Akárcsak a többi Menzel-film után, az ember most is kirohan a nézőtérről, és rögtön beül a legközelebbi sörözőbe, hogy a kemény habok fölött töprengjen el azon: miért is nem nyúlt a kamerához immár 10 esztendeje a cseh mágus? A második korsó után jöttem rá! Elhúzódott a casting, amelynek során Bohumil Hrabal alteregóját kereste, s végül meg is találta Oldrich Kaiser személyében.
A félmennyei páros eddig már öt nagyot dobott a filmvásznon, aminek kapcsán nemcsak Hrabal lett még világhíresebb, de Jirí Menzel nevét még olyan országokban is megtanulták, ahol az írógépeken nincs kalapos „r” betű. A rendező úgy nyilatkozott, hogy a 70-es években íródott, és akkoriban betiltott Hrabal-mű három-négy mondatából is lehetne egy egész filmet csinálni, de ő belevágott az egészbe, bár tudta: a celluloid lehetőségei végesek. De amit lehetett, azt beletett ebbe az örömmoziba.
Már a rövid nyitóképsor is nagyon sokat elmond a 20. századi Közép-Kelet-Európa történelméről; a háború után 15 évi börtönre ítélt főhős amnesztiával szabadul. 14 év és 9 hónap után…
- Budapest megint lemaradt!
Tartózkodási helyéül Csehszlovákiának azt a határkörzetét jelölik ki, amely a háború előtt/alatt/ után sajátos lakosságcserék terepe volt, így most már szinte senki sem lakja. A világgal megbékélt, büntetett előéletű öregúr itt fut össze egy fiatal rumlis csajjal, aki felidézi benne a régi szép időket. Amelyek valójában csak Menzelnek köszönhetően lettek szépek, hiszen a finom művű képsorok főleg gazdagon terített asztalokról, gyöngyöző pezsgőspoharakról, habzó söröskorsókról és röpködő pénzkötegekről szólnak. No meg arról, hogy senki a világon nem tud olyan bájosan ábrázolni egy kuplerájt, mint Jirí. De mindez csak látványos díszlete egy törekvő, ám valójában a történelemmel sodródó, opportunista pikolófiú karrierjének. Az alacsony termetű, törekvő pincér egyetlen vágya, hogy milliomos legyen.
Menzel amúgy a filmet - ujjgyakorlatként - telerakta olyan jelenetekkel, amelyeket a filmfőiskolákon/egyetemeken még hosszú évekig úgy fognak citálni, mint azt a bizonyos, meztelen popóra nyomott bélyegzőt a Szigorúan ellenőrzött vonatokból.
- Szóval sajtburger lesz, nagy kólával?
A német megszállást idéző részekben aztán Menzel a filmes arzenál összes fegyverét beveti, de még a naturalista részleteket is hallatlanul finoman rajzolja. Csupán jelzi: mennyivel felszabadultabban lehet szeretkezni egy békebeli piros lámpás házban, mint a Führer portréja alatt, vagy: milyen nehéz fajnemesítés céljából maszturbálni, ha közben odakinn talán éppen a Heydrich-merénylet elkövetőit lökik a kivégzőosztag elé.
Menzel még azt is elérte, hogy a fajtenyészetre fogott, amúgy igen csinos germán lányok meztelen fürdőzésében nincs semmi erotikus, viszont egy málnaszörppel leöntött, ringó csípőjű leány körül döngicsélő méhecskék szinte pornográf olvasatot kapnak.
A Hrabalra kísértetiesen hajazó főhős fiatalkori énjét a bolgár Ivan Barnev alakítja, Menzel itt is tutira ment: a fiúval már évek óta dolgozik a szófiai színpadokon. Az igényes szereposztást dicséri, hogy játszik a filmben egy Oscar-díjas is, Szabó István személyében, aki - sajátos színészi eszközeivel - egy tőzsdecápát domborít. (Nyilván barterről lehet szó, mert Szabó Rokonokjában meg Menzel szerepelt!) A stáblistával kapcsolatban még egy dologban biztosak lehetünk: a filmben szerephez jutott a Cseh Köztársaság és Prága minden - színészi képességekkel rendelkező - jó nője! (Eszenyi Enikőt nyilván nem lehetett egyeztetni.) Az ilyen válogatásban Menzel verhetetlen: már több formás popót indított el a világkarrier (olykor diplomáciai karrier) útján.
- Miért kellene elhatárolódnom?
Menzel mostanában gyakran megfordul Pesten, rendez. Van mit tanulni tőle, meg irigyelni való is. Ami legfőképpen irigyelhető: a természetessége, az emberszeretete, a naiv bája és jóindulata.
Az Őfelségében visszatérő motívum a tükör. A főhős minden jelentős eseménynél előveszi a nagytükröt, és amikor visszatekint életére, akkor is tükrökkel rakja körül magát. Menzel azt üzeni: bele kell néznünk a tükörbe, de ezt csak megbocsátó iróniával tehetjük. S a megtisztított tükör ott csillog az újra beindított söntéspult mellett, a sörcsap fölött.
Mert a Hrabal-Menzel duó mély hittel vallja: a világ a három P körül forog! A harmadik P - jelen esetben természetesen - egy korsó Pilseni!
Egészségükre!
- Egészségedre, Bohumil!