Kiakadtak a fideszesek és a függetlenek. A dunaújvárosi szocialista polgármesterre. Mert azt mondta rájuk, hogy Sunyik, Embertelenek, Galádok és Gátlástalanok. Ami, a kezdőbetűket összeolvasva, annyit tesz, hogy seggek. Micsoda mázlija volt a polgármesternek. Hogy éppen ezt a szórendet alkalmazta. Mert ha azt mondja, hogy Gátlástalanok, Embertelenek, Galádok és Sunyik, akkor a fideszesek azt hihették volna, hogy a polgármester azt hörgi, hogy gegs, és ijedtükben kihívják a rohammentőt. A polgármester biztos el tudná magyarázni, miért seggezett. Akinek van ideje betűrejtvényekkel bíbelődni, az bármikor elkészít egy magyarázatot is. Úgy, hogy annak a kezdőbetűit is érdemes összeolvasni. Vagy a polgármester nem volt egészen tisztában a segget csinált a szájából kifejezés jelentésével. Mondhatta volna azt is, hogy Felelőtlenek, Alkalmatlanok és Szívtelenek. Vagy, hogy Példátlanul Arrogáns Rosszindulatú Alpári Szemtelen Táltosok. Netán Súlytalan Útszéli Tehetségtelen Tyúkeszű Orgonavirágok. Vagy Pozőr, Igazságtalan, Nemtörődöm és Alkalmatlan társaság. Ha emlékeim nem csalnak, amikor az ember úgy kilencéves korában azt hallja, hogy pina, akkor majd megszakad a röhögéstől. Sok évvel később pedig szintén.
Harcmodor
A kormány ellen küzdő gerillamozgalom új harcmodort vetett be. Belvárosi házakra hivatalosnak tűnő plakátokat ragasztottak, amelyeken arról tájékoztatják a lakókat, hogy az ingatlanokat kisajátította az állam, a lakók költözzenek ki, a kulcsokat pedig adják le a Miniszterelnöki Hivatalban. Ötletes próbálkozás, ennél jobban nem sok mindennel lehet ráhozni az egyre tájékozatlanabb magyar emberekre a frászt. Az új diktatúra így már a kiépülése előtt összeomlott. Ha ezek után a komenisták elkezdik az államosítást, már senki sem fogja elhinni.
Rákosi
Határozottan mondják a radikálisan mérsékelt jobbközép erők, hogy itten rákosista idők vannak. Tényleg, minden eleme a helyén van. Az államosítás. Az oroszok. A parlamenti kivonulás. A Szabad Nép-félórák. A hosszú, ütemes, szűnni nem akaró. A kordonbontás. Az alkotmányellenes adónemek hatályon kívül helyezése. Meg a rendezvények, amelyeken elmondják, hogy itten rákosista diktatúra van. Aztán rádióműsorokban ismét. Majd hazamennek aludni. Félelmetes. Az ötvenes évek hangulata. Újszászon pedig már az iskolákban tízéves gyerekeket pofoznak a bosszúálló nagymamák. Budapestet meg ellepik a BKV-ellenőrök.
Házmester
Szigorítják a kormányrendeletet, ezentúl a civilek nem hordhatnak golyóálló mellényt a közterületeken. Tehát használatban marad a gumilövedék, más magyarázat nem nagyon ugrik be.
Mondjuk, eddig sem volt kimondottan elterjedt viselet, de talán akad pár élethelyzet, amikor magára öltené az is, aki nem rendőr vagy nemzetbiztonsági tiszt. Egyébként dobócsillagot sem tarthat magánál ezentúl senki; a kettő nyilván nagyon hasonló rendeltetésű eszköz. Kormányrendelet helyett egyébként egyszerűbb lenne kötelező jelleggel visszaállítani a házmesterek intézményét.
Minden társasház bejáratához fémdetektort kell állítani. És mindenkit átvilágítanának, megmotoznának kifelé menet. Az utcák biztonságosak lennének, a rákosista terror pedig megmaradna a házakban. Ahol a kádárizmust és a rendszerváltást egyébként is érintetlenül átvészelte.
Leverés
A Szent Szittya Tűz Őrei és Történelmi Alkotmány Forradalmi Bizottmányának forgalomlassítással harcoló tagjai ellenforradalmi erőkbe ütköztek. Nuncsakuk igénybevételével hősiesen leverték a kommunista restaurációért küzdő zöld Opelt.
Új utakon
A kormányok akkor sikeresek, ha elégedett, gyarapodó polgárokat tudnak óriásplakátokra tenni. Ha nem találnak ilyet, akkor elcsapják a szóvivőt. Aztán néhány hónap múlva a következőt is. Meg a rá következőt. Nincs rossz kormány. Csak pocsék kommunikáció.
A másik módszer: kinevezni valakit sikeresnek. Például azt, aki már valamit elért az életben. Pláne ha uniós támogatással érte el. Mondjuk, épített elkerülő utat. Annak a szónak olyan szép csengése van, mint a konszenzusnak. Emberünk megépítette. Neki sikerült. Az Unió adta a pénzt, az út pedig megépült. A magyar siker.
Az eredményessége különösen megnyugtató, mert a reklámarcnak éppenséggel az volt a dolga, hogy utakat építsen. A minisztérium útgazdálkodási igazgatóságát vezető dolgozótól szinte elvárja a magyar ember, hogy utakat építsen, köztük elkerülő utakat is. De, úgy látszik, ez nincs mindig így. Ha már az elkerülő utat építő útépítő hirdetési hős lesz, a fejlesztés bajnoka, sikertörténeti főszereplő. Most ön jön. Legyen útépítő. Vagy a minisztérium alkalmazottja.