Nigériai négerek a reklámautókban
Uj Péter
2007. 06. 06. · Hócipő 2007/12
’95 óta számítok nehézsúlyú internetezőnek, nincs az a csonkolásos gyerekpornó, Paris Hilton-bukkake vagy zsidózós fórum, ami meg bírna lepni engemet, rutinszerűen takarítom a mailszerverről a naponta beeső kábé félszáz spamot (Mikroszoft-magyarul: levélszemetet), és ezek csak azok, amiket nem szűr ki a szerverszintű meg a kliensszintű spamszűrő.
És jön a Viagra, a Cialis meg a többi, ezeket még értem is, el tudom képzelni azt az idősödő recskabajnokot vagy nekikeseredett kezdő drogost, aki megpróbál rendelni egy kis lenyugvónapnakisvanerejét vagy minőségi lónyugtatót, de ahhoz már élénkebb fantázia kell, hogy megjelenjen előttem az a visszafogott szellemi képességű, módos nyugati polgár, aki még 2007 nyarán is képes bedőlni egy menekülő nigériai olajmilliárdosról szóló mailnek vagy egy bankjelszót kérő primkó weboldal-hamisítványnak. (Persze a befőttesüvegben tenyésztett bonsai-macskát, a hülye vírusfigyelmeztetéseket és a hamisított centrum parkolós levelet is továbbküldözgetik mindig.) Pedig nem ontanák a kisstílű digitálbűnözők ezeket a maileket, amikhez képest az „Itt a piros, hol a piros?” kifinomult intellektuális és nagypályás bűnözés, ha nem akadna százezerből, egymillióból, tízmillióból egy, aki a beveszi. Nem foglalkoztatnának tucatszámra maileket ásóbottal billentyűző négereket meg mindenféle hekkergyerekeket, ha nem akadna egy idióta sem, akit át lehet vágni így.
Ha kitalálnánk valami ravasz módszert, amely alkalmas lenne az emberi ostobaság és a mohóság kiterjedésének lemérésére, akkor alighanem kiderülne, hogy már réges rég sikerült áttörnünk a Naprendszer határait.
Mert ha a fenti két mennyiség nem közelítene a végtelenhez, akkor hogyan volna lehetséges például, hogy úgy három-négy évente mindig újabb és újabb vállakozási formának álcázott pilótajátékkal rázzák át magyarok ezreit? Hol Tribuszerné, hol olcsó amerikai autók, hol csodakozmetikumokat forgalmazó multileveles lánc, hol lakásszövetkezet formájában.
Ugye, hogy röhögtünk a kilencvenes évek közepén a műveletlen, buta, pénzügyileg zokni románokon, amikor milliárdosával hordták a lejt a sokszázalékos kamatot fizető csoda-befektetőcég, a Caritas kasszájába, és még akkor is bíztak benne, hogy fizetni fog, és tüntettek mellette, és az utolsó pillanatig elhitték a vezérszélhámos süketelését az ingatlanvagyonról meg a mindenféle befektetésekről, amikor már a vak is láthatta, milyen egyszerű csalásról van szó.
Mi ezen már túl voltunk. Azt hittük.
Aztán hopp, itt egy Baumag, ott egy Il Ferro, és kiderül, hogy még mindig 1995 van.
Ebben is.
2007 májusában több ezer honfitársunk jár olyan autóval, amin nagy betűk hirdetik, hogy a volánnál ülő mekkora szerencsétlen lúzer.
Amikor föltűntek az első dekorált kocsik a soha egyetlen fillért nem termett barterhirdetésekkel és a leírhatatlanul randa, olvashatatlan Il Ferro-logóval, leeshetett volna, hogy miről van szó. (Aki elhiszi, hogy érthet bármilyen reklámhoz az a cég, amelyik ilyen logót terveztet és festet autóira, az nyilván simán beül egy olyan cukrászdába, amelyiknek egy darab lószar a logója.)
De az olcsó autó ígérete valahogy képes úgy ráülni a magyar agyra, hogy teljesen leárnyékolja a híres magyar géniuszt, kettősspirálostul. Olyankor már csak az árcédula fogyatkozó számú nullái ugrálnak elhomályosultan a derék magyar szemei előtt, ilyenkor aláírna bármit, tán még egy Szilvásy testvér köztársasági elnöki kinevezését is.
Eltelik néhány hónap, jön a para, eltűnik a cég, jön a károsultak egyesülete, jönnek az ügyvédek, jön a sírás, a tüntetés, a petíció, és hogy lehetőleg az állam térítse már meg a kárt, nyilván, ha egyszer ekkora barmok voltunk. Így szokik ez működni.
Nyugi, tudják ezt ott, Nigériában a könyörgőmilliomos-leveleket gépelő négerek is, széles fehér vigyorral nyomkodják a send gombot a .hu domén irányába. Egy hülye mindig lesz.