A Tavaszi Fesztivál úgy hozta ismét a világszínvonalat, hogy már szinte tudomást sem vettünk róla, részben mert lassan természetesnek vesszük, hogy márciusban fantasztikus előadók és szerzők mutatkoznak be nálunk, Nigel Kennedytől Mozartig, részben viszont azért, mert a lakosság jelentős része érintetlen marad ezen eseményektől, mivel nem vevő a magas und elit kultúrára, és hidegen hagyja a jazz vagy az opera.
Felesleges ezért dohogni, a rock is rétegkultúra lesz hamarosan, marad nekünk tradicionális örömforrásunk a könyv, mert olvasni jó, főleg, ha nem túl aprók a betűk, és vannak képek is a szöveg mellett.
Engem kicsit megzavart, hogy két nagyszerű írónőnk is betört a piacra, ráadásul mindkettő Lévai néven, Katalin és Anikó.
Egyikük a dokumentumalapokon nyugvó, enyhén erotikus leányregény műfajában, másikuk pedig a szakácskönyv-univerzumban mutatta meg önnönmagát, mindketten jelentős sikert aratva.
Azt eddig is tudtuk, hogy politikusok könyvét nem azért veszik meg a kvázi olvasók, mert el akarják olvasni az abban található szövegeket, hanem mert jelezni akarják, hogy ők bizony nagyon is egyetértenek a politikussal, és rokonaiknak, ismerőseiknek is meg akarják mutatni, hogy mennyire, ezért a polcra rakják, és időnként rámutatnak.
Lévai Anikó szakácskönyve részben szakácskönyv, részben emberkísérlet: vonatkozik-e a fenti állítás politikusok feleségeire is. A válasz határozott igen, az emberek a politikusok feleségének könyvét is megveszik, polcra rakják, rámutatnak stb.
A következő lépés a politikusok gyermekei és egyéb rokonai körében történő könyvírás lesz, remélhetőleg hasonló sikerrel.
Senki sem versenyezhet azonban Kelemen Annával, aki Havas Henrik segítségével végre a csúcsra ért, és eloszlatta a személyét körbevevő kételyeket. A széles néptömegek eddig azt gondolták róla, hogy buta és szőke, de a bestseller megjelenése után már mindenki tudhatja, hogy buta és szőke, plusz a részletek.
Életének története fényesen bizonyítja, hogy ugyan aki dudás akar lenni, annak érdemes pokolra mennie, de attól, hogy valaki pokolra megy, még nem lesz feltétlenül dudás, lehet, hogy csak pokolra megy, aztán ott marad, vagy visszajön anélkül, hogy bármit is tanult volna. Mielőtt azonban női problémává degradálnánk a vele történteket, gondoljunk arra, hogy milyen szerepet játszottak benne a férfiak. Csak hogy ne legyen olyan jó a kedvünk.