Nemzeti dal-kritika

Litkai és Czki
2007. 03. 14. · Hócipő 2007/06
Tegnapi napon volt Petőfi (Petrovics) Sándor „költő” legújabb versszerzeményének, a Nemzeti dalnak ősbemutatója a Múzeum lépcsőjén.

A Befordúltam a konyhára... és az Anyám tyúkja című művei révén ismertté vált szerző, akinek eddig a legjelentősebb problémáját egy szobában lakó tyúk és egy rosszul szelelő pipa okozta, immáron elérkezettnek látta az időt, hogy nemzeti sorskérdésekre vesse figyelő tekintetét.

A Nemzeti dal már eleve csalódást kelt, mivel nem éneklik, ráadásul a címadás is olyan, mintha egy szerelmes versnek az lenne a címe: Szerelmes vers. Ennél azért előrébb tart a poetica. A verset Egressi Gábor színész adta elő, de a tömegben már az terjedt el, hogy maga a költő olvasta fel, semmivel össze nem téveszthető hangján. Semmivel, kivéve Egressi Gáborét - tehetjük hozzá. A vers egy eleve értelmetlen felkiáltással kezdődik: Talpra magyar! - holott ekkor már mindenki állt, majd ezután az a zavaros ténymegállapítás követi, hogy „Hí a haza.” A haza, hogy mire, mikor és miért hí, nem derül ki a versből. De ha már áll, nyilván nem bánja az ember, ha mozog is. Ezután a rabság és a szabadság között kell választania az olvasónak vagy a hallgatóságnak. Holott elvben választhatna bármely más két dolog között is, például a puncsos és a karamellás mignon között.

Ezt szórványos esküdözés követi, refrén jelleggel. Reméljük, a jövőben nem válik divattá minden vers utolsó sorában azt mondani példának okán, hogy becsszó, haljak meg, ha nem, esetleg a rák egye ki a gyomrom, ha hazudok.

A vers kezdeti lendületéből sokat veszít ezután, szó esik kárhozott felmenőkről, és megtudjuk, hogy a láncnál fényesebb a kard, valamint, aki nem mer meghalni, az szégyellje magát, végül a lelkesítő szöveg egy temetői életképpel zárul, ami annyira lélekemelő, mint egy szerelmi légyott a halottasházban.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/9  •  IV. 22. – V. 5.
Para-Kovács Imre: Ha tartják magukat a pártközpontból kapott utasításokhoz, a valóság nem fog berobbanni a még mindig behunyt szeműek kis világába Farkasházy Tivadar: Hann Endre kérjen bocsánatot! Smuzewitz Ilona: Lehet, hogy most kevesebb magyar és nő szavazott rájuk, de az a demokrácia, amikor a Fidesz nyer Váncsa István: Nagy Márton számai örökké itt maradnak velünk, pedig feladta az életét értük Havas Henrik megalapította a Narancs Segélyt a karmelitában a bukott fideszes politikusok támogatására Juszt László: A felcsúti G. I. Joe elkövette a szerencsejátékosok legnagyobb hibáját: nem tudott nyerés közben felállni az asztaltól Dési János: Az állami média belső ellenállóinak rejtett társalgójáról Verebes István: Azért ez még mindig Magyarország! Propgandzsát szívtak – avagy a kognitív disszonancia és a választás estéjének legjobb mondatai A Heti Kamu megtudta: a külügyben nem darálnak, hanem környezetet védenek, a felesleges papírokat így értékesítik hörcsögalomként
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.