A források egyre nagyobb száma teszi lehetővé, hogy az ómagyar humoros nyelvemlékek közül is egyre többet ismerjenek meg a kutatók. A Codex Hahoticusra például egy Sankt Gallen-i könyvtárban bukkantak rá, ebben található az első magyar vicctöredék.
Sandor et Giula, duo milites equitant prope Feheruaram. Sandor rogat Giulam: „Giula, est longe Feheruara?” Gyula respondet autem: „Non etiam”. Infra horas Sandor rogat denuo: „Giula, est longe Feheruara?” Giula respondet: „Non etiam”. Vesper accendando Sandor autem rogat ad tertium: „Giula, est longe Feheruara?” Et Giula respondet: „Sic, est iam longe.”
Sándor és Gyula, két katona lovagol Fehérvár közelében. Sándor megkérdezi Gyulát: „Gyula, messze van Fehérvár?” Gyula pedig így válaszol: „Nem”. Órák múlva Sándor újra megkérdezi: „Gyula, messze van Fehérvár”? Gyula így válaszol: „Nem.” Az este közeledtével azonban Sándor harmadszorra is megkérdezi: „Gyula, messze van Fehérvár?” És Gyula válaszol: „Igen, most már messze.”
A teljes egészében fennmaradt első vicc, amire Ráskai Lea
saját kezű másolatában leltek rá a kutatók a pannonhalmi apátság egy rejtett
zugában, így hangzik:
- Moritzka ne husd az matska farka!
- De een tsak focom…