivel a lakáskérelem jogos, s találtunk egyet:

1/1971 R. 9. § (2) Tanácsi bérlakás kiutalására lakásigénylés alapján az a személy is jogosult, akinek van ugyan lakása, de az
c) az életkörülményeinek jelentős megváltozása következtében részére már nem felel meg (pl. áthelyezés folytán az új munkahelyéhez közelebb fekvő lakást kér).

Márpedig a lakáskérelem beadásakor kapta meg a Fidesz székháznak a Váci utcai volt Tiszti Kaszinót, ami alig száz méterre esik a Haris köztől. Ám ezzel is van két bökkenő. Egyrészt ilyen indok csak a lakáskérelem jogosságához elég, a lakásigény mértéke akkor is meghaladta az előírtakat, másrészt az indok a csere időpontjában már nem létezett, mivel a Fidesz által megbízott cég azonnal eladta másfél milliárdért a Külkereskedelmi Banknak, így Orbán már nem járhatott gyalog a munkahelyére, pedig milyen praktikus lett volna.



Az utolsó kérdés az, hogy 1993-ban mennyire volt mindennapos, hogy egy kétgyerekes házaspár egy 50 m2-es külvárosi lakás bérlőjeként beadott egy kérvényt, és kapott cserébe egy 135 m2-es belvárosi bérleményt.


Megkérdeztünk erről néhány fővárosi önkormányzatot. A négy kerület lakóinak száma 420 ezer, (II. kerület 90 ezer, VIII. kerület 80 ezer, XI. kerület 140 ezer, XIII. kerület 110 ezer) azaz Budapest (1 millió 750 ezer) negyedében 1993-ban kerületen-ként átlagosan egy család kapott 120 m2-nél nagyobb önkormányzati lakást. E szám értékeléséhez számítsuk hozzá, hogy a négy kerület legkisebbjében, a VIII.-ban az évben 3000 kérelmező volt.



Már csak a véleményünk van hátra, bár nem vagyunk biztosak benne, hogy Orbán Viktor a parlamenti vizsgálóbizottsággal ellentétben, a miénkre is kíváncsi. A volt miniszterelnök úr az Urániában 91 millióra becsülte a budai ház és telek értékét, ehhez jön a 17 milliós felcsúti vályogház, a 10 milliót érő 52 hektáros felcsúti legelők és szántók, a 2 milliót érő tokaji szőlő, s a kétmilliós autó. A 122 millióból lejön a 25 milliós bankhitel, s a 63 millióért eladott, hozományból vásárolt Haris közi lakás, azaz házasságuk 19 éve alatt 36 milliót, évente 1,9 milliót kellett megtakarítaniuk. A kétmilliós összeadási hibától most tekintsünk el.

Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy vagyonuk ezen időszak alatt a 36 milliónak több mint a duplájával, 80 millióval növekedett. S ennek többsége az államtól származik, a 63 millióért eladott Haris közi lakást ugyanis nem hozományból vették - ha csak nem számítjuk annak az érte fizetett 563 ezer 760 forintot -, hanem a jelentős vagyonnövekményhez a Mester utca-Haris köz cserével jutottak hozzá, melynek jogossága, finoman fogalmazva, erősen vitatható, s kutatásaink alapján Budapest négy kerülete közül háromban példa nélkül álló, rendkívüli dolog, ami más emberek számára nem volt lehetséges.

---

- Kié volt a Haris közi lakás?
- Egy idős hölgyé, aki egy évvel a csere előtt elhunyt, így került vissza a kerülethez.
- És milyen címen adhatott a kerület Orbánéknak ekkora lakást?
- Akkor ez a bérlemény már nem a kerület lakásállományába tartozott, mivel kivonták onnan, s a Fővárosi Ingatlankezelő rendelkezési állományába került.
- Bizonyára véletlenül. S mit kapott érte a kerület cserébe?
- Vagy párszázezer forintot, vagy a Mester utcai lakás bérlőkijelölési jogát.
- Egy 135 m2-es belvárosi lakás helyett egy 50 m2-es külvárosit? Nem túl jó üzlet.
- Az még nem annyira külváros.
- De miért kellett a FIK-et közbeiktatni?
- Mert másképp nem lehetett volna a IX. kerületből az V. kerületbe kerülni.

---

Lapzártakor tudtuk meg, hogy eddigi ismereteinkkel ellentétben nem 1993 elején, hanem 1992 januárjában kötötték a Haris közre a bérleti szerződést. A csereszerződést pedig 1991. decemberében. Mi viszont az 1993-as lakáskérelmekkel és kiutalásokkal vetettük össze, már csak a XI. kerület 92-es adatát tudtuk beszerezni. A dolog másik következménye, hogy Orbán Viktor emlékezetével ellentétben, a csere időpontjában, 1991 végén nem a harmadik gyereküket várták, hanem a másodikat, tehát a kérelem időpontjában nemhogy öten, de még négyen se voltak, három ember viszont maximálisan két és fél szobás lakást kaphatott. De a szobák számát talán a lakást adók is elszámolták, mint a papa a gyerekeket.