Erős pár a mi Istenünk

A pókerben - nagyon helyesen - nem különítik el a férfiakat és a nőket, mert abból indulnak ki a versenyek szervezői, hogy a férfi- és női agy között nincs olyan különbség, ami indokolná ezt.

Ennek ellenére a pókert általában férfias játéknak tartják a külső szemlélők, kiindulva azokból a műalkotásokból, melyekben kalapos, borostás cowboyok ülnek az asztalnál, és köpködve, szivarozva, whiskyzve pókereznek, majd a megfelelő lélektani pillanatban lelövik egymást. Ez a kiindulópont annyiban nem téves, hogy a Vadnyugaton kétségtelenül ritka volt a pókerező nő, hiszen ott még komoly súllyal esett latba a fizikai erő és a vérszomj egy-egy parti lejátszásakor, nem beszélve a helyszínekről, ahová tisztességes nő be nem tehette a lábát. (Ez egyébként megérne egy külön értekezést, hogy azok a létesítmények, ahová tisztességes nő nem mehetett, nem mehet be, miért jelentenek megfelelő terepet egy tisztességes férfinak, pontosabban, miért számít tisztességes férfinak az, aki ilyen helyeken megfordul, de ezt a feladványt nem most fogom megfejteni.)

Amerikai pókerelméleti szakemberek már rég kimutatták, hogy a nők viszonylagos szereplése a nagy pókertornákon mindössze annak tudható be, hogy még mindig ritkán fordul elő a családokban, hogy a hétéves leánykát bevonják apuci péntek esti kártyapartijába, ezért némi hátránnyal indulnak, azonban ezt a hátrányt elég hamar ledolgozzák, és aztán már ott is ülnek az asztaloknál, és nézünk bután, amikor besöprik a potot.

Jelenleg két téveszme kering a pókerasztalok körül a nőkről, és mindkettő folyamatosan szorul vissza, mivel a valóság nem hajlandó alátámasztani.

Az egyik, hogy a nők szuperfeszesen játszanak, azaz csak prémium lapokkal hajlandók harcba bocsátkozni, egyébként pedig eldobnak mindent, ami a kezükbe kerül, tehát biztosra mennek, játékukban nincs fantázia.

Személyes tapasztalataim alapján ezen téveszme kialakulását annak tudom be, hogy még mindig elenyésző számban ülnek a pókerasztaloknál, és amennyiben nyolc férfi közé bekerül egy nő is, onnantól kezdve kiemelt figyelmet kap, amitől valóban befeszül kissé a játéka, főleg ha nemrégiben kezdte pókerkarrierjét.

Ugyanebben a helyzetben egy férfi is szuper-feszesen játszik eleinte, de senki sem figyel rá az asztalnál, mert eleinte mindenki feszesen játszik, aztán vagy lelazul, vagy nem, megy a játék, örülnek, ha veszít, nem örülnek, ha nyer, de ilyen a póker, bébi, a dolgok folynak normális medrükben.

A nők pont úgy játszanak, mint a férfiak, de amennyiben tovább és nyomatékosabban figyelik őket, tovább maradnak feszesek, mivel nem akarják, hogy ujjal mutogassanak rájuk az asztalnál, ahogy senki sem akarja, és eleinte hajlamosabbak a tutival bemenni a partiba, naná.

A másik közelítés szerint a férfiak másképp játszanak nők ellen, mint férfiak ellen.

Ez részben igaz, magam is találkoztam már olyan játékossal, aki képtelen volt szokásos aljas és hatékony stílusát hozni, ha nővel állt (ült) szemben, azonban ezért a nőket hibáztatni nem túl logikus gesztus.

A nők természetesen kihasználják, ha észreveszik, hogy valaki túl udvarias emeléskor és megadáskor, persze hogy kihasználják, elvégre ők is nyerni akarnak a pókerben.

A legtöbb férfi azonban pont úgy játszik nők ellen, mint férfiak ellen, fel sem néz, csak emel, megad, csapdázik és fékez, aztán elnyeri a kasszát, és nem érdekli, hogy nőtől nyert-e vagy férfitól.

Nem igaz tehát az sem, hogy a nők akkor eredményesebbek a pókerben, ha a férfiak előreengedik őket, bár a férfiak szeretnék ezt bevésni az agyakba, azonban leginkább a szőlő savanyúságáról van szó, hiszen az is bőven idegesítő, amikor csak simán kiesünk egy versenyről, de amikor egy nő ejt ki, akkor muszáj kitalálni valami idióta magyarázatot, mert alapvetően bunkó és hímsoviniszta társadalmunkban ehhez külön indok szükségeltetik, elvégre egy nő azért, mert jobban játszik, nem győzhet le egy férfit.

Egyre több nő pókerezik, és egyre több nő ér el olyan eredményeket, amelyekre férfiak milliói vágyakoznak, de képességeik és szerencséjük sohasem fogja hozzásegíteni őket.

A World Series of Poker Europe main eventjét Londonban egy tizenkilenc éves lány nyerte meg, díja egymillió font. Ezt az összeget mi csak a réges-régi zenei műsor címéből ismerhetjük, de igazán felfogni még én sem tudom, pedig elég hatékony fantáziával rendelkezem.

Annette Obrestad már veteránnak számít az online póker világában, tizenöt évesen kezdett az interneten pókerezni, és azóta abba sem hagyta. Ott nincsenek nők, nincsenek férfiak, illetve tökéletesen mindegy, hogy valaki férfi vagy női név alatt játszik-e, mivel sokan direkt női nevet választanak, hogy megtévesszék ellenfeleiket, illetve viszont - semmi sem biztos.

Első freerollján kilenc dollárt nyert, azzal kezdett el játszani, gyarapítgatta, növelgette, folyamatosan nyert, például egyszer 163000 dollárt, ami elég szép összeg.

A korhatárok miatt csak tavaly kezdett élő versenyeken is indulni, idén pedig megnyerte a legrangosabb pókereseményt Európában, olyan játékosokat utasítva maga mögé, mint Gus Hansen vagy Daniel Negreanu.

Az eseményeket a worldseriesofpoker.com online közvetítésében követtem, de a döntő asztalt már nem láttam, mivel be kellett volna fizetni húsz dollárt, és momentán nem volt annyi a számlámon.

Norvégia most büszke rá.

Norvégia egyébként az az ország, ahol nyilvános helyen értelmes ember nem kezdi fejtegetni a női és férfiagy közötti különbséget, mert a későbbiekben senki sem fogadná a köszönését.

Biztos azért, mert hideg van.