Méltányolandó teljesítmény

Litkai Gergely
2008. 12. 31. · Hócipő 2009/01
Jégkorong-válogatottunk áprilisban feljutott az A-csoportos világbajnokságba. Egy ilyen kis országban, ahol nincs jég, nincs pénz és nincs egyáltalában semmi sem, ami arra utalna, hogy esélyesek vagyunk, hogy az A-csoportban játsszunk, ez remek dolog. Világranglista-huszadikként kijutni a 2009-es svájci vb-re, még ha ott nehéz csoportba is kerültünk, olyan teljesítmény, amit csak csodálni lehet.

Kiváló emberek sikere, akik arra tették fel az életüket, hogy egy bottal a jégen beüssenek egy korongot egy hálóba, és ha ők ütik be legtöbbször a bottal a korongot a hálóba meghatározott mérkőzéseken, akkor kapnak egy óriási serleget. Amikor összeomlik a gazdaság, emberek kerülnek az utcára, zuhan az olaj ára és világválság fenyeget, csak korcsolyáznak, ütik a korongot, és sercen a jég az élek alatt. Nehéz felszerelésben siklanak egy olyan felületen, ami magától nem lenne síkos, de készítettek rá egy réteg jeget, rendkívül sok energia felhasználásával, hogy csússzon és veszélyes legyen, majd korcsolyát és védőruhát vesznek, hogy e veszélyforrással megbirkózzanak. A korongot nagy erővel lövik egy kapus felé, aki sisakot visel, hogy ne sérüljön meg, ha a nagy erővel meglőtt korong eltalálná. A játékosok általában a megszabott játékidő alatt többször elfáradnak, ezért cserélnek. Aki nem tartja be a játék szabályait, azt megbüntetik azzal, hogy amíg többi csapattársa kiköpi a belét, ő egy padon pihenhet. A játékosok fejét sisak fedi, ezért nagy betűkkel rájuk kell írni, kicsodák, ehhez jön még az is, hogy mivel a korong túl gyors, az izgalmasabb helyzeteket le kell lassítani.

Természetesen nem a sportot szeretnénk ezzel alacsonyabb polcra helyezni, csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az ember mennyire irracionális lény. Indokolatlanul rajongunk és rettegünk dolgoktól. Örülünk a jégen csúszó korongnak, és rettegünk a szabad szemmel láthatatlan válságtól. Ami tulajdonképpen csak annyi, hogy a bankok a nem létező pénzüket kölcsönadták embereknek, akik azt nem fizették vissza. Tehát gyakorlatilag nem történt semmi. Ám mégis szemet szúrt valakinek.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/13  •  VI. 17. – VI. 30.
Para-Kovács Imre: én nem hazudok pénzért, nem nyalom a kormány seggét, a most leépített cselédsajtó nem kollégám, az övéik Kínában meg Oroszországban vannak Kéri László: Orbán egy órára belátta, hogy „mindennek van határa”. Hátha újabb vereségek hatására ezt egy délutánra, vagy egy napra is belátja! Smuzewitz Ilona: a Fidesz nem veszített, csak nem nyerte meg a választást Váncsa István alig várja, hogy hazánk elérkezzen az Orbán-féle szuverenitás állapotába, hogy az univerzum összes országát jól tökön rúghassuk Farkasházy Tivadar elképzelte Orbánt, ahogy egy bunkerből nézi az aranykonvoj kísérőinek csak Bin Ladenéhez hasonlítható elfogását Havas Henrik Orbán kérésére megírta a volt kormányfő, rettegő fideszeseknek szóló levelét Dési János: így rúgtak ki három perc alatt a Népszavától Lendvai Ildikó: Mikor szólnak Orbánnak? A Heti Kamu megtudta, hogy Sulyok Tamás az elmozdítása elleni tiltakozásul az íróasztalához láncolta magát. Kimentése folyamatban van!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.