A büfé

Litkai Gergely
2008. 05. 06. · Hócipő 2008/09
A büfé megnevezés meglehetősen megtévesztő, hiszen jól tudjuk a presszó, bár és a teázó is gyakran kocsmát rejt, és nem lepődünk meg, amikor a pizzériában kétféle pizza van, amiből az egyik magyaros, ugyanakkor minden asztalnál valaki sört iszik korsószám.

A büfé leglényegibb vonása azonban az ideiglenességben fogható meg. A büfének már maga az épülete is gyakran OSB, furnérlemez, bádog, esetleg lakókocsiból transzformereszesedett át polgári gulyáságyúvá. A legjobban a hosszabbítókon lehet felmérni, hogy mennyire gondolja komolyan a tulaj, hiszen, aki csöppet is a jövőnek él, legalább dugaljakat kialakít, a praktikumot szeme előtt lebegtetve. Valaki viszont drótoz, hosszabbítót erőltet T-dugóba, ami egy elosztón burjánzik szerteszét.

Visszatérve az ideiglenességhez, már maga az étkészlet és az evőeszközök is azt sugallják, carpe diem, élj a mának, porcelánról ne is álmodj! A papírtálca képezi általában a családi Herendi gerincét itten, amely egyrészt reklámhordozónak is remek (alkoholos filccel kiválóan írható: túrós palacsinta 150,-), másrészt alattomosan közvetíti a zsírt az alsóbb régiókba. Formáját a körbefutó fider-fodor próbálja ellensúlyozni, ám lényegében mindenféle étel szervírozására alkalmatlan, kivéve a mindent tartalmazó baromfivirslit. Eleve alakjában a hosszú és keskeny ételeknek kedvez, amelyek azért nem túl hosszúak, ezek közül is azoknak főleg, amelyek nem gurulnak, illetve ha gurulnak, el lehet őket kapni. Éppen ezért a kolbász evésére már alkalmatlan, mivel egyrészt átzsírosodik, másrészt az bármikor legördül róla, és ha elkövetjük azt a hibát is, hogy a mustárt rákérjük, akkor tuti, hogy messzebb lévő asztalhoz, közepesen nagy tömegben folt nélkül nem érünk.

Az újabban elterjedt műanyag tányér javítani próbál az elhibázott ergonómián és az évezredes tapasztalatokat kiaknázva a körformára épít, ám ezt oly fájóan cseppnyi anyagsűrűséggel, hogy még hő hatása nélkül is összecsuklik a cucc, illetve közepén, ha két oldalt terheljük, mintha zsanért építettek volna be, lekonyul. Ezt egészíti ki a műanyag villa és kés, amelyek börtönviszonyokra születtek, szúrásra és vágásra alkalmatlanok, pontosabban egy alkalommal lehet szúrni és vágni velük, ám ennek súlyos következmények vannak. Nyilván jelentős kihívást jelenthetett a műanyagiparnak olyan eszköz előállítása, ami egy hekkbe nyomva is eltörik, de büszkén jelenthetjük, sikerült.

A büfék másik jellegadó ismérve a választék szűkössége. Ezt legjobban egy szabolcsi büfé illusztrálja, ahol lehetett kapni gyrost, pizzát és francia pirítóst, ám valamennyi óriáskifliből, sajtból és ketchupból készült. Gyros esetén csalamádéval, pizza esetében rásült sajjtal és ketchuppal, francia pirítós esetében pedig rásült sajttal, ketchuppal és csalamádéval.

A büfék elengedhetetlen kelléke a hamburger, amely akkor igazán büféhamburger, ha tartalmazza a korábban már említett vegyes vágottat, az indokoltnál jóval nagyobb mennyiségben, buciból készül és egyetlen harapásra 2-3 dl ketchupos mustár buggyan ki hátul, majd a hús állkapcsunk szorításának engedve hátul kibucskázik és beleragad az átketchupozódott szalvétába.

A másik sláger a hot-dog, amely egyre kevesebb helyen készül kifliből, jelezve ezzel az avantgardizmus, a nonfiguratív konyhaművészet előretörését. A csúcspont számomra az volt, amikor egy balatoni strandon anyaghiányból kifolyólag a büfés két szelet pirítós közé próbált beerőltetni egy kenhetővé főtt Orsi virslit, úgy, hogy a műanyag bél, bizalomhiányosan lifegett a végén.

A büfé díszletegyüttesét képezi még a látszatkerthelyiség, amit általában aszfaltos parkolókban alakítanak ki, reklámnapernyők segítségével, amelyek időről-időre saját súlyok alatt összeesnek, váratlan élménnyel ajándékozva meg a mit sem sejtő és remélő vendégeket. A berendezést bárki súlyától deformálódó flair kerti székek gazdagítják, lemoshatatlan szürke koszréteggel, és talán épp emiatt az adottság miatt a lemosással senki sem kísérletezik.

Ahogy a kutaknál működik az, hogyha az ember beledob valamit, akkor vagy kívánhat, vagy visszatér a helyszínre, így van ez a karszőrökkel, amelyek a pulthoz vagy az asztalhoz ragadnak. Ha ötnél többet tép ki egyszerre a koszból generált epilátor réteg, akkor a vendég tutira nem tér vissza, ha tíznél többet, lehet, hogy el sem tudja hagyni a vendéglátóipari egységet.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.