Ming Elek, az ezermester
Farkasházy Benedek
2007. 03. 14. · Hócipő 2007/06
A női Ph-érték, a Bifidus essensis és az árelőny után a kereskedők újabb kifejezéssel próbálnak megbarátkoztatni bennünket. Ez a hobbi-, illetve barkácsgépek osztálya! Már a kategória nevében benne van, hogy az eladó eleve azt feltételezi rólunk, hogy csak alkalomszerű használatra vesszük meg őket. A hobbi ugyanis csak a szerencséseknek mindennapos elfoglaltság.Simor Árpáddal utánajártunk, vajon mit tudhatnak a forgalmazók, amit mi nem, és ami a korlátozott használhatóságot kulturáltabb formában jelző "hobbi" szócska használatára szorítja őket. Beszélgetőtársam faipari mérnök, de kisgépkereskedő és betanító is volt, azaz a kéziszerszámok értékesítési és felhasználói oldaláról is ismeri a hazai kínálatot.
KÍNA GYARMATOSÍT
Az egyik áruházban hobbigépeket, a másikban barkácsgépeket árulnak. Hogyan definiálhatók ezek a termékcsoportok?
Nincs ilyen szabványos meghatározás, olyan van, hogy elektromos kéziszerszámok, de abba beletartozik a pneumatikus csiszológép is. Vannak kis- és nagygépek, előbbi abban különbözik utóbbitól, hogy nem az anyagot tolom a gépen, hanem a gépet tolom az anyagon.
Használjuk a hobbi-barkács, vagy inkább a kisgép kifejezést?
Maradjunk a kisgépnél, aminek több kategóriája van: felső, középső és alsó, ami gyakorlatilag a gagyi, de ebbe ne menjünk most bele.
Jól sejtem, hogy az egyes kategóriák a világ más és más tájain készülnek?
Lényegében igen. Az alsó, a noname, azaz a gagyi kategória gépei Kínában, Malajziában és ezek gyarmatain készülnek, amiket meg sem neveznek...
Nem is tudtam, hogy Kínának is vannak gyarmatai...
Pont az EU-s segélyprogramok egyik zsákutcájánál tartunk, mert Kína gazdasági értelemben gyarmatosította Afrikát! Hiába megy oda keresztényi alázattal az európai segélyszervezet, mert kiröhögi az afrikai, hogy neki a kínai munkát, kenyeret ad, felépíti a gyárat, a házát és az utat. Sajnos egy kicsit le vagyunk maradva itt Európában.
Akkor Kína még a sajátjánál is olcsóbb munkaerőt talált, és még olcsóbban gyártathat?
Dermesztő, de Kína már minőséget is tud gyártani. Igaz, annak a munkaerőköltsége, így a végtermék ára is már majdnem annyi, mint az európai gyártóké.
A választás bizony kínzóan nehéz feladat!
EURÓPAI VIZEKEN
A munkaerőköltségek minimalizálásán kívül miből áll még az olcsó termelés receptje?
Valaki a világban kitalál egy gépet, mondjuk, egy fúrókalapácsot. Három hónap múlva szorgos távol-keleti testvéreink már lekoppintották, a gyárban másolóautomatákkal ízekre szedték, és két hónap múlva hajón van az összes hozzávaló.
Tehát a hajóra még alkatrészként érkeznek?
Persze! Az alkatrésznek sok helyütt még más a vámtétele, mint a készterméknek. Nem kell raktározni, és ezekhez a kisgépekhez nem kellenek bonyolult gyártósorok.
Akkor hogyan szerelődnek össze?
Nyilván fröccsöntő gépet nem tesznek hajóra, de ha megvan az az átlag 70 alkatrész, amiből egy villamos kisgép áll, már indulnak is. Bepakolnak még 50-100 embert, akik 6 hétig a napfénytől elzárva szerelnek a hajó hasában. Az sem túl biztató, hogy meglehet, egy villanymotort épp 12-14 éves kislányok raknak össze...
Gyermekmunka? Ha eltekintünk a moralitástól, végül is logikus, kisebb a kezük az apró alkatrészek összeszereléséhez...
