A büfé

Litkai Gergely

2008. 05. 06. · Hócipő 2008/09

A büfé megnevezés meglehetősen megtévesztő, hiszen jól tudjuk a presszó, bár és a teázó is gyakran kocsmát rejt, és nem lepődünk meg, amikor a pizzériában kétféle pizza van, amiből az egyik magyaros, ugyanakkor minden asztalnál valaki sört iszik korsószám.

A büfé leglényegibb vonása azonban az ideiglenességben fogható meg. A büfének már maga az épülete is gyakran OSB, furnérlemez, bádog, esetleg lakókocsiból transzformereszesedett át polgári gulyáságyúvá. A legjobban a hosszabbítókon lehet felmérni, hogy mennyire gondolja komolyan a tulaj, hiszen, aki csöppet is a jövőnek él, legalább dugaljakat kialakít, a praktikumot szeme előtt lebegtetve. Valaki viszont drótoz, hosszabbítót erőltet T-dugóba, ami egy elosztón burjánzik szerteszét.

Visszatérve az ideiglenességhez, már maga az étkészlet és az evőeszközök is azt sugallják, carpe diem, élj a mának, porcelánról ne is álmodj! A papírtálca képezi általában a családi Herendi gerincét itten, amely egyrészt reklámhordozónak is remek (alkoholos filccel kiválóan írható: túrós palacsinta 150,-), másrészt alattomosan közvetíti a zsírt az alsóbb régiókba. Formáját a körbefutó fider-fodor próbálja ellensúlyozni, ám lényegében mindenféle étel szervírozására alkalmatlan, kivéve a mindent tartalmazó baromfivirslit. Eleve alakjában a hosszú és keskeny ételeknek kedvez, amelyek azért nem túl hosszúak, ezek közül is azoknak főleg, amelyek nem gurulnak, illetve ha gurulnak, el lehet őket kapni. Éppen ezért a kolbász evésére már alkalmatlan, mivel egyrészt átzsírosodik, másrészt az bármikor legördül róla, és ha elkövetjük azt a hibát is, hogy a mustárt rákérjük, akkor tuti, hogy messzebb lévő asztalhoz, közepesen nagy tömegben folt nélkül nem érünk.

Az újabban elterjedt műanyag tányér javítani próbál az elhibázott ergonómián és az évezredes tapasztalatokat kiaknázva a körformára épít, ám ezt oly fájóan cseppnyi anyagsűrűséggel, hogy még hő hatása nélkül is összecsuklik a cucc, illetve közepén, ha két oldalt terheljük, mintha zsanért építettek volna be, lekonyul. Ezt egészíti ki a műanyag villa és kés, amelyek börtönviszonyokra születtek, szúrásra és vágásra alkalmatlanok, pontosabban egy alkalommal lehet szúrni és vágni velük, ám ennek súlyos következmények vannak. Nyilván jelentős kihívást jelenthetett a műanyagiparnak olyan eszköz előállítása, ami egy hekkbe nyomva is eltörik, de büszkén jelenthetjük, sikerült.

A büfék másik jellegadó ismérve a választék szűkössége. Ezt legjobban egy szabolcsi büfé illusztrálja, ahol lehetett kapni gyrost, pizzát és francia pirítóst, ám valamennyi óriáskifliből, sajtból és ketchupból készült. Gyros esetén csalamádéval, pizza esetében rásült sajjtal és ketchuppal, francia pirítós esetében pedig rásült sajttal, ketchuppal és csalamádéval.

A büfék elengedhetetlen kelléke a hamburger, amely akkor igazán büféhamburger, ha tartalmazza a korábban már említett vegyes vágottat, az indokoltnál jóval nagyobb mennyiségben, buciból készül és egyetlen harapásra 2-3 dl ketchupos mustár buggyan ki hátul, majd a hús állkapcsunk szorításának engedve hátul kibucskázik és beleragad az átketchupozódott szalvétába.

A másik sláger a hot-dog, amely egyre kevesebb helyen készül kifliből, jelezve ezzel az avantgardizmus, a nonfiguratív konyhaművészet előretörését. A csúcspont számomra az volt, amikor egy balatoni strandon anyaghiányból kifolyólag a büfés két szelet pirítós közé próbált beerőltetni egy kenhetővé főtt Orsi virslit, úgy, hogy a műanyag bél, bizalomhiányosan lifegett a végén.

A büfé díszletegyüttesét képezi még a látszatkerthelyiség, amit általában aszfaltos parkolókban alakítanak ki, reklámnapernyők segítségével, amelyek időről-időre saját súlyok alatt összeesnek, váratlan élménnyel ajándékozva meg a mit sem sejtő és remélő vendégeket. A berendezést bárki súlyától deformálódó flair kerti székek gazdagítják, lemoshatatlan szürke koszréteggel, és talán épp emiatt az adottság miatt a lemosással senki sem kísérletezik.

Ahogy a kutaknál működik az, hogyha az ember beledob valamit, akkor vagy kívánhat, vagy visszatér a helyszínre, így van ez a karszőrökkel, amelyek a pulthoz vagy az asztalhoz ragadnak. Ha ötnél többet tép ki egyszerre a koszból generált epilátor réteg, akkor a vendég tutira nem tér vissza, ha tíznél többet, lehet, hogy el sem tudja hagyni a vendéglátóipari egységet.

Litkai Gergely
legolvasottabb cikkei

Litkai Gergely
legfrissebb cikkei

Litkai Gergely összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/7 • III. 25. – IV. 7.

Para-Kovács Imre: Nyet, nyet, nyet! – avagy könnyen tanácsolnak itt sem lévő orosz titkosszolgák ál-önmerényletet, ami nélkül nem garantálnak semmit! Váncsa István: aranymedál és fülbevaló formájában kéne árulni Matolcsy 30 milliós klotyóját Smuzewitz Ilona: a mundán asztrológia szerint a világ felett álló tranzit-iker karmapontok fényszöggel támogatják Rákay Philip kozmikus tolmács feleségének lovagkeresztjét Farkasházy Tivadar: az árnyékkormányozók és a padfestők miatt elbukható 10-20 egyéniről, meg a Fidesz által garantált nagy semmi jelentette biztonságról Havas Henrik megtudta a Karmelitában, min bukott meg, hogy Von der Leyen és Magyar Péter személyesen, együtt bontsanak ukrán zászlót Juszt László szerint a politikusi gerinc az a rugalmas szerkezet, amely bármilyen irányba hajlik, de sosem törik Dési János feljegyezte a fideszes gyűlés után egy kocsmába betérő Joshua Ha-Nocri szavait A Heti Kamu megtudta: Mészáros jachtjai, a Rose d’Or és a Lady MRD is a Hormuzi-szoros felé vették az irányt, Trump repülőgép-hordozóit támogatni Selmeczi Tibor fogadalma: Nem eszünk ukrán gyarmatlevest!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.