Fagy

Megyesi Gusztáv

1999. 01. 13. · Hócipő 1999/01

Láttam egy embert a tévében, ott feküdt a parkban Budapest székesfőváros XII. kerületének kellős közepén, meg volt fagyva. Ezen a télen már százan szenvedtek fagyhalált a hidegben, a legtöbben kinn az utcán, bokrok alatt, árokban, lakótelepi ház tövében vagy ami még szörnyűbb, a saját lakásukban, mert nem volt mivel fűteni. Ezek az emberek úgy néznek ki a fényképeken, mint valami nagy ruháscsomag, mindenféle pulóvereket, szvettereket, kabátokat és rongyokat öltenek magukra, szinte mozogni se tudnak a sok ruhaneműtől, másfél mázsás, bivalyerős férfinek néznek ki, hogy aztán midőn a helyszínelők lefejtik róluk a rongyokat, elsárgult csontvázat találjanak a csomagban vékony, lifegő, pergamenborítású végtagokkal.

Ez a XII. kerületi ember viszont nem ruhában fagyott meg, hanem meztelenül. A park szélén vetkőzni kezdett, leszórt magáról minden ruhaneműt, csak a bal lábán hagyta magán a bakancsot, mire a park közepére kúszott, megfagyott benne az élet. Valaki azt mondta, hogy ez öngyilkosság volt, hozzátéve, hogy a legszebb halálnem, elébb fázik, nagyon fázik az ember, aztán a lehűlés egy szakaszában kifejezett melegséget érez, mámorítást, ettől elszenderedik, aztán nincs tovább. Mennyivel tisztességesebb ez, mint vért, mocskot hagyni magunk után, hídról a Dunába vetni magunkat. Egy újság levelezési rovatában olvastam, hogy alaposan meg kellene büntetni mindenkit, aki a Turul madárhoz felmászik, mert durván feltartja a forgalmat. Egy főszerkesztő meg azt írta még a nyolcvanas években vezércikkében, hogy az öngyilkossági statisztikáink csak akkor fognak javulni, ha minden öngyilkost jól megbüntet a társadalom, horribile dictu, ha te felgyújtod magad a város közepén, akkor én lecsukatlak, a bíróság pedig felakasztat.

Katasztrofális, ahogyan ez az ország nem tud mit kezdeni a fagyhalállal. A rádió Magyarországról jövök című műsorában egy nő perceken át azon sipítozott, hogy valaki ki akarta nyittatni éjszakára is a templomokat. A templom, ha hűvös is, de állja a hideget, amúgy minden korban menedékhely is egyúttal, a szerencsétlenek ellehetnének a falai közt, mint ahogyan a metróállomásokat is nyitva lehetne tartani. De nem. A nő szerint azért fagynak meg az emberek, mert berúgnak, mint az állat, beleesnek az árokba, vagy csak eldőlnek a bokrok tövében, mint a zsák. Ráadásul vidékről ezrével mennek fel Pestre mindenféle emberek, szállásuk nincs, munkájuk nincs, aztán csodálkozunk, hogy ennyi a tragédia. Miért nem mennek el dolgozni? - kérdezte a nő, aki maga is dolgozik, de bizony szépen is élnek a férjével.

A metró se jó. Demszky mondta a tévében, hogy nincs szükség kinyitni a metróállomásokat éjjelre, ugyanis az adatok szerint naponta hetven üres hely van a hajléktalanszálláson. Tessék odamenni. De az emberek nem akarnak a hajléktalan szállásra menni. Ez viszont már politika. A Fidesz fővárosi politikusai épp múlt héten nyilatkozták, hogy a hajléktalanok tragédiájáért egyedül és kizárólag Demszky Gábor a felelős, ugyanis az önkormányzati hajléktalanszálláson lehetetlen állapotok uralkodnak, példának okáért az emberek lopnak.

Mire Demszky cáfol. Magyarországon még az egyszemélyi felelősség is állandóan vitatéma, a főváros közlekedési dugóiért egyszemélyben Orbán Viktor a felelős, miként a MÁV-vezérigazgató haláláért is egyszemélyben az elégedetlen vasutasok, meg a szakszervezet a felelős, egyébiránt már miniszteri szinten is foglalkoznak a hajléktalanokkal, Harrach miniszter például meg fogja vizsgálni, mi lett a hajléktalanokra fordított pénzzel. Ez biztató. Leszámítva azt a körülményt, hogy a hajléktalanokról szinte senki nem tud semmit. Hogy milyen öntörvények szerint élnek egymás közt, milyen hierarchia rendezi el az embereket, miféle erkölcsi normák szerint kell viselkedniük egymás közt, kik tartják kézben a hatalmat.

Pedig az új esztendő kilátásait tekintve is a megoldás rém egyszerű. Él a házunkban két hajléktalan, már évek óta a pincelejárónál alszanak meg, közvetlenül az önkormányzat szociális irodája melletti szűk térben. Ez a két ember már többször jelezte nekem, hogy a fagyhalálért kizárólag az áldozat a felelős. Komoly ember először is képtelen megfagyni. Nem kell ehhez semmiféle varázslat. Egyszerűen csak nem szabad éjjel lefeküdni, az éjszaka a járás, tapasztalatgyűjtés ideje. A téli alvás legmegfelelőbb ideje délután öttől este tízig. Öt után már nem zavarja a hajléktalan horkolásával az önkormányzatot és a lakókat, ráadásul este tízig bármekkora hideg is kibírható. Igaz, ehhez ismerni kell a technikát: a legtöbb hajléktalan elköveti azt a hibát, hogy több rend ruhát is magára öltve fekszik le. Épp ellenkezőleg: le kell vetkőzni egészen ingre, majd az így felszabadult rongyokkal kell betakarózni, a réteges takarózásnál nincs biztonságosabb. Felébredésig aztán mozdulni se szabad, nehogy utat találjon a hideg. Ezért elalvás előtt tilos az ivás, az ital irritálja a hólyagot, az alvás vizelési céllal való megszakítása egyenlő lehet a halállal.

Ha úgy vesszük, mondták a hajléktalanok, akkor az a XII. kerületi ember voltaképp helyesen járt el. A szabályoknak megfelelően levetkőzött, csak mire elérte volna a park túloldalát, a bokros részt, hogy ott betakarózzék, félúton nem koncentrált eléggé, s feladta; jobb lett volna tán egyből a bokros résznél elkezdeni a vetkőzést. De hát sajnos, túl nagy parkok esetében megnő a kockázat is.