Falon belül

Mi a különbség Afganisztán és egy konzerv között?

Mintegy két napot állítólag Afganisztánban töltöttem. De vannak kételyeim, mivel főleg német egyenruhásokat, a Kabaré főcímdalát fütyülő minisztert és szögesdrótot láttam. A tábort csak fegyveres kísérettel lehetett elhagyni. És mindig visszavittek.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter meglátogatta az Afganisztánban állomásozó magyar katonákat. A magyar tábor, a Camp Pannonia, a legmagyarabb nevű afganisztáni településen, Puli-Humriban található. Nyilván addig marad ott, amíg a térképen fel nem fedezik Hajdúnánás-Humrit.

A magyar katonákról mindenki elismeréssel beszélt. Például, hogy jól és hatékonyan végzik feladataikat. Ami az országról egyre kevésbé mondható el. Talán valaha volt Magyarországon kétszázvalahány hatékony ember. Erre föl elmentek Afganisztánba. És egy ideig ott maradnak.

Afganisztánban mindenki azt mondta, hogy szereti a magyarokat. A kormányzó is azt mondta, hogy szereti a magyarokat. Nem tudom, mennyire mérvadó annak véleménye, aki saját rokonságából kénytelen testőrséget verbuválni, én mindenesetre hinni akartam neki. Olyan hosszan beszélt, hogy jobbnak láttam nem tanúsítani semmiféle ellenállást.

Mindenesetre az afganisztáni viszonyok között nagyon sikeres kormányzónak számít. Már kilenc hónapja van a posztján úgy, hogy még nem váltották le, és nem is lőtték le.

Igaz, Kabulban mintha azt mondta volna valamelyik hivatalosság, hogy a kormányzó az unokaöccse. Megnyugtató, hogy Afganisztánban is pont a tehetséges embereknek vannak rokonai.

Természetes, hogy az afgánok szeretik a magyarokat. Elvégre annyira hasonlítanak. A magyarok Ázsiából származnak, az afgánok Ázsiában maradtak. És egyik nép sem járt jól.

Nincs tengerük. Nem szereti őket a környezetük. Ők sincsenek elragadtatva környezetüktől. Ennek ellenére az afgánok és a magyarok békések. Legfeljebb csak a bajkeverőket meg a hazaárulókat nem szenvedhetik. Akik jellemzően mindig egy másik törzsből vagy egy másik pártból kerülnek ki.

Az afgánok annyira szeretik a magyarokat, hogy csak jóval a küldöttség elutazása után lőttek a táborra, meglehetősen pontatlanul.

Az utazásokhoz egy teherautóra szerelt, páncélozott konténerbe kellett bemászni. Az ülésekbe német katonák szíjaztak, ami senkit sem hagyna hidegen. A konténer állítólag hetven kiló TNT robbanásának is ellenáll. A németek tényleg nagyon vigyáztak, nehogy kárt tegyek az afgánokban.

Afganisztán nekem egy nagy, belülről főleg szürkére festett konténert jelent. Abban különbözik egy konzervdoboztól, hogy az legalább elméletileg kinyitható.

Szekeressel Horváth Ágnes egészségügyi miniszter is Afganisztánba utazott. Ami azért is jó volt, mert így hárompercenként mindenféle szövegkörnyezetben azt lehetett mondani, hogy „vizitdíj”. Ez pont olyan vicces volt, mint most leírva. Úgy tűnt, ennyit értettünk meg abból, amit egészségügyi reformnak neveznek. Nem vigasz, hogy az afgánok még kevesebbet értenek belőle.

Az egészségügyi miniszter egy klinika alapkövét helyezte el. A megálló tehát adott. Előbb-utóbb a metró is megérkezik.

A minisztert a helyszínen akkora árok várta, hogy félő volt, valójában alapnőletételre készülnek.

Afganisztánban nincs egészségügyi reform, mert egészségügy sincs. Szörnyű nevű betegségek ugyan vannak, és orvosok is, de rendszerré nem áll össze a kettő. A több-biztosítós rendszer azt jelenti, hogy aki teheti, több fegyverrel biztosítja magát.

A nyugdíjreform sincs napirenden. Az afgánok nem élnek elég sokáig ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatár emelése miatt idegeskedhessenek.

Elrepültünk Kabulba is. Nem zárom ki, hogy miután tárgyalt a védelmi miniszter helyettesével és mielőtt találkozott Hamid Karzai elnökkel, Szekeres feloszlatta és újjászervezte a kabuli alapszervezetet is.

Kabulban kiderült, hogy a spanyol légierő gépe, amelyikkel repültünk, elromlott. Valami olyasmit hallottam, hogy „hajtóműprobléma”, de vagyok annyira alapos betanított médiamunkás, hogy utánajárjak. De ha azt jelenti, amit gondolok, akkor kicsit ideges vagyok. A spanyolok Heratból küldtek egy másik gépet. A milliárdosoknak azt tudom ajánlani: csak akkor vegyenek spanyol katonai repülőt, ha mindig a közelben állomásoztatnak egy bázist is.

Kabulból a repülők elsötétítve szállnak fel. Persze csak este, mert akkor van értelme a sötétnek. A személyzet éjjellátókkal pásztázza a földet. Talán elsőként akarják látni a kilőtt rakétákat. Aztán valahogy megpróbálnák eltéríteni. Ha pedig nem sikerülne, felkapcsolnák a villanyt.

Kissé feszült felszállás volt. Majdnem annyira kínos, mint egy elnyújtott plenáris ülés. Horváth Ágnes aludt közben. Szóval, az ellenzék ne reménykedjen.

Erőt, egészségügyet. Oszolj.