Nemzeti dal-kritika

Litkai és Czki
2007. 03. 14. · Hócipő 2007/06
Tegnapi napon volt Petőfi (Petrovics) Sándor „költő” legújabb versszerzeményének, a Nemzeti dalnak ősbemutatója a Múzeum lépcsőjén.

A Befordúltam a konyhára... és az Anyám tyúkja című művei révén ismertté vált szerző, akinek eddig a legjelentősebb problémáját egy szobában lakó tyúk és egy rosszul szelelő pipa okozta, immáron elérkezettnek látta az időt, hogy nemzeti sorskérdésekre vesse figyelő tekintetét.

A Nemzeti dal már eleve csalódást kelt, mivel nem éneklik, ráadásul a címadás is olyan, mintha egy szerelmes versnek az lenne a címe: Szerelmes vers. Ennél azért előrébb tart a poetica. A verset Egressi Gábor színész adta elő, de a tömegben már az terjedt el, hogy maga a költő olvasta fel, semmivel össze nem téveszthető hangján. Semmivel, kivéve Egressi Gáborét - tehetjük hozzá. A vers egy eleve értelmetlen felkiáltással kezdődik: Talpra magyar! - holott ekkor már mindenki állt, majd ezután az a zavaros ténymegállapítás követi, hogy „Hí a haza.” A haza, hogy mire, mikor és miért hí, nem derül ki a versből. De ha már áll, nyilván nem bánja az ember, ha mozog is. Ezután a rabság és a szabadság között kell választania az olvasónak vagy a hallgatóságnak. Holott elvben választhatna bármely más két dolog között is, például a puncsos és a karamellás mignon között.

Ezt szórványos esküdözés követi, refrén jelleggel. Reméljük, a jövőben nem válik divattá minden vers utolsó sorában azt mondani példának okán, hogy becsszó, haljak meg, ha nem, esetleg a rák egye ki a gyomrom, ha hazudok.

A vers kezdeti lendületéből sokat veszít ezután, szó esik kárhozott felmenőkről, és megtudjuk, hogy a láncnál fényesebb a kard, valamint, aki nem mer meghalni, az szégyellje magát, végül a lelkesítő szöveg egy temetői életképpel zárul, ami annyira lélekemelő, mint egy szerelmi légyott a halottasházban.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/15  •  VII. 15. – VII. 28.
Sulyok tízéves bujkálásra készül? Para-Kovács Imre Trump háborúiról, avagy nehéz úgy nyerni, ha nem ismerjük a szabályokat, nem tudjuk, kivel játszunk, és nem világos, mi a tét! Váncsa István mindig tart magánál sebészfonalat és laringoszkópot, hogyha kórházba kerülne, meg tudják műteni. Smuzewitz Ilona: a Fidesz azért tiltakozik az önkény ellen, mert elveszítették, és vissza akarják szerezni a saját önkényüket! Farkasházy Tivadar nem érti, Magyar Péterék miért sorolnak mindenkit az óellenzékhez, akik karrierjüket veszélyeztetve náluk korábban fordultak szembe Orbánékkal. Illetve már kezdi érteni… Havas Henrik megtudta, Orbán azért nem mutatkozik sehol, mert lázasan írja cselekvési programját, sőt, meg is szerezte azt! Dési János: Lehet-e rádióval gyilkolni? Avagy miért hiszünk el mindent? Lendvai Ildikó szerint olyan eredményesen állítottuk meg Brüsszelt, hogy azóta moccanni sem mer a térképen! A Heti Kamu megtudta, Orbán azért nem ment el a tüntetésre, mert Rákay Philip megszámolta, hogy kétmillióan vannak, és visszafordult, mert a tömegtől oda se jutott volna. Selmeczi Tibor a közmédiából kitiltottak apropóján felidézi saját kitiltásait.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.