Fesön

Uj Péter

2007. 08. 15. · Hócipő 2007/17

„És ha a mai összejövetelünket provokációnak minősítik, akkor egy újat szervezünk a jövő héten, egészen addig, amíg megtanuljátok, hogy egy német Németország hitének gyakorlása nem provokáció! És amikor azt mondjátok: »Nem vonulhattok az utcáinkra«, akkor csakazértis kivonulunk. És amikor azt mondjátok: »Megölünk benneteket«, mindegy, mennyi áldozatot kényszerítetek ránk, ez a fiatal Németország tovább fog menetelni, és egy napon visszaszerzi a németeknek a német utcákat. És amikor az emberek arcunkba vágják az intoleranciánkat, akkor mi azt büszkén vesszük tudomásul.”

(Részlet Adolf H. müncheni lakos,
pártvezető 1932-ben, Düsseldorfban,
a választási kampányát támogató
vállalkozóknak elmondott beszédéből.)

Könnyű nyári divatcikkben kalkulálok. A csípőnadrágból kilógó stringtanga és a nonfiguratív seggtetkó után visszatér végre, több mint hatvan év után, a fekete egyenruha. Kulturális-hagyományőrző alapon (vö.: Vér und Mundérbecsület). Megnyílhat végre az élettér a hátul fölnyírt, elöl szolidan oldalra fésült, ápolt frizura előtt; ízléses kis kefebajusszal (a la Chaplin - aki más humoristára gondol, az nyilván be lesz perelve) még szexibb, arra mindenképp vigyázzunk, hogy csak annyira legyünk csinosak, hogy még ne kelljen megtojásdobálni meg buziverni magunkat, mert az nem annyira sikkes. Fontos kiegészítő a vörös alapon fehér körben feketével ábrázolt ősi szanszkrit szimbólum, aminek hangsúlyozottan nincsen köze a nácizmushoz, hiszen, mint mondtuk, ősi indiai jelkép, ahogy az árpádsávok is a tiszta nemzeti gondolat kifejezői, minden mellékzönge nélkül, történelmileg és kulturális-hagyományőrző alapon. Aki mást mond, az legalábbis összefüggésbe hozható Solymosi Eszter rejtélyes halálesetével. Aztán egy-két sör, Hofbrau, és jöhet a masír föl és alá, önvédelmi sportok, és lőfegyverkezelés, ahogy már korszerű demokráciákban szokásos, mert mitől mástól épülne a nemzet (sőt, a Nemzet, igaz, hogy így egy újság, de mindegy), ha ettől nem? Vakon lássam Panzerfausttal hátrafele nyilazó Hauptsturmführer anyámat, ha nem.

Szilvásy Terrorveszély most boldog lehet odalenn a kazamatákban. Ugye, megmondta. És csak darál, darál és darál.

Egyelőre csak találgatni lehet, hogy a dinamikusan növekvő számú, fejlett tudatú paramilitáris tömegek miképpen tudják majd földolgozni a budai Skála bezárását, mi lesz az az egészséges magyar vélemény, amely teli tüdőből (és/vagy tojás, füstbomba, félkörös fejrúgás, utcai tűzharc satöbbi által), de mokratikusan kifejezésre kerül, az mindenesetre reményt keltő, hogy a mezőgazdasági tárca megegyezett a kilencmilliárdos fagykárrendezésről a reptéri mozdonyvezető őstermelők valamely terrorszervezetével, további százmilliókat kapnak a Balaton-felvidéken népművelőingben búsuló dobozgitáros filmrendezők arra, hogy kimentsék MOL-t Metternich karmai közül, nehogy már valami Günther üljön Zsolt helyén, hogy nézne az ki, nemzetileg, a Gazprom Segesvárnál fölvonuló dzsidásai ellen népfelkelőket toboroz Kóka János a kőröshegyi völgy nélküli völgyhíd alatt, betemetjük őket pénzzel, csak úgy futnak a guruló eurók elől, Demszky ötletét, miszerint termeszjáratszerűen furkáljuk ki az egész Tiszántúlt, ezertrillió dollárból, közfelkiáltással szavazza meg a nemzetgyűlés, az ízlésesfeketeruhás rongyosgárdisták magasba dobálják nemezsapkáikat és kistermetű, szívós lovaikat.