Gyorsulási
Andrassew Iván
2007. 10. 25. · Hócipő 2007/22
Támogatom Gyurcsány Ferencet! Legalábbis abban, amit a közlekedési rend törvényesítésében tervez. Bár az is lehet, hogy úgy jár, mint Gorbacsov az alkoholtilalommal, hiszen a magyaroknak olyan a száguldozás, a be nem kötés meg a kicsitpiásan vezetés, mint az oroszoknak a folyékony reggeli bánat.
Az emberi hülyeség a motorizáció megjelenése óta gyorsulási versenyben van, önmagával. Ha valaki azt mondaná, hogy egy járványban nemsokára meghal a Földön milliónyi ember, és nálunk is pár falunyi népség, plusz annak többszöröse marad nyomoréknak, az emberek bezárkóznának, vagy tüntetgetnének a jó levegőn. Mindenesetre az ellenzéknek jó kis összeesküvés-elméletes, mongyonlés forgatókönyve lenne a járvány végére.
Nem emlékszem mostanában, a háborúkat és a spanyolnáthát leszámítva, olyan járványra, amelyik több áldozatot szedett volna, mint a közlekedés. Bár a háborúkban alighanem jóval kevesebben vesznek oda. De az emberi elme nagyon különös. Én például reggel fölkelek, berakom a tasiba az uzsonnámat, amit a feleségem készít hajnalban, és belevetem magam a mozgó acélfolyóba. Ha végiggondolnám, hogy ötven százalék az esélye annak, hogy még egyszer látom őt, soha nem indulnék el. Mert vagy megölnek, vagy nem. Ha krokodilok meg cápák lennének a dübörgő, büdös fémfolyóban, nagyobb lenne az esélyem. Ráadásul többnyire olyan emberek gyilkolnak, akik bolondok. Súlyosan terheltek. Mert aki iszik, ha autóval van, vagy a megengedettnél jóval gyorsabban hajt, az nem normális ember. És itt van mindjárt az első javaslatom: tessék szíves lenni elmegyógyászati vizsgálathoz kötni a jogosítványt! Az autó fegyver, gyilkos szerszám, ha olyan ember vezeti, aki ölni akar, vagy nem tudja, de ölni akar. Bár az is lehet, hogy csak magát, és mit tehet róla, hogy mi is pont ott vagyunk. Ma nincs olyan autó forgalomban, amelyik ötven kilométernél magasabb sebességnél megvédené az utasokat - a gyalogosokról, a motorosokról, a biciklistákról nem is beszélve.
Az emberiség akkor rontotta el, amikor nem vette észre, hogy a sebesség növekedésével az ember teljesen védtelen lett. Akkor kellett volna meggondolni, hogy engedjük-e gyártani azokat a masinákat, amelyek nyilvánvalóan nem védenek meg semmitől, viszont elképesztő sebességre és pusztításra képesek. Teremtettünk egy olyan szükségletet, amitől nem tudunk megszabadulni, viszont gyilkol és pöfög: hamarosan megöli a Földet. Ha a Földön normális kormányok lennének, közösen bejelentenék, hogy húsz év múlva betiltanak minden gázkibocsátó magánjárművet, öt év múlva pedig a sebességhatár 50 kilométer az egész Földön. Elkobzás terhe mellett. És punktum. Persze ez lehetetlen, de nem is mondta senki, hogy normálisak a politikusok. Pedig az elkobzás jó eszköz lenne most is. Nem értem, hogy ha pár karton cigarettával követek el csempészéses, tehát senki életét közvetlenül nem veszélyeztető bűncselekményt, akkor elkobozzák a kocsimat, ha közlekedési bűncselekményt követek el, akkor nem. Pedig ez visszatartó erő lenne például az apuka kocsijával diszkózó, fölöttébb veszélyeztetett és veszedelmes fiúcskáknál.
Most fölmerül, hogy esetleg az önkormányzatok is hozhatnának helyi érdekű közlekedési büntetőrendeleteket. A falumban évekkel ezelőtt fölvetettem a polgármesternek, hogy vegyünk egy masinát, fényképezzük az utcában negyven helyett nyolcvannal, százzal száguldozókat, és tiltsa ki őket a faluból - legalább egy-egy hónapra. Igen kínos lenne, ha a derék tulajdonosok minden reggel a határtábláig bandukolnának, ha dolgukra indulnak a városba. Persze a polgármester azt mondta, hogy erre nincs joga. Talán most majd lesz.
Nem is olyan régen volt egy internetes vitám a motorosokkal, mert megjegyzéseket mertem tenni rájuk. Fenyegettek, átkoztak, a leszármazottaim halálát kívánták. Bár tudom, hogy a motorosok elenyésző része viselkedik elmebeteg módjára az utakon, az is untig elég ahhoz, hogy egyrészt megkeserítsék, másrészt veszélyeztessék a normálisnak mondható emberek életét. Nyilvánvalóan örökös bizonyítási kényszerben élő, egyébként meglepően feszült, morcoska emberek. Ha mással nem, hát azzal hívják föl magukra a figyelmet, hogy jó ropogós kipufogóval járnak: dögöljön meg mindenki, aki aludni vagy csak élni szeretne. Meg is döglünk, lassan, a zajstressztől például. A múltkor megtudtam, hogy mivégre száguldozhatnak szabadon kétszázzal az utakon. A rendőrök azt mondják, hogy nem lehet őket megfogni, mert hiába fényképeznek, elöl nincs rendszám, viszont a fejük sem azonosítható a bukósisak miatt. Hátul meg elég, ha fölhajtják vagy szélrezgősre állítják a rendszámtáblát. Érdekes, senkinek nem jut eszébe, hogy vagy előre kell tenni egy jó, szembenézős rendszámot, vagy a bukósisakra egy azonosítót. Ha a rendőröknek lehet - és nagyon jó, hogy megköveteljük -, akkor a rendőröknél hétköznap kicsit veszélyesebb motorosoknak miért nem? Megnéztem, nyugodtan föl lehet tenni homlokirányban, öntapadós megoldással. Meg esetleg a tarkó fölé is egyet. Minden motoros kapjon a jogosítványa mellé egy számot, és azt legyen köteles viselni. Magán, vagyis teljesen mindegy, kinek a járművén.
Van még pár ötletem, de megvárom velük Gyurcsányt. Vagyis azt, hogy komolyan gondolja-e, hogy mégiscsak meg kellene menteni pár életet, ha már valaki egy teljesen megtébolyodott nép miniszterelnöke. Vagy leáll a száguldást kedvelő frakciótagokkal alkudozni.