Ha Charles Simonyi egyszer megírja az emlékiratait, az lesz a címe: „Az Ural-2-től a Szojuz TMA-10-ig.”
Karesz még tinédzserkorában - éjjeliőrként - bejutott a Marx Károlyról elnevezett Közgáz számítógéptermébe, ahol az egész emeletet betöltő vákuumcsöves szovjet csodavas duruzsolt. Nyilván itt készült a Word és az Excel első vázlata. A Tolbuhin körútról viszonylag sima út vezetett a Microsofthoz, majd a Csillagvárosba, ahol kiképezték a világ talán legszimpatikusabb asztronautáját. Űrturistának mondják, mert a voucher egy kicsit sokba került. De hasznát vehették, mert négy tudományos programot hajtott végre az űrben, és egypárszor nyilván átprogramozta, majd újraindította Bajkonur, valamint a Szojuz számítógépes rendszerét. Farkas Berci óta ő szólt először hozzánk magyar nyelven a kozmoszból. Soha nem hivalkodott azzal, hogy milliárdos, meg a szoftveripar kulcsfigurája, de azt soha nem mulasztotta el megemlíteni, hogy: magyar. Nem verte a mellét, de ahhoz ragaszkodott, hogy a mellén lévő űrhajósjelvényén rajta legyen a magyar zászló is.
Visszatérése után az első külföldi útja Magyarországra vezetett. Vagyis: haza.
Miközben Karcsi odafenn röpködött, a másik magyar idelenn az Élysée-Palotáért gyúrt. Teljes neve: Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocsa.
A Nagybóchai Sárközy család legutolsó ismert magyarországi állandó lakóhelye a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Alattyán. A Vörös Hadsereg közeledtére a papa innen dobbantott még 1944-ben, és meg sem állt a francia idegenlégióig. Nicolas már odakinn született, és politikus lett. Volt pénzügyi, közgazdasági és iparügyi miniszter, kétszer belügyminiszter, valamint államminiszter is. Egy szót sem tud magyarul. Amikor - még pénzügyminiszterként - először járt hazánkban, egyetlen utalást sem tett magyar származására, ami miatt a politikai ellenfelei odakinn sokat szívatják. Különösen a derék Jean-Marie Le Pen, aki valószínűleg nem tud a családfa egyéb, eklektikus hajtásairól, sőt nyilván még az Egri csillagokat sem olvasta.
Karcsi és Miki még soha nem találkoztak. De nem kizárt, hogy egyszer Pesten, egy körúti kávéház parányi márványasztala mellett majd összefutnak.
Remek Hacsek és Sajó-jelenet lehetne belőle.