Nyaral a haza
Para-Kovács Imre
2007. 07. 04. · Hócipő 2007/14
Semjén Zsolt lenyűgöző és állandó teljesítményét csodálva gyakorta megfeledkezünk arról, hogy álszentség kérdésében a koalíciós pártok sem szorulnak külső segítségre, azaz - ha nem is tenyérbe mászó modorban, valamint kisegítői szellemi színvonalon, de - rendszeresen forgatják szemüket olyan ügyek hallatán, melyektől homlokig sárosak.
A minisztériumi illetékes (képzeljék ide Koltai Róbert hangját, úgy talán könnyebb lesz elviselni az információt) a Hírszerző kérdésére a Hankook (magyar) gumiszerződése kapcsán azt válaszolta, hogy az irat nem mutiba készült, mert „A Hankook szerződéséből ugyanis egy közepesen képzett gumiipari mérnök bármikor reprodukálhatja a cég gyártási technológiáját”.
Ilyenkor veszek magamhoz némi ásványvizet, majd megpróbálom elképzelni az esetet.
Mit keres egy szerződésben a gyártási technológia olyan részletességű ismertetése, melyből rekonstruálható a technológia? Vajon hány gumiipari mérnök várja ugrásra készen a szerződés nyilvánosságra kerülését, hogy aztán gumigyárat építsen az Alföldön?
Biztos rengeteg.
Nem beszélve a konkurens gumigyárakról, akik a magyar szerződésből fogják megtudni az ipari titkokat.
Tovább lapozok, hát a hvg.hu-n meg azt látom, hogy Zuschlag János, a modern európai értelemben vett szociáldemokrácia pártjának nagy tréfamestere, meg lett gyanúsítva. Azzal vádolják, hogy néhány alapítványba beérkező mintegy 50 millió forintot nem rendeltetésszerűen használt fel.
Ez pedig nem lehet más, mint aljas rágalom, hiszen ugyan mi lenne a pénz rendeltetése, mint hogy elköltsék, és én egészen biztos vagyok benne, hogy Zuschlag János nem a lakását tapétázta ki vele, mint ahogy nem is gyújtósnak használta.
Ezek miatt a vidéken rejtegetett vagy a fővárosi középmezőnyben bújtatott gazdasági-politikai mutyizók miatt utálják sokan az MSZP-t, még azok közül is, akik egyébként bohócnak tartják Orbán Viktort, és sohasem szavaznának rá, de bizony a szocialistákra sem (és lassan ez vonatkozni fog a Szadeszre is, Hankook stb.).
Zuschlag János panasszal készül élni az ügyészség gyanúsítása miatt, a személyi titkárát pedig körözik.
Ilyenkor mégis miben reménykedik?
Hogy a titkár azért menekül, mert önhatalmúlag, titokban és direkt a szocialisták lejáratása céljából pénzt lopott, és ezt majd sikerül is ráverni?
Rohad az egész cucc, a reformokat látványosan rágják a középvezetők, és közben, aki teheti (természetesen nem Zuschlagra értem), lop, mintha még mindig megyei párttikár lenne Bács-Kiskunban.
A metróról meg mi derül ki? Az, hogy drágább, lassabb és - minden bizonnyal - feleslegesebb lesz, mint ahogy azt bármikor is gondolni mertük volna.
Lehet a fideszes polgármesterekre fogni, hogy közterület-foglalási díjat kérnek, ami ronda dolog, persze, csak éppen nem ettől bűzlik az egész projekt, hanem a klasszikus magyar szervezéstől, tervezéstől és kivitelezéstől, melynek keretében minden résztvevő nyaralót épít a hazahordott anyagokból, páran rettenetesen meggazdagodnak, a két alagút meg rohadtul nem találkozik, hiába nevezik olyan, de olyan viccesen a két fúrópajzsot, hogy álmomban is felnevetek, amennyiben eszembe jut.
Kisebb dolgokkal kellene kezdenünk. Építsünk először például lyukat, azt nehezebb ellopni, és elszúrni is csak munkával, betemetéssel lehet, így aztán szóba sem jöhet.
Kármán Irén megveretése aztán végleg a legjobb formát hozta ki a politikusokból. Az olajbuli Magyarország legnagyobb rendőrségi-politikai-bűnözői együttműködésének következtében jött létre, most pedig mindenki rohan a sarokra virágot és édességet venni, hogy kifejezze, mennyire együtt érez az újságírónővel, akinek megveretésében - hol aktívan, hol passzívan, de - közreműködött.
Kettes alá, és nyári szünet helyett az egész parlamenti cirkusz mehet készülni a pótvizsgára.