Kedves naplóm

Lehoczki Károly

1999. 02. 24. · Hócipő 1999/04

Kedves Naplóm!

Tudod, én egy 19 éves skinhead tudatú srác vagyok. A haverokkal van egy kis rohamcsapatunk a kerületben, ahol riogatjuk a „színeseket” meg fújkáljuk a falakat. Látom, hogy fosnak tőlünk az emberek, főleg, ha többen vagyunk, és ez baromira feldob engemet. Úgyhogy tökre vártam már „A becsület napját”, amikor is több százan össze szokunk röffenni a Várban erőt demonstrálni.

Hú, Kedves Naplóm! Ezt látnod kellett volna! Tisztára, mint a Feketesereg. Idén szerintem voltunk vagy ezren. Jöttek testvérek Angliából, Ausztriából, Szlovákiából, Csehországból, de legtöbben Németországból. Nagyon frankó volt, de én azóta, Kedves Naplóm, totál meg vagyok zavarodva tudatilag. Tudod, én elég elfogadható szinten dumálok külföldiül, úgyhogy a Várból lejövet beszédbe elegyedtem a mellettem masírozó osztrák bajtárssal. Kitartásról, hazáról, hűségrol cseréltünk eszmét, amire én Sopron városát hoztam fel elismerésre méltó példának. Erre az a barom elémugrott és - Azok a mocskos árulók! - felkiáltással kajakra lefejelt.

Gyorsan hátrébbhúztam a belemet a sorban, hogy összekuszált gondolataimat rendezzem. Közben megérkeztünk a Viking klubba, ahol legurítottunk néhány üveg sört. Lassan oldódott bennem a feszültség, s feledve a korábbi affért, szóba elegyedtem a mellettem szélsőjobbra ülő (mint később kiderült) szlovák bajtárssal. Kitartásról, hazáról, hűségrol cseréltünk eszmét, mire én Trianon miatt a határokon túl rekedt és meghurcolt magyarok felszabadításáról tartottam egy lendületes monológot, amikor is az a kretén - Kurva magyar! - felkiáltással fejbe nyomott a kezében levő sörösüveggel. Gyorsan tökön rúgtam a direkt a mai ünnepi alkalomra vásárolt új Martensommal, nehogy má’ puhánynak nézzenek, de ekkor már erősen elkezdtem agyalni. Most ki kivel és ki ki ellen van? Ezek után óvatosságból már csak zsidóztam meg cigányoztam, vagyis tutira mentem. Legalábbis úgy hittem, mert az egyik magyar testvér megjegyezte, hogy amióta Kalányos Ali (de lehet, hogy Orsós Musztafa volt) a Pándon tömegesen mohamedán vallásra tért cigányok egyike a tévében elmondta, hogy amint áttért, egybol utálni kezdte a zsidókat, pedig nem ismer egyet sem, úgyhogy jobb, ha kussolok ezzel a cigány dumával.

Neked bevallom, Kedves Naplóm, hogy bár két éve vagyok skinhead tudatú srác, de a zsidók felismerésében még mindig nagyon ergya vagyok én is. Még szerencse, hogy bejött néhány rendőr, mert őket még tutira felismerem, meg ellenségei is minden skinheadnek, úgyhogy közéjük vágtam a sörös üvegemet. Bunyó. Még több rendőr. Nyomingerek nyomultak be a helyre, bomberdzsekiben és tar kopaszon, tök úgy néztek ki, mint mi. Most már teljes káosz volt a fejemben. Azt hiszem, el kellene beszélgetnem erről valakivel az osztagomból, de már félek, hogy véletlenül olyat találok mondani, amitől bepöccen, és a végén még lefejel az állatja.