És szegény kislány örülhet, ha nem veszti el három ujját, mert sorjásak az alkatrészek. Tehát amikor a hajó kifut, még nem tudni, hogy melyik országban fog kikötni. Az út alatt folyik az összeszerelés, és már megy telefonon a kavarás, hogy hol éri meg jobban partra tenni, vagy hogy melyik országot éri meg jobban ráütni a címkére származási helyként: Kínát, Malajziát, vagy, teszem azt, Indiát.
Tehát a gagyi jellemzően a Távol-Keletről jön?
Vagy az Unióból, legalábbis papíron, ha az éri meg jobban. Mert ha az alkatrészből európai vizeken áll össze a késztermék, és egy EU-s közvetítő vámoltatja, akkor az is kerülhet a címkére, hogy made in EU. Ott áll a hajó a La Manche-csatornán, szerelnek, és mennek a telefonok, hogy hol éri meg jobban kikötni, Franciaországban, Angliában vagy Németországban.
Hivatalosan ráírhatják, hogy az egyik EU-országban készült?
Ha európai cég vámoltatja, akkor az ő országkódját ütve a vonalkód elejére, igen. A nyomdagépet meg nem érdekli, mit szabad, mit nem.
Azért valaki csak ellenőrzi? Vagy az számít, hogy európai vizeken készült?
Így kisebb a lebukás veszélye. Tehát kiköt Hamburgban vagy egy francia kikötőben, átpakolják kamionra, és közúton megérkezik Magyarországra. Itt meg már EU-termékként kerül valamelyik veddmeg-dobdel nagyáruház polcaira.
500%-OS ÁRRÉS
Itthon már csak odafigyel valaki, hogy minden rendben legyen...
Vegyünk egy néhány éves pécsi történetet. Megnyitott az X. barkácsáruház. A fogyasztóvédelem nagy ellenőrzést tartott a városban. Ott is, meg a 7-8 kisgépes kiskereskedőnél. Másnap a helyi napilap szalagcímben hozta, hogy a megvizsgált boltokban a gépek több mint feléhez nem találtak semmilyen, származást igazoló okiratot és biztonságtechnikai igazolást, amikből legalább 5-6-nak kéne lennie egy-egy ilyen géphez. Az olvasó ilyenkor persze arra gondol, hogy kinél nincs papír? Persze hogy a sarki maszeknál. Hát nem ott hiányzott, náluk minden tökéletesen le volt papírozva. A nagyáruházban viszont rengeteg papír hiányzott. A kiskereskedők rávették az újságírót, hogy írja meg, hol nem voltak meg a papírok. Megírta. Másnap eltűnt az összes kifogásolt gép a nagyáruházból, átszállították őket, mondjuk, egy kecskeméti üzletbe. Ott meg nem olvassák az emberek a pécsi napilapot.
Ez általánosságban is jellemző az egész országra?
Igen, ezekhez a gépekhez nem nagyon lehet papírokat találni, mert a vizsgálatok is drágák. Nagyot kaszálni csak gagyival lehet.
Mégis mekkorát?
300-500%-os árrést is el lehet érni.
LÁTOD, ANYUKÁM...
Miért vásároljuk meg a gagyit? Nem látni rajta, hogy miből van, hogy mindjárt szétesik?
A kisgép a férfiúi önbizalom egyik fontos eszköze. Az örök lúzer is elmondhatja egy fúrógéppel a kezében, hogy: látod, anyukám, ezt a képet még én is fel tudom fúrni. Ezért fogy a kisgép, és miután ritkán használjuk, nem akarunk sokat költeni rá. Sokkal borzasztóbb az, hogy ezek a gépek bekerülnek ipari termelésbe is.
A gyáraknak és az iparosoknak nem fontos a minőség?
Van, akinek az ár fontosabb. Tudja, hogy gyorsan tönkremegy, ezért talán még többet is vesz egyszerre, mert annyival olcsóbbnak tűnik. Egyik munkaadóm német gyári vizsgálólaborja kiszámította, hogy melyik akkus csavarhúzóval járunk jobban, azaz melyikkel olcsóbb egy csavart behajtani. Az árkülönbség a legjobb és a legolcsóbb között 20-szoros volt. A legjobbal harmadára jött ki egy csavar behúzása, mint a másikkal. Persze ez egyetlen eszközre volt példa.
Régi igazság, hogy az olcsóbb gyakran drágább.
