Előre rongált sírkövet tessék!
A direkt marketing esélyei a temetkezési iparban
Makai József
2005. 08. 17. · Hócipő 2005/17
Arra gondolt már, hogy táncosnők is legyenek a
temetésén?, kérdezte Rozgovics, az agilis temetkezési vállalkozó, és ez
meglepett. Korán érkezett, váratlanul, továbbá nem készülök halni. És
ezt közöltem is vele.Nem készülök halni, mondtam.
Ó hogyne, hogyne. Uraságod nem készül halni, persze. Megértem én ezt. Hogy őszinte legyek, én se készülök, mondta Rozgovics bizalmaskodva. De attól az embernek még gondolnia kell a jövőjére.
Én a jövőmre máshogy gondolok, mondtam.
Elég sokan így vannak vele. Ám a statisztika az én érvelésemet támasztja alá. Nagy bizonyossággal állíthatom, hogy mindannyiunk jövője gakorlatilag ugyanaz. Ezért, amennyiben táncosnők is kellenek, most kell foglalásukat elintézni, mert később, ugye, aligha jut eszébe. Vagy inkább popzenekart szeretne? Esetleg népszerű tévés műsorvezetőt?
Semmi ilyet nem akarok, mondtam.
Akkor csak egyszerűen temetést? Semmi akadálya. Bár elég snassz. És annak árából nem tudok engedni. Az extrákat viszont jutányos áron számítanám, mondta Rozgovics.
Engem ez nem érdekel.
Úgy? Tehát rutinos alkudozó. Ám legyen. Mennyit szánna temetésre? Hozzávetőlegesen... Lehet, hogy meglepődik, hogy mennyivel többet kihozok kevesebből... Szeretné például, ha a temetésen kiderülne, hogy jó ember volt?
Ki nem szeretné?
Meglepődne, ha tudná, menynyien nem igénylik. Pedig olcsón számítjuk. A beszéd végén még a jelenlévők is hajlamosak elhinni, hogy amit hallottak, igaz.
Rozgovicsot csak súlyos sértések árán tudtam eltávolítani. Öt perc sem telt el, amikor csengettek: alacsony, köpcös férfi állt az ajtóban, erősen izzadó homlokát zsebkendővel törölgetve. Szertartásosan meghajolt, és miközben átnyújtotta névjegyét, közölte: Horváth vagyok, Elemér / Eltemetem feleannyiér’. Majd ismét meghajolt, és elment. A lépcsőfordulóban hátrasandított, elkezdek-e tapsolni, egy vállrándítással tudomásul vette, hogy a tetszésnyilvánítás elmarad, és elment.
A következő vállalkozó korszerű üzleti technikát alkalmazva, csak a keresztnevét közölte, miután ajtót nyitottam neki.
Jónapotszerbusz, Zoltán vagyok, miben segíthetek? Zoltán vagyok, jelentős nemzetközi temetkezési cég koporsóbrókereként állok rendelkezésedre, Zoltán vagyok.
Zoltán, hagyjál békén, mondtam.
Hallom, amit mondasz, Zoltán vagyok, miben segíthetek, miközben előnyös ajánlatom van számodra. Javaslom, ha pont velünk kötnél szerződést, mert éppen jól járhatsz. Zoltán vagyok. Állok rendelkezésedre.
Ne fáraszd magad, mondtam, de az ajtót nem tudtam becsukni, mert Zoltán betette a lábát, és azután sem vette el, hogy csontjai elkezdtek ropogni.
Hallom, mit mondasz. Ezért van egy ajánlatom a te számodra. Ajánlom, velünk temetkezz. Nemzetközi cégünk számos nagyszerű referenciával rendelkezik, egész parcellák nyugszanak elégedetten, Zoltán vagyok, miben segíthetek. És esetleg részletfizetést is felkínálok.
Zoltán, az anyád keservit. Élek, mondtam a lehető legtárgyszerűbben.
Hallom, amit mondasz. Látom is, amit mondasz. Itt állsz előttem, élve. Zoltán vagyok, miben segíthetek, hiszen a legjobbkor érkezem. Nemzetközi cégünk nemzetközi felmérései igazolják, hogy a legkönnyebb az élőkkel megegyezni. Ezért merem ajánlani előre rongált sírkompozíciónkat.
Az milyen?, kérdeztem.
Élethű, mondanám, ha ebben a szakmában markentinges megfontolásokból nem kerülnénk az ilyen kifejezéseket. Műszaki részlegünk eleve megrongált sírkövet mintáz...
Minek az?
Önvédelem. Zoltán vagyok. Nemzetközi tapasztalataink igazolják, hogy a sírok tetemes százalékát megrongálják. Aki viszont olyanban nyugszik, ami megrongáltnak néz ki, az valóban nyugodt lehet, Zoltán vagyok, ha érted, mire gondolok, mert a vandálok szerint majd nem lesz értelme hozzányúlni. Bizonytalan időket élünk, Zoltán vagyok, és türelmetlen. Szerződünk?
Zoltán. Takarodjon.
Hallom, amit mondasz. Miben segíthetek? A tudományos munkásság érdekel esetleg? Cégünk nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően egzotikus államok tudományos akadémiáinak tagságát is el tudjuk intézni. Díszplakettel, amire az utódok is büszkék lehetnek... Vagy inkább az élsportolói múlt érdekel?
Az élsportolókra mindenki emlékszik...
A hetven évvel ezelőttiekre? Ugyan...
Zoltán, a sírba viszel, mondtam.
Rendben. Megoldható az is. De előre kell fizetni. És készpénzben.