Útközben (Ausztria - Németország 0:1)

Litkai Gergely
Nyomtatás
2010. 06. 17.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

Minden útvonal kalkulátor hazudik, ugyanis nem lehet olyat beállítani, hogy üvöltő gyerek, kétszeri vacsora, kanyarok következtében a házastársban beálló hányinger és körforgalomból rosszulkijövés. Hogy miért teszem szóvá ezt? Mivel azt kaptam feladatul, hogy ha már Ausztriában vagyok, ugyan tudósítsak már az ott zajló eb-ről, milyen a hangulat, hogyan folynak le az események, mint vigad az osztrák, ha az indokolt.

Ehhez képest délután öt órakor el kellett indulnunk családostul hazafelé, a családos nyaralók Via Dolorosáján, amelyen nem egy keresztet, hanem egy gyermekülésbe rögzített energiavámpírt cipelünk a hátunkon. Ha római centurió lennék, biztosan megfontolnám, hogy az áldozatot inkább két gyermekülés közé erősítsem, amelyekben kekszüktől megfosztott, ámde éles hangú lurkók ülnek, korukhoz illő elszántsággal, amely az élet során soha többet nem tér vissza, lévén más megoldás is kínálkozik a hőn áhított keksz megszerzésére.


- Te nem is vagy osztrák, hanem magyar, miért fejeled ki folyton?

Az osztrák-német meccs tehát a téma, és már az Alpokban érezhető volt, hogy fociláz tombol, az autók piros-fehér-piros zászlódíszben, és nagyobb városokban, ahol a templomban ez nem lesz téma vasárnap, arcfestés és paróka. Mindenki rajong, mert a tévé is bemondta, hogy rajongás van. Ott is rajonganak, ahol 300 méteres körzetben nincs annyi sík terep, hogy foicpálya legyen valaha is, hacsak össze nem omlik az Alpok kompletten.

Két kedvenc osztrákom Elfriede Jelinek és Peter Handke is nyilatkozott az Eb-ről, Jelinek egyszerűen egy óriási fekete lyuknak nevezte, amely mindent elnyel, míg Handke bevallotta, hogy egyedül a foci tudja a tévé előtt tartani, és olyan számára, mint a zene, ami néha jó, néha rossz. A bulvársajtó ennél jóval lelkesebb volt, a Kurier gazdasági adatokkal támasztotta alá, hogy a németek lehetnek királyok a fociban, de például Ausztriában fele a munkanélküliség, és egy százalékponttal magasabb a gazdasági növekedés, hiába vannak a németek majd’ tízszer annyian, ráadásul 70.000 közülük már az osztrákoknál vendégmunkás.


- Uraim, ott látok önöknek két remek helyet!

Sporttörténeti előzményekben sem volt hiány, a ZDF-en a „cordobai csodát” nyomták, amikor is 1978-ban 47 (egyes vélekedések szerint 46) év után legyőzték a németeket a kistestvérek, és amely Edi Finger sportriportert (akinek fiával minimum három csatornán láttam interjút) és az I’ wer narrisch! (Megőrülök!) kiáltását Hans Krankl gólja után is halhatatlanná, sőt a mostani eb-re kulcstartón is kaphatóvá tette. A csoda érdekessége, hogy a 3:2-es győzelem ellenére az osztrákok simán kiestek, így Koplárovics Béla góljához hasonlóan egy pyrrhuszi diadal született, amely a magyar történelemben Dugovics Titusz hírnevével vonható párhuzamba. Természetesen a helyi sajtó is topon volt, Kranklt ugyanis arról faggatták, mit fog tenni, ha a cordobai csoda már nem lesz csoda, hanem helyébe lép a bécsi… Mert a rosszindulat valamennyire monarchikus jelenség ezek szerint…

A meccs, akár bármelyik, 0:0-val kezdődött, és már Eisenstadt környékén nyilvánvalóvá vált, hogy számos osztrák zászlós gépkocsis a rajongás ellenére zászlós gépkocsijában ül a meccs alatt is, míg többen a házuk előtt álltak és válogatás nélkül integettek valamennyi arra járó autónak. Hangsúlyozom a meccs alatt. Mintha a Barátok közt rajongók a BK alatt egymásnak mesélnék az előző rész tartalmát az erkélyen… Érthetetlen…


- Elég lett volna, ha csak Schwechatnál szállsz le!

Ballack gólja az út menti községek életében azonban rettenetes fordulatot hozott, többen kerékpárral vágtak neki az ismeretlennek, és akadt olyan is, aki felzászlózva tolatott a főúton, hátszéllel büntetve a lobogót a nem megfelelő lobogásért. Térdzoknis lábak csattantak a Gasthofok padlóján és havasi gyopárokon szökdeltek a csodától eleső szurkolók.

A végjáték felé értünk a határhoz, ahol is 10 euróra büntettek azért, mert gyorsabban mentem annál a sebességnél, amit az átmeneti ellenőrzés miatt bevezettek, ugyanakkor az átmeneti ellenőrzés elmaradt.


- Még hogy peches vagyok!

Szinte otthon éreztem magam, akkor is, amikor lesütött szemmel ballagtak le a fiúk a pályáról… Láttam rajtuk a történelmi tapasztalatokat, amik Ferenc Jóskát is elvitték: egy világháborút szerveztünk, aztán azt is elbuktuk, srácok.

Ezt éreztük mi is, mikor kiszálltunk a kocsiból, este indultunk, hogy a gyerek aludjon. Mikor beálltunk garázsba, le is hanyatlott a feje, csak azért, hogy amikor kivettük a székéből felt tudja kiabálni a házat.
Litkai Gergely
legolvasottabb cikkei
Litkai Gergely
legfrissebb cikkei
Litkai Gergely összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.