Hány az óra, vekker urak?

Megyesi Gusztáv
2006. 10. 11. · Hócipő 2006/21

Amikor a nép esze bejelentette, hogy a saját maga által a kormánynak adott 72 órás ultimátum ideje lejárt, és mindenki menjen péntek délután a Kossuth térre, de ne üres kézzel, hanem vigyen magával ébresztőórát is, azt hittem, hogy nagy kaszálás veszi kezdetét, és a vekkerárus lobbi egy emberként takar fel a nép esze mögött, hiszen elhozta neki a Kánaánt. S hogy esetleg az Orbán családban szőlősgazdán, dolomitoson kívül vekkerárus is található, aki most nagyon megszedi magát.

Hát, nem nagyon csörögtek a vekkerek. Az internetes honlapok szerint egyáltalán nem fogytak az ébresztőórák a Kossuth tér környékén, pedig kapni a nyolc-kilencszáz forintos szimpla vekker mellett 36 ezer forintosat is, ez már az összes légköri paramétert is mutatja, s felhős időben személyesen Gyurcsány Ferenc jelenti be lemondását a digitális kijelzőn. De hát minden vekkerárus panaszkodott, hogy nem ment a bolt. Aminek nyilván az lehet az oka, hogy még az Orbán-kurzusnak köszönhetően minden magyar család feltöltekezett annak idején ébresztőórával, a család minden tagja bír egy-egy példánnyal, ami persze azt tételezte már jó előre, hogy a Kossuth téren megjelenő minimum kétmilliós tömeg végérvényesen kizavarja az országból az összes madarat, már csak azért is, mert éppen hét végén ünnepelték szerte a földgolyón a Madarak Világnapját.

Szóval nem történt semmi. Ha azt veszem, hogy annak idején kétmilliónak mondott hatszázezer ember gyűlt össze a Kossuth téren, ez a mostani gyűlés belterjes kis falusi búcsú volt, vásári komédiások, tűznyelők és kikiáltók vendégszereplésével s elég régi műsorokkal. Huszadrangú hakniszínészek se tesznek olyat, hogy gátlás nélkül ellopják mások produkcióját; demokratikus chartát meghirdetni ugyanis nem utal valami nagy fantáziára, igaz, a kék szalag helyett most fehér szalag van, de már ez az ébresztőóra is: még augusztusban a Sófár egyesület vetett be vekkereket „Ütött az óra! Flashmob a zsidóbarát zsidónegyedért” szlogennel a pesti zsidónegyed megmentéséért, álmukban se gondolva arra, hogy két hónap múlva azért kell izgulniuk, nehogy a vekkerek okán összekeverjék őket a Kossuth téri tüntetőkkel, köztük a forradalmi nemzeti bizottmány hivatásos antiszemita vezetőivel.

Az a nagy helyzet, hogy maga Orbán is kifújt. Öreg, táskás szemű segédszínész lett, nincsen már egyetlen ötlete sem, s már röhögést se vált ki az otthon maradó publikumból. Szombat délután már el is érkezett a váltás, s Áder János személyében ízig-vérig új Fidesz-humorista vette át a verbális hatalmat, a vasárnapi Navracsics- és a hétfői Pokorni-féle stand up comedyről nem is szólva. Ha azt veszem, hogy a magyar rendőrség, a közterület-fenntartó vállalat, s úgy egészében a főváros pár tízmilliárdból megússza a nagy magyar októberi bohózatot, s legfeljebb a Kossuth tér húgyáztatta földjét kell egyméteres mélységben kicserélni tavaszra, hogy valamikor majd fű teremjen rajta, akkor nem is drága ez a komédia.

Hanem volna itt egy apróság. A Fidesz-tüntetők a felmérések szerint állítólag a megszorítások miatt elégedetlenek, nem akarnak a saját zsebükből egyetlen fillért se fizetni a kommunisták túlköltekezése miatt. Mármost a vekkeres demonstráció bejelentésének napján döntött úgy Londonban a bíróság, hogy a magyar államnak harminc napon belül 18 milliárd forintot kell fizetnie kártérítésként a kanadai Air-

port Development Corporationnek, mert 2001-ben az Orbán-kormány törvénytelenül rúgta ki őket a Ferihegyi repülőtérről, sőt a szakértők szerint valószínű, hogy a további perek során akár 120 milliárd forintjába is kerülhet az országnak a nép eszének akciója, hacsak vekkerórával nem vonul a felhevült nép a külföldi bíróságok elé tüntetni. Ahol mellesleg a legelső nyílt színi hugyozásért az őrszobára vezetik őket, ahol aztán ordíthatnak, hogy politikai foglyok vagyunk.

Már aki. Mert azt kérdezte tőlem valaki, nem gyanús-e, hogy bizonyos Toroczkai meg Budaházy nevű urak még szabadlábon vannak. Az egyik most jelentette be, hogy felhagy a 64 vármegye mozgalom elnökségével, mert minden idejét a forradalom kirobbantásának akarja szentelni, a másik pedig már szervezi a forradalmi csoportokat vidéken. Szóval, hogy ők nem a nemzetbiztonsági szolgálat emberei-e évek óta. Magam nem tudok ilyen kérdésekre válaszolni, én történelemben és politikában mindent az égvilágon el tudok képzelni, azt is, hogy Lovas István egyszer majd az izraeli hadsereg zubbonyában tér vissza Budapestre, ám ha ezek az emberek a nemzetbiztonság emberei, akkor Magyarországon nincsen nemzetbiztonság, akkor itt intézményesítve van az agyhalál, és Áder János tényleg minden idők legszellemesebb szónoka.

Amúgy a forradalomtól nem kell félni, legújabb célkitűzése egyáltalán nem idegen a magyar nép munkakultúrájától. Ennek jegyében egy Tomcat néven elhíresült blogger arra szólította fel magnóüzenetében ötvenhat örököseit háziőrizetes magányából, hogy mindenki lassítsa, hátráltassa a munkát a munkahelyén; ha valaki például a reptéren dolgozik, direkt lassan rakja a csomagokat a futószalagra, ha meg tudomisén stewardess az illető, akkor direkt teát szolgáljon fel ásványvíz helyett, vagy fordítva.

Esetleg, ha óraboltja van, szándékosan olyan ébresztőórát áruljon, ami nem csörög.

Ha így veszem, akkor tényleg elmondható, hogy a múlt hét végén a magyar forradalmi hangulat a tetőfokára hágott, mondhatni az utolsó és nem működő ébresztőórában vagyunk.