Háziszínház

Egy csendes falusi meghökkentése

A politika megöli a kultúrát. Ami nem is lenne baj, mert a kultúra annyira fárasztó. Túl sok benne a mindenféle szó. Rengeteg betűt használ a kultúra. És az nagyon zavaró lehet. A modern festészet meg csupa mázolmány.

A politika legalább szórakoztató és érthető. Meg egyszerű.

És nekünk pont az kell. Az egyszerűség.

Az egyik kormánytag házépítésénél megjelent a munkaügyi felügyelet, és kiderült, hogy a betanított szakembereket feketén alkalmazták. Ez elég egyszerű helyzet. Akkor is, ha ilyesmire itt emberemlékezet óta nem volt példa. Mármint hogy kormánytagot bárki ellenőrizgetne.

Talán ezért is vágott bele az építkezésbe a miniszter. Azt hitte, senki sem háborgatja nyugalmát. Politikailag meg nyilván nagyszerű ötletnek tűnt, hogy a semmi gazdasági növekedés, a növekvő infláció, a lakosság és az állam eladósodása és a megszorítások idején egy kormánytag malteros nadrágban jelenjen meg nyilvánosan.

Annyira sürgős volt, hogy nem lehetett megvárni a ciklus végét. Vagy a felmentést.

Az ellenőrzés eredménye miatt az ellenzék vizsgálatot követelt. Mert nyilván a miniszter személyesen válogatta össze a segédmunkásokat a Moszkva téren.

A miniszter környezete arra hivatkozott, hogy a miniszter csak megrendelte a munkát. Majd egy sajtótájékoztató előtti sajtótájékoztatónak látszó háziszínházi előadáson elmagyarázták, hogy a miniszter ellenfelei sem illatos virágszálák. Amitől minden mindjárt egészen más lett. Nemsokára talán azt is kiszivárogtatják, hogy maga a miniszter nyomta fel saját építkezését, mert annyira komolyan vette az Új Magyarország

kiépítését. Vagy valamelyik másik programot, most hirtelen nem

jut eszembe, melyik lehet a sok közül.

Ha a feketemunkások között netán volt külföldi, akkor az azért fordulhatott elő, mert éppen hatástanulmányt végeztek a munkaerőpiac megnyitása előtt. Vagy mert igenis támogatni akarták a határon túli magyarokat. Ez a szülőföld program. Eljönnek a miniszter szülőföldjére, és felépítik a házát.

Az sem lehet véletlen, hogy nem hallottuk a kopasz bírót sípolni.

Biztos, hogy a kivitelezők mindenről adtak számlát. Elvégre úgy fair.

SZÁMTAN

Az öt matematikai alapművelet: összeadás, kivonás, szorzás, osztás, visszaosztás.

LÁTOGATÓ

„Mondja, mindig ilyen csendes ez a falu?”

Ezt kérdezte a miniszterelnök a helyi lakostól, és menten bemutatkozott.

A kormányfő éppen országjáráson tartózkodik. Meg akarja tudni, mindig ilyen csendesek-e a falvak.

Ez annyira meghökkentő kérdés korán reggel, hogy azonnal meg kell inni egy házi szilvapálinkát. Aztán jöhet a kolbászos rántotta.

Közben nem esik szó politikáról. Mert abból a kormányfőnek is elege lehet.

Az utcán szinte mindenkit megállított, és elbeszélgetett velük. Csak egy rohanó kerékpáros nem elegyedett szóba vele. Őt majd egyszer megtalálják, megállítják, és megkérdezik, ugyan miért nem állt meg megilletődni.

„Mondja, mindig ilyen csendes ez a falu?”

Mit válaszolhatott erre a megkérdezett? Mosolygott és kezet nyújtott? Megilletődötten közölte, hogy „köszönjük, jól vagyunk”?

Vagy azt mondta, hogy ez semmi, miniszterelnök úr, egyáltalán nem csendes ez a falu, a Karcsinál például sivalkodnak a disznók. Vagy hallaná, amikor a boltos veri a feleségét, na, akkor egyáltalán nem csendes a falu.

Amikor a Kovácsék lakodalmán kitört a verekedés, mert a menyasszony inkább a kis Szabóval szökött meg, akkora volt a felfordulás, hogy csak a tűzoltófecskendővel lehetett szétválasztani a családokat.

Ellenben elég tiszta a levegő nálunk, és viszonylag ritkán jár erre politikus. Csapatokban például sohasem. A vetési varjak nagyobb kárt okoznak. Igaz, olyat még nem láttunk, hogy politikusrajok lepjék el a szántóföldeket.

„Mondja, mindig ilyen csendes ez a falu?”

„Lószart. Csak amikor műveleti terület.”