Jelentés Gorenjéből

Uj Péter

2007. 11. 21. · Hócipő 2007/24

Nem akarnám, istenér’ se átlépni a Rubikot, ha már a kocka így meg úgy, pláne belelépni kétszer, háromszor, vagy mit tudom én, de tény, ami tény: tudok, amit tudok.

Nemcsak az, hogy el a kezekkel a nemzeti kockázatközösségtől, és hogy ne privatizálják nekem a szolidaritást, mert akkor csak a gazdagoknak lesz vécépapír a kórházban (nem mintha ma nem csak nekik volna, nem mintha nem minden, Magyarországon elképzelhető rendszerben így volna, lenne, lehetne), nemcsak hogy a vidék vérkeringésének letéteményesei, fejlődésének zálogai, a halálra ítélt, mi több: mészárszékre küldött szárnyvonalak, amelyeken műszakonként három bakter nézi napi huszonnégy órában a mozdulatlan szemafort és melegíti a pacalt a szolgálati villanyrezsón, és a világhírű magyar oktatási rendszer meg a minden és a satöbbi, különben is, vigyék innét az egész neoliberalizmust a vérbe, a Thatcher meg a Reagan is hogy tönkretették az országukat, mi, az utóbbi az egész Szovjetuniót, végső soron a mi derék Kádárunkat is, a háromhatvanas kenyerünket, minden, horribile dictu: hanem.

Csupa mélyben szunnyadó energia, csupa elfojtott tehetség, tettvágy, szaktudás és elkötél, amelyet a gaz elnyomó kommunista nácik, zsidók, oroszok, multik, nacionalisták, globalisták, antiszemiták nyomnak el, különben már régen Amerika lenne itten, mit Amerika?!, még inkább Svájc, rögtön, Norvégiával és Dániával együtt, 3 in 1, tejjel-mézzel folyó, fenékig tejfelbe mártott kolbászkerítés. A kánaáni turisták csak irigykedni járnának szervezett csoportokban.

Az autószerelő is megszerelné az autómat, nem pedig barmolná széjjel fogalom nélkül, a gázos is kijönne időben, és értene hozzá, nem találomra csavargatná a csavarokat, és a cukrászdában sem porokból kotyvasztanák a krémest, hanem vennének végre tojást meg vaníliát, ha nem lenne Gyurcsány, Orbán, Demszky, Kóka, Kövér, Áder, Szili, Dávid, Kósa, Wekler, Kuncze meg Sztálin, Rákosi, Hitler, Szálasi, Metternich, Ferenc Jóska, török, tatár, oláh.

Így meg az van, hogy az autópálya annyiba kerül, mintha arannyal futtatnák, és föl kell bontani két héten belül, hogy völgyhíd épül semmi fölött, metró épül ott, ahol a legjobb a tömegközlekedés, ahol meg nincs, ott óriáspláza, és satöbbi, ne menjünk már bele, tényleg, a közhely-Tiborcba.

Pengetem a személyes húrt, akkor, privátim. Minthogy közlekedni évek óta nem nagyon tudok, nem bírok, nem lehet, mert az idióta Demszky meg satöbbi, tehát vásárolok online, azaz vásárolnák, ha.

Vegyünk például egyszerű esetet: autópálya-matrincát. Hogy vágtathassunk aztán a kőröshegyi völgyhídon a semmibe ezerrel. Autópálya-matrincát már lehet interneten is rendelni, hosszú hónapok óta, újabban bevezették a regisztrációt, eddig nem volt, nem érdekes, és régebben hirdetés sem ugrott föl, mert azért tényleg abszurd fölugró hirdetés egy olyan oldalon, ahol autópálya-matrincát tudsz venni száz forinttal drágábban, mint amennyiért kútnál. Világcsúcs ez is, a maga nemében, mint a Leisztinger-gáton gajdoló háromezer szerencsétlen, átfagyott iskolás: drágább (négynapos matrica esetén majd’ tíz százalékkal) az online árusítás, egyetlen központi szerveren, két-három vicces kis programot futtatva, mint országszerte több ezer elárusítóhellyel leszerződni, terminálokat telepíteni, jutalékot fizetni, matricát nyomtatni, kiszállítani, hőpapír a kis nyomtatóba, minden. Mondom, száz forinttal drágább ennél, ha egy weblapra beírsz néhány számjegyet. Logikus.

Vagy színházbérletet vettem minap. (Lehet, hogy csak vettem volna, ez még nem derült ki, mert bérlet sehol, de huszonhatezer forint már eltűnt a számlámról.) Ideális onlineáru, könynyen szállítható, gondoltam, jól kiválasztható, nem kell fölpróbálni, minden, meg is rendeltem, harmadszorra sikerült is fizetni kártyával (egyébként az OTP fizetőoldala annyira zseniális, hogy a böngésző simán megjegyzi a kártyaszámot, a winchesterről bármikor előbogarászható: akkora security hole, mint Bill Gates feje, de boltokban arcképes igazolványt kérnek egy ötezer forintos vásárlás mellé, aláírást, mindent, közröhej), aztán hangos döbb: postai szállítás 1300 forint. Lehet, hogy én már nagyon régen nem járok se színházba, se postára, de ezek szerint vagy a színházbérleteket forgalmazzák másfél méter hosszú ónhengerekben, vagy maguk a bérletek másfél kilósak, és futball-labdányiak. Valami ilyesmi lehet, mert még azóta sem kaptam meg a bérleteket, pedig már két hete kifizettem.

Rendeltem egyébként egy angol divatkereskedő cégtől is, cipőt, szintén interneten, a szállítási költség húsz font alatt volt, öt-hatezer forint körül, tehát összemérhető a színházbérletek 1300 forintos, arcpirítóan magas díjával, megjött négy nap alatt, díszcsomagolásban, ahogy kell. A UPS kihozta. A bérleteket meg még mindig várom. Lehet, hogy be kéne menni a postára, csapkodni az asztalt, vagy valamit.

Ez a külföldről rendelés sem annyira veszélytelen, mert a keménydobozos, nagydarab dolgok kábé felét ellopják valahol a postán, a kollégáimmal szoktunk röhögni kínunkban, hogy él valahol egy postai alkalmazott, aki a legfrissebb divatpólókban fetreng otthon több tucat lávalámpa fényénél, és minden percben más márkás napszemüvegben bámulja a semmit. Ez ellen nagyjából nem is lehet semmit tenni, ez a lopás legbiztonságosabb formája, már a pártfinanszírozáson kívül, be lehet jelenteni, hogy eltűnt, aztán csókolom, nem történik semmi. A naivabb webshopok újraküldik a cuccot, aztán a századik eset után kisatírozzák Magyarországot a szolgáltatási területükről. Menjenek a Négy Tigris piacra az ilyenek.

De ha sikerül átjutni a postán, akkor még jöhet a vámolás, ami megint nagyon érdekes művelet Magyarországon, be kell menni valahová, ahol küldözgetnek ablaktól ablakig, üres folyosókon unatkozó alkalmazottak között bolyongani, amíg hozzájut az áruhoz az ember, valami teljesen irreális összeg leperkálása után, mert ez meg a másik érdekes helyi specialitás, hogy valószínűleg ez az egyetlen ország, ahol alkudni lehet vámból, áfából, több ismerősömnek sikerült, mással meg persze befizettették a 20 százalékos áfát a 15 százalékos körbe tartozó termék után, de hát a vámszabályok speciálisan magyar fejlesztésű, szinte gumis állagáról a kitűnő olajbűnöző urak tudnának csak érdekes dolgokat mesélni.

Az egésszel csak azt akartam mondani, hogy a karácsonyi bevásárlásnak egyetlen ésszerű és takarékos módszere, ha személygépjárművel megcélozzuk az osztrák fővárost, mint Gorenje-futár szüleink. Kompország befagyott a saját hűtőládájába.