De az is, hogy a látszat csal! És a marketing nagyon ért a látszatáshoz.
Az olcsó mindig gagyi?
Nem, néha jól sikerül egy-egy példány, ezek aztán legendákat szülnek. A többség viszont a kukában végzi. Az emberek nem vallják be, hogy rosszul választottak, ezért ritkán lesznek ezekből ügyek. Pár ezer forintért senki nem reklamál.
Kínai BMW, érdekes logóval.
ELLENŐRZÖTT GÉPRONCS
Feltételezem, hogy a tanúsítványok még mindig adnak segítséget a választásban.
Akkor nézzük ezeket. A vásárló általában a TÜV, a GS és az ISO jelöléseket ismeri és keresi. Menjünk sorban. A TÜV egy német biztonságtechnikai hálózat. Nagyon drágán vizsgálnak, ezek rettentő összegek, törik, roncsolják, túljáratják a gépeket satöbbi. Hozzájön a vizsgálat nem kis díja, és ráadásul csak három évig érvényes. A TÜV-címke viszont garantálja a magas minőséget.
Akkor ezt kijátszani sem nagyon lehet...
A takarékos gyártónak nem ment el az esze, hogy egy terméket ilyen költségekkel terheljen. Megfogja a gép egyik alkatrészét, mondjuk, a tokmányát vagy a kábelkivezető gumivédelmét, és csak azt minősítteti. Ha megvan a tanúsítvány, ráüti a TÜV-logót, mert a vásárló úgysem fog utánajárni annak, hogy a 233.472.B/12.9-es kód mire vonatkozik. Ott van, hogy TÜV, és kész!
Ez csalás...
De a kisebbik fajta, mert a még takarékosabb gyártók letöltenek egy tanúsítványt az internetről, kifestik az eredeti gép nevét, típusszámát, és a helyére írják a sajátjukat. Ha valaki nagyon veri magát, hogy kell neki a tanúsítvány, akkor meg ezt küldi el.
Akkor talán a GS megvéd.
A GS rövidítés, a Geprüfte Sicherheit azt jelenti, hogy bevizsgált biztonság, aminek nincs magyar megfelelője. Sokáig nagyon fontosnak tartották a vásárlók, de elkezdték arcátlanul hamisítani. 3000 forintos gépek árába nem fér bele a sokmilliós tanúsítvány. A németek ma már csak Geráte Schrottnak nevezik, ami géproncsot jelent.
Maradt az ISO.
Az csak azt jelenti, hogy a gyártó meghatározott egy gyártási folyamatot, amitől nem térhet el. Tehát nem a termék minőségét ellenőrzik.
A gyártó bármilyen szintet meghatározhat?
Persze! Ha, mondjuk, gagyi-2-es minőségű mosógépet gyárt, arra is megkaphatja az ISO-t.
Tehát az ISO sem garantál minőséget, csak azt ellenőrzik, hogy eltér-e a gyártó a gyártási dokumentációtól. Visszatérve a hamisításra. A forgalmazó nem felel a tanúsítványok eredetiségéért?
Elvileg igen, de egy üzletben több százféle kisgépet árulnak. Az állandóan változó készletet fizikailag lehetetlen ellenőrizni. A kereskedő csak az importőrtől kéri a tanúsítványokat. Az felmutatja, akár igazi, akár hamis, és ennyi.
LERABOLJA A GÉPÉT
Hogyan fordulhat elő, hogy ugyanazon gyártó azonos, vagy ha nem is teljesen, de teljesítményében egymáshoz egészen közel álló termékei szédületes árkülönbségekkel kaphatók? Persze nem ugyanabban a boltban.
A nagyáruházak 5-10-20 ezer darabokat rendelnek, és ehhez diktálják a feltételeket. Mondjuk, egy ipari nagynyomású mosó egy autószerelőnél megy napi 8 órát. Az áruház viszont a magánszemélynek árul, aki csak heti pár órát használja. Tehát a nagyáruház ragaszkodik a nyomás- és hőmérséklet-értékekhez, de nem kell neki hasonlóan terhelhető termék. Rábeszéli a gyártót, hogy a golyóscsapágy helyére tegyen siklócsapágyat, a kerámiafúvóka helyére műanyagot, a bronzcsapágy helyére PVC-t, az üvegszálas karmantyú helyére moderálatlan PVC-t. Így az anyagok tizedébe kerülnek, a nagyáruház meg negyedéért tudja adni.
