Csatorna töltelék - 2007/18

Évente egyszer szondázom, hogyan is áll az ifjúság lelki, szellemi egészsége, és meg kell mondanom, hogy a helyzet egyáltalán nem tragikus, legalábbis nem annyira szörnyű, mintha a felnőttek lelki és szellemi egészségét kellene szemrevételeznem.

Diákfilmszemlén zsűrizek, mint már tavaly is, és azelőtt, és elég régen.

Két-háromszáz film évente, általános, középiskolások, egyetemisták, fiatal filmesek, és ebből kirajzolódik, hogy mit rontottunk el, meglehetős pontossággal megmondható, hogyan tesszük tönkre a kölyköket, de szerencsére az is, milyen rohadt erős a védekezőképességük, és annak ellenére, hogy mindent megteszünk leépítésükért, mégis marad bennük némi életerő, szellemesség és humor.

Idén a világvége volt a sláger, ami elég pontos reakció a tömény hülyeségáradatra, amit közvetítünk nekik, mondhatnám, ez a megfelelő leképezése azoknak az üzeneteknek, amiket mi politikának, kultúrának, tévéműsornak hiszünk.

Világvége van, világvége lesz, és azt már csak én teszem hozzá, hogy világvége volt, amióta csak világ a világ.

Ha nincs világvége, akkor horror van, misztikus és véres rémmese, esetleg thriller: bérgyilkosok, zombik, sorozatgyilkosok, szellemek és rengeteg halott.

Egy ideje rögzült a fejekben, hogy gyilkolni egyszerű és természetes, míg például szeretkezni tabu. Alapjáraton abból indulok ki, hogy egy középiskolást valamivel jobban foglalkoztat a szex, mint a késelés, de mostanában elbizonytalanodtam, mivel a bemutatott alkotásokban annyi a legyilkolt szereplő, hogy Agatha Christie egész életében nem termelt ennyit, pedig az idős hölgy sem kímélte alakjait.

Valahogy azt szűrik le az eléjük tálalt tévéműsorokból és - talán - könyvekből, hogy a halál természetesebb, mint az élet, azaz, ha történik valami, akkor valaki meghal, míg ha nem történik semmi, akkor életben marad, de erről nem érdemes filmet forgatni.

Könnyű lenne most előrángatni a kereskedelmi televíziózást, és fülénél fogva felmutatni, hogy tessék, itt a bűnös, megoldottuk az egyenletet, megvan a tettes, nem is kell tovább keresni, megnyugodhat a lelkünk, gyermekeink biztonságban vannak, elég kikapcsolni a tévét, és rögtön okosak, szépek és egészségesek lesznek, virágot szednek a mezőn és szeretet árad belőlük.

A srácok nemcsak arra figyelnek ugyanis, amit megmutatunk nekik, hanem arra is, amit nem, amilyenek vagyunk, és amit teszünk.

Tehát amennyiben szigetelőszalaggal rögzítenénk sarjainkat a PAX TV elé, vagy rájuk kötnénk a Mária rádiót, akkor is kiszúrnák az ellentmondást, és ugyancsak horrorfilmekkel válaszolnának nekünk minden feltett kérdésre, tehát nem úgy működnek, mint a szavazóbázis, mert sokkal több bennük az egészséges kételkedés és ellenállás.

A másik hülye válasz a fel sem tett kérdésre, hogy igazat kellene mondanunk nekik, és akkor mindjárt más lenne a helyzet. Nem vagyunk képesek igazat mondani, mert nem tudjuk, mi az igazság, hazugságokban hiszünk, és azt szajkózzuk, amit igazságnak gondolunk, mert már nem vagyunk gyerekek, és képtelenek vagyunk különbséget tenni igazság és hazugság között, tehát folyamatosan hazudozunk, ők pedig ezt is kiszúrják, és horrorfilmeket készítenek.

Baloldali képmutatás és keresztény képmutatás közül választunk általában magunknak hazugságot, és ezt próbáljuk továbbadni, de szerencsére csak részben sikerül. Az eredmény néha ijesztő, de nem ijesztőbb, mint a mi gyermekünknek lenni.

A kép azonban nem ennyire sötét, mivel az általános iskolás korosztály (nyilvánvaló tanári segítséggel, de akkor is) néha környezete felé fordul, a makói műhely például rendszeresen szállítja a nagyszerű dokumentumfilmeket, méghozzá propagandaszándék nélküli, tiszta filmeket, melyektől legalább jól érzem magam, és az egyéni alkotók között is felbukkan egy-egy egészséges mű, erőszak és világvége nélkül.

Összefoglalhatnám azzal a tapasztaltakat, hogy a gyermekeink olyanok, mint mi, de ezzel nem mondanék igazat, mivel tágítják a határokat, olyanabbak és mások, mennek erre-arra, szélesebbre tapossák az ösvényeket, és elhagyják az utakat, ágaznak, fejlődnek és visszafejlődnek, tehát legalább evolúciós szempontból természetesek.

Nem vesznek át semmit készen, alapesetben tovább rontják, amit kaptak, de néha javítanak.

Rengeteg rossz filmet néznek meg, mert rengeteg rossz filmet mutatunk meg nekik, és kevés jót, de néha azt is rosszul. Azonnal lereagálják a körülöttük keringő hazugságokat, és általában egy másik hazugsággal védekeznek ellene, ahogy tanítottuk.

Szúrást érzek epetájékon, amikor belegondolok, hogy nekik kellene fizetniük a nyugdíjamat.