Aranyat ér

Beszélgetés Janics Natasával

Murányi András

2006. 08. 30. · Hócipő 2006/18

Körülbelül az a helyzet, hogy a magyar sport a volt jugoszláv szövetség rendült anyagi helyzetének - másként: rossz feltételrendszerének - köszönheti Janics Natasát: nevezett a déli szomszéd színeiben, tizennyolc évesen csaknem megnyerte a 2000-es sydneyi olimpiát (igen), hogy aztán a vetélkedő után azt konstatálja: ha akkori hazájában marad, talán sosem lesz belőle oly’ nagy klasszis, amekkora. Átjött tehát... Természetesen az ottani sajtó 2004-ben már azon őrjöngött, miként lehetett egy ekkora talentumot csak így, huss elengedni, mi viszont mondjuk büszkén: a klasszikus kajakos-családba született bácskapalánki lány egyéni, illetve Kovács Katalinnal megszerzett „ötkarikás” aranyérme óta csak azon a versenyen nem nyer, amelyiken nem indul el. Janics az augusztusi, szegedi világbajnokságon - Kováccsal karöltve - speciel hat elsőséget szerzett. És hol van még a vége?!

Az a tekintgetés... A viharos sydneyi vízen az ifjú, tapasztalatlan Janics Natasa jó darabig az élen haladt a döntőben, aztán elkezdett befelé figyelni, hogyan állnak éppen a riválisok. "Később többen is mondták, köztük mostani edzőm, Kati néni, hogy ha akkor nem állok neki nézelődni, hanem csak magamra koncentrálok, érmet biztosan, mi több, esetleg aranyat nyerek. Mindenesetre maradjunk a tényeknél: abban a futamban volt nálam három jobb..." - eleveníti föl az ausztráliai sztorit a most már abszolút sztárnak minősíthető sportoló.

Mi meg jegyezzük meg csöndben, hogy Natasa akkor, ott megelőzte azért Kőbán Ritát: ha más nem, ez feltétlenül megmutatta, több van ebben a becsvágyó lányban. De ki ismerte őt akkoriban itthon?

Miután nem messze lakott, a határ túloldalán, föl-föltűnt Szegeden, ahol Kati néniék - vagyis az aranyhalmozó edzőnő, Fábiánné Rozsnyói Katalin és tanítványai - gyakorta edzőtáboroztak, és hát Natasában már meglehetősen korán kialakult az az érzés, hogy jaj, milyen jó lenne közéjük tartozni. Túl a motiváció érzelmi részén - "igazából mindig magyarnak tartottam magam" - praktikus okai is voltak e vágyódásnak. A legfőbb: "Tudtam, hogy Kati néninél nincs jobb, továbbá, hogy csak olyan közegben lehet optimálisan fejlődni, amelyik tele van extraklasszissal. A szituáció kicsit paradox volt, ugyanakkor kedvemre való. Egyrészt tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ennyi kitűnőség között nagyon nehéz lesz markánsan kiemelkedni, másrészt viszont arra gondoltam: ha megelőzöm az itteni legjobbakat, akkor a világon bárhol, bárkit legyőzhetek."

Megragadtam a lehetőséget

Az igazság pillanata - ki ne tudná - az athéni olimpia előtti válogatón jött el, amikor az 500 méter egyéni indulási jogáért az "ismeretlen" Natasa azt a Kovács Katalint múlta felül, aki részint a táv egyeduralkodójának számított akkortájt (a megelőző két világbajnokságot például simán nyerte), részint ugyanabban a csoportban, Kati néninél szelte a habokat. Megjegyzendő, a trénert a kvalifikációt követően fasisztázták meg bolsevikozták keményen, hogy ugyanis hogy' merészelte a "magyar" közönségkedvencet "összeereszteni" egy "jugóval", ám mit lehetett volna tenni, ha a munka közben az érzelmeket teljesen kizáró szakember jó előre látta: a nála csiszolódó gyémánt a kollekció alighanem legszebb darabja lesz.

"Ráadásul nekem nem volt választásom: csak abban az esetben juthattam el Athénba, ha Katit egyéniben legyőzöm - említi Natasa. - Ha kikapok tőle, akkor az, hogy a páros hajóban összeüljünk, föl sem vetődik, mert ebben az esetben Kati az egyesben és a rég bevált négyesben szerepelt volna. Megragadtam a lehetőséget." A többi innen már olyan, mint egy mese: Kati néni összeülteti a két riválist - a viszony előbb fölöttébb hideg, aztán munkakapcsolat alapúan professzionális, napjainkra pedig már-már baráti -, a pillanatnyi eredmény pedig két olimpiai diadal, továbbá megannyi közös vb- és Eb-elsőség.
Viszont most evezzünk vissza a múltba.

Világbajnoknak még láthatta

Natasa első edzője édesapja, Milan Janics volt: a fater - nagyon ne lepődjenek meg - világbajnoki címig és olimpiai ezüstéremig vitte kajakban, ellenben nem akarta, hogy lánya is ezt a sportágat válassza. Mindazonáltal az eleve elrendelés... Az édesanya jugoszláv bajnokként írta be magát a sporttörténelemkönyvekbe ("aputól a teherbírásomat, anyutól a gyorsaságomat örököltem"), a két báty, Sztyepan és Mico pedig - mi mást csinálna, kajakozik, s ebbéli tevékenységében a múlt havi vb-n hatodik lett az 1000 méteres páros versenyben. S miután mintegy tájékoztatásul föltesszük, egyben megválaszoljuk a nagy kérdést, miszerint kivel készült Sztyepan és Mico a világbajnokságra (Fábiánnéval, naná...), íme, Natasa emlékei a korabeli tréningekről: "Bár apu egyáltalán nem akarta, hogy kajakozzak, hatévesen már lapát volt a kezemben. És bár kirándultam más sportágakba is, szépen visszatértem, apu pedig a lehető legnehezebb helyzetekre készített fel. Bármennyire pocsék idő volt, bármennyire is hullámzott a víz, mi csak mentünk és mentünk. Nemegyszer megesett, hogy a Nagy-Dunán beálltunk valami óriási hajó keltette hullámba, és ott eveztünk..." Az azóta már az égi kajakos pályán tartózkodó Milan Janics világbajnoknak még láthatta a lányát, olimpiai bajnoknak már nem.
"Amikor most, a fantasztikus szegedi közönség előtt a dobogó tetején álltam, a sírásrohamok között mindenféle emlékkép pergett le előttem; lelki szemeimmel aput is láttam... Amikor ő hetvennyolcban, Belgrádban világbajnok lett, az elbeszélések szerint a stégről beugrott a vízbe, az emberek meg utána: elsősorban ez az oka, hogy belevetettem magamat a lányokkal a Maty-éri habokba.

Az olaszok vagy a románok edzője ugyancsak édesapámat juttatja eszembe: mindketten ismerték őt, a barátai voltak, és nyilván az emléke előtt is adóznak, amikor egy-egy győzelmet követően odajönnek hozzám gratulálni. Egyébként nem csak apukám, hanem az ő apja is klasszikus vízi ember volt, dunai farkasnak nevezték, és akkor még nem beszéltem a dédapámról, akinek vízimalma volt; mindenféle műveletet lazán végrehajtott a víz alatt, pedig akkor még hírből sem ismerték az oxigénpalackot. Egyikük sem volt könnyű ember, sőt..."

Már mi is lenyomtuk őt

A két báty, ugye, szintén vízi ember, és az edzőtáborokban velük sem lehet könnyű; pláne ha szembe is szállnak Natasával. "Tréningeken Katival párban rivalizálunk Sztyepan ellen, illetve a négyes hajó többi tagjával a Sztyepan-Mico alkotta duóval szemben. Hadd dicsekedjek el vele: amíg a júliusi Eb előtt Sztyepan rendszerint megvert minket,
a szegedi világbajnokság előtt már mi is lenyomtuk őt!" A kollektíva többi tagját illetően Kati néniről és Katiról érdeklődünk bővebben; előbbi - túl azon, hogy ismerte Milan Janicsot - a kezdetekben rengeteget segített Natasának, utóbbi meg... Noha most együtt alázzák a világot, vetélytárs is a 2008-as, pekingi olimpiát tekintve.

"Nehéz szavakba önteni, menynyi mindent köszönhetek Kati néninek és férjének, Öcsi bácsinak; a pályán kívül is bármikor számíthattam, számíthatok rájuk. Más kérdés, hogy Kati nénivel időnként veszekszünk egy sort, mivel hát mégiscsak nők vagyunk, ám azért hamar rendeződnek a problémás helyzetek. Az edzéseken nincs kegyelem, de ez így van rendjén: ha lenne kegyelem, valószínűleg nem tartanék itt. Katival az elején valóban akadtak komoly konfliktusok, na de te például kedvelnéd azt az embert, aki az olimpia előtt elüt az álmodtól? Noha különleges barátság soha nem volt köztünk, kapcsolatunk abszolúte normális, ráadásul tudjuk, hogy a helyek megszerzése a pályán dől el, sehol másutt."

Emellett az élet szép.
Jóllehet Natasa az év jelentős részében elképesztő terhelés alatt van - az eredményeknek valamikor meg kell "ágyazni" -, ekként sok bulizásra nem jut idő, a versenyek után elképesztő bulikat csap: ének, tánc, zene... A szegedi vb után közvetlenül abszolvált program azonban nem tetszett neki, miután egy fehérorosz ember keménykedéséből kifolyólag a parti már éjjel véget ért. Egyebekben a - Kovács Katival együtt - friss "világrekorder-bajnok" (hat aranyérmet még senki nem nyert egy vb során) jelenleg hathetes pihenését tölti, s bár imád vezetni, a vakáció helyszínére nem maga kormányozta el vadonatúj, fekete dzsipjét, amelyen finom rózsaszín árnyalatú kajaklapát és a tulajdonos neve található. "Az utóbbi időben egy csomó filmet nem volt alkalmam megnézni, és mivel a kocsi minden extrát, köztük dvd-lejátszót is felvonultat, úgy döntöttem, hogy a hátsó ülések egyikén mozizom végig az utat" - összegzi Janics a tényállást.
Még egy kérdésünk azért volt.

Úgy hangzott, hogy mivel lenne elégedett Pekingben, de nyerőktől sose kérdezzen ilyet az ember. Tudniillik a válasz:
- Szerinted?