Tehát a nagy, elismert minőséget gyártó márkák is rákényszerülnek a gagyigyártásra?
Nem mind, de amelyiknek a gyártás terén kapacitásfeleslege van, az bele szokott menni. Ha becsületes, akkor legalább a típusjel végére odabiggyeszt egy "/A" jelzést. Csak nagyítóval lehet rájönni, hogy ez az, de mégsem.
Csak a mosókkal vigyázzunk?
Az csak egy példa volt, a fúrókalapácsokra sokkal jellemzőbb a fenti metodika.
Ez az az ütvefúró, amit egy nagyáruházi eladó nekem vígan ajánlott panelhez?
Nem, abban csak egy racsni, egy kerregő van, ami csak arra jó, hogy ne kelljen akkora erőt kifejteni a téglafal fúrásához. Panelhez már fúrókalapács kell, amiben nem mindegy, hogy egy drágább mechanika vergődik, vagy egy olcsóbb, ami csak kisebb fordulatra képes, tehát nem üti át úgy a falat.
Akkor ezért törtem bele két fúrófejet is a falba.
Vagy azért, mert az eladó nem tudta, hogy az a gyártó, akinek a gépét eladta neked, megvett egy kisebb üzemet, ami gyengébb, de olcsóbb mechanikát gyárt. Azaz a régi, kifutó modelljét szakszóval lerabolta. Régi recept ez, rászoktatja a vevőt, hogy tőle jó terméket kap, és amikor megvan az ismertsége és a vevő bizalma, azaz bevette a piacot, akkor elkezdi a modellt úgy egyszerűsítgetni, hogy azzal, mondjuk úgy, hogy nem a vevő jár jól.
KÉTKARIKÁS AUDI
Hogyan másolják a Távol-Keleten az európai gépeket?
Egyszerűen szétszedik, az alkatrészeket lemásolják, az anyagukat pedig megpróbálják kitalálni, ami vagy sikerül, vagy nem, ha meg drága anyag, akkor kieszelnek valamit, hogy hogyan helyettesíthető olcsóbbal. De európaiak is építenek gyárakat a távol-keleten.
Ismert a BMW és az Audi története. Kínában gyártattak, de pár év után lejárt a szerződésük. A gyáraik meg ott maradtak. Ha már ott volt, elkezdték a kínaiak olcsóbb anyagokból - például műanyag kipufogócsővel - ugyanazokat az autókat gyártani. Így született a kétkarikás Audi.
A kisgépeknél is így kezdődtek a dolgok, de a kínai és vietnami, gyárakban már olyan helyi mérnökök dolgoznak, akiket Európában, többek között Magyarországon képeztek ki. A technológiát megtanulták, vittek magukkal egyfajta műszaki kultúrát, ott van hozzá a fürge eszük, és hozzárendelik a tudásukat a lehetőségekhez. A kölni vásárban a 60 kínai kiállítóból 41 ugyanazt a 20-féle akkufúrót árulta. Csak a színük volt más.
Kétkarikás Audi, ami inkább egy Hondára hasonlít.
GAGYIT NEKÜNK
Egyik barátom mesélte, hogy látott a New York-i kínai piacon olyan 5 dolláros Rolexet, aminek a számlapján made in Japán, a hátlapján made in Korea, a szíján made in Malajzia felirat volt, a csatjáról meg egy made in Kína felirat lógott. Jellemző a kistigrisek összedolgozása?
Ha a gazdaságosság indokolja, akkor megteszik. Az együttműködést is megtanulták Európától.
Rengeteget gagyiztuk a távol-keleti termékeket. Vajon az ott élők is azokat a kisgépeket használják, amikkel a mi piacainkat elárasztják?
Németországban találkoztam egy szingapúri kereskedővel. Szingapúr is az olcsóságáról ismert. Megkérdeztem, hogy ők mivel dolgoznak, elmosolyodott, és azt válaszolta: "Uram, a jó munkához a világon mindenhol jó gép kell." Ő volt ugyanis az, aki a legdrágább gépeket árulta Szingapúrban, és ragyogóan élt belőle. Tehát a gagyit nekünk gyártják, termelésre ők sem használják.