Ráma hídja
Váncsa István
2007. 09. 26. · Hócipő 2007/20
Nem lesz hajózható csatorna India és Srí Lanka között, minthogy Ráma hídját nem szabad megbolygatni.
Legalábbis ez volt a helyzet pár héttel ezelőtt.
Srí Lanka az indiai félszigetről vált le egykoron, de a kontinenssel ma is összeköti egy körülbelül harminc kilométer hosszúságú sziget- és homokzátony-láncolat, a Ráma széthu (Ráma hídja), aminek folytán India csúcsát nem lehet körbehajózni. Meg kell kerülni egész Srí Lankát, ez jó ezerkétszáz kilométeres kitérőt jelent, sok pénz, sok idő. Viszont a zátony nem valami széles, ergo kézenfekvő volna csatornát kotorni rajta keresztül, miáltal is a hajók átkelhetnének, Dél-India gazdasági élete ettől föllendülne, vége szakadna a nélkülözésnek és a nyomornak, legalábbis a Sethusamudram Shipping Channel Project támogatói szerint.
Ám az élet nem egy rózsalugas.
E hó tizennegyedikén adta hírül a BBC, hogy az ellenzékben lévő Bharatiya Janata párt frontális támadást intézett a kormány ellen, amely - íme - milliók hitét tiporja lábbal, egyidejűleg keményvonalas hindu szervezetek zárták le a főútvonalakat szerte Indiában, egyebek közt a fővárosban is.
Ráma hídját ugyanis Ráma építette, Visnu földi megtestesülése - avatárája -, vagyis egy emberbőrbe bújt főisten, mondják a jámbor hinduk, márpedig amit isten alkotott, azt ember meg nem piszkálhatja.
Inkább a hajók kerüljenek.
Nyájas olvasóm teljes körű tájékoztatása érdekében néhány dolgot most el kell mondanom.
Ráma hídverői érdemeit illetően egyetlen forrás létezik, a Rámájana, erre hivatkoznak a jámbor hinduk is, minthogy csakis itt van leírva, hogyan épített Ráma hidat India és Lanká (Srí Lanka) között.
Hogy precízek legyünk, sehogy.
Még az alapötlet se az övé, hiszen a Rámájana szerint „szóval fordult Rámához a legügyesebbik majom: »A nagy hidat megépítem a halak lakhelye fölött atyámtól nyert tudásommal. «”
Vagyis az egészet egy majom találta ki.
„Ekkor Ráma parancsára a nagy majmok százezrei felugrottak, s az erdőség felé száguldottak vigan. […] A szorgalmas kezű majmok rakták a hidat szaporán.”
Majmok is építették meg.
„Egyik mérővesszővel mért, léptékkel lépett másikuk.”
Ők is tervezték.
A hidat tehát majmok találták ki, majmok tervezték, majmok építették meg. Maga Ráma ember volt, ám némelyek szerint belül isten, tehát olyasféle, mint Orbán; az ő híve és vazallusa volt Szugriva majomkirály (olyasféle, mint Semjén); a hidat pedig Szugriva alattvalói, a „fáradatlan, ujjongó, elefánt-nagy” közmajmok hozták össze. Első nap tizennégy mérfölddel készültek el, második nap hússzal, a harmadik nap huszoneggyel, a negyediken huszonkettővel, az ötödiken huszonhárommal, és evvel el is érték a túlpartot. „A páratlan majom-tigris, Visvákarman dicső fia, atyja méltó hasonmása, így vert hidat a tengeren.”
A Rámájana időszámításunk előtt körülbelül 500 és 100 között jött létre, de, mint látjuk, 2007-ben is politikai tőkét lehet kovácsolni abból, hogy a Ráma széthut Ráma építette (vagy a majmok, mindegy), emberek tíz- és százezrei mennek ki az utcára, zárják el a főútvonalakat, és rázzák az öklüket az ateista kormány ellen, amely, íme, Ráma hídjára tör. (Jut eszünkbe, a képződményt Ádám hídjának is nevezik, ám ez nem a keresztény hagyományból jön, mint hinnők, hanem az iszlámból, ám ez most tényleg nem számít, csak úgy mondjuk.) Nemcsak analfabéta tömegekről van szó, a lakosság legiskolázottabb része is komolyan gondolja, hogy a Ráma széthu néven ismert akármit elefántméretű majmok konstruálták, amit pedig a majmok raktak öszsze, azt ember széjjel nem szedheti.
Vagy ki tudja.
Az indiai központi kormány keresetet nyújtott be a madrászi legfelsőbb bíróságra, avval a céllal, hogy a bíróság mondja ki, mi a frász ez a Ráma széthu valójában, übermajmokból álló utászdandár építménye, vagy természeti képződmény. India ugyanis működő demokrácia, ahol az igazságszolgáltatás függetlensége és tekintélye megkérdőjelezhetetlen, és ahol ennek megfelelően természetesnek tűnik, hogy vitás kérdésekben a bíróság dönt. Aztán amikor kitört a balhé (nem mellékesen olyan hinduk is tiltakoztak a projekt megvalósítása ellen, akik nemzedékek óta élnek a nyugati világban, és esetleg a Massachusetts Institute of Technologyben tanítanak), a kormány visszavonta a keresetet.
Ez még hagyján, de az Archaeological Survey of India is visszavonta a keresethez csatolt szakvéleményét, amelyben, talán kevéssé meglepő módon, nem a majmos verzió mellett foglalt állást.
Ha ugyanis a tömegek nem fogadják el, hogy ez itten egy természeti képződmény, akkor nem fogadják el, a nép szava isten szava. Semmit nem lehet véghezvinni központi elhatározással, úgy, hogy a tömegek nem támogatják, hanem direkte ellenállnak - ez nálunk új felismerésnek számít, de egy demokráciában közhely. Ott a Planck-állandóról is lehet tárgyalni, induljunk ki a ma ismert értékből, aztán majd meglátjuk, a demokrácia a folyamatos egyeztetések és kölcsönös kompromisszumok dinamikus rendszere, persze a végén úgyis a 6,626176×10-34 J×s értékhez jutunk el, viszont addigra az érintettek megkedvelik a Planck-állandót, és ettől valamelyest bársonyosabb lesz a világ.
Szeptember tizennegyedikén az indiai központi kormány bejelentette, hogy Ráma hídjához egy ujjal se nyúl, ám a csatornát evvel együtt megépíti, az új szempontok szerinti megvalósíthatósági tanulmányok már készülnek is. Mármost a föntebb leírtakból nyilván világosan kiderült, hogy a hajózás útjában egyes-egyedül Ráma hídja áll, tehát a csatorna csakis azon vezethet keresztül, azaz teljesen nyilvánvaló, hogy annak, amit az indiai kormány mond, európai ésszel meggondolva egyáltalán semmi értelme nincs.
Viszont e sorok írója valamikor régen tanulmányozta az Indiában kialakult buddhista logikát, és ennek alapján biztosra veszi, hogy a csatorna is elkészül, Ráma hídja is megmarad.
Mindaddig, amíg az idő hullámai örökre el nem mossák.
Nálunk mindeközben töretlenül folytatódik az egészségügyi